Titán

Amikor közel egy éve bemutatkozott a GK104-es GPU, akkor a névadásból már sejteni lehetett, hogy lesz itt még valami nagyobb, valami erősebb is a placcon, hiszen az utóbbi évek névadási gyakorlata azt mutatta, hogy ha valami négyesre végződik, akkor az csak másodhegedűs lehet. Aztán telt-múlt az idő és nem igazán akart felbukkanni egy GK100-as, úgyhogy már kezdtük elhinni, hogy az óriáschipek kora lejárt az nVidiánál. A maga idejében, öt éve a GT200 (GTX280) egy igazi szörnyeteg volt a méretét tekintve, és a két évvel később érkező GF100 (GTX480) sem panaszkodhatott, a mérnökök igen nagyra hizlalták. Persze a méretnek megvan az ára, méghozzá szó szerint, hiszen az ilyen GPU-k gyártása borzasztóan drága, és ez meglátszott a végtermékek árán is. Ráadásul a Kepler előtti architektúrákat nem éppen a Greenpeace-esekre szabták: leszívták Paksot és télen nagyon jól lehetett fűteni velük, de mindezért cserébe koruk legerősebb egymagosai voltak. A GTX680 rajtja után viszont úgy nézett ki, hogy az nVidia az ATI által kitaposott ösvényre lép, hiszen architekturálisan tettek feléjük egy lépést, és a fókuszt is inkább a költséghatékonyabb chipekre helyezték. Ekkor azt gondoltuk: az óriásoknak leáldozott, legalábbis asztali fronton.

Történt ugyanis, hogy mégis elkezdtek szivárogni az információk egy gigászról, a GK110-ről, ami több mint 7 milliárd tranzisztort sűrített egyetlen GPU-ba. A hivatalos bemutatkozásra sem kellett sokat várni, ám az új chip nem a gamerek gépeiben landolt, hanem a Teslák fedélzetén a HPC szegmens felé vette az irányt. Az nVidia tehát úgy döntött, kettéválasztja a gamer és professzionális szériáját valamennyire. A szuperszámítógépek kapnak valamit, ami ha szükséges, akkor dupla pontosságú számításokban is képes gyors lenni, a játékosok pedig inkább fogyasztásban és teljesítményben kiegyensúlyozott kártyákra tehetik rá a kezüket.

A GK110-es

A GK110 gyártása szép lassan felfutott és meg is lett az első komolyabb megrendelő, az Oak Ridge-i Nemzeti Laboratórium, ahol felhúzták a világ legerősebb szuperszámítógépét, amiben az AMD processzorok mellett 18 688 GK110-es dolgozik, még belegondolni is szédítő. A szuperszámítógép a Titán nevet kapta, és valószínűleg ennek köszönheti a nevét mai tesztünk alanya is. Ugyanis miután megfelelő méretű készletei lettek az nVidiának az új chipből, úgy döntött, mégis kiadja a GeForce sorozat részeként is. Megszületett hát a GeForce GTX Titan.

GK110 – Kepler csúcsra járatva

A GK110 ugyanarra a Kepler architektúrára épül, mint a GK104-es GPU, mindössze néhány változás van csak, és játékos szemmel nézve azokból egyik sem jelentős. Bár nagyon össze kell nyomni, hogy ide férjen, de így néz ki a logikai ábrája a gigászunknak:

Mint látható a GK104-hez képest eggyel nőtt a Graphics Processing Clusterek száma és most már mindegyiken belül 3 SMX van, ami összesen így 15-öt jelent 8 helyett, ez majdnem egy duplázás. A Streaming Multiprocessorok belsejében a feladatvégzés változatlan, 192 shader dolgozik darabjában, hogy végül Lara haja úgy repüljön, ahogy… vagyis inkább, hogy a Borderlands 2 PhysX-szel is repesszen. Ez egyébként összesen 2880 shadert jelentene, de a Titánban az egyik SMX le van tiltva, így be kell érjük 2688-cal. Minden SMX logikailag 64 dupla pontosságú műveletvégzővel rendelkezik, így a teljesítmény csak a harmadára esik vissza, ha FP64-es számokkal kell dolgoznia a GPU-nak. Viszonyításképpen a Radeonok a negyedére esnek vissza, míg a többi Kepler architektúrás GeForce huszonnegyedére, kb. csak kompatibilitási okokból van bennük ilyen lehetőség, a sebessége nem sok mindenre elég.

GPU Boost 2.0: A teszterek rémálma

Exkluzívan a Titánhoz bemutatkozott a GPU Boost technológia második verziója is, ami ezúttal komolyabb háttérszámításokat végez a feszültség és az órajel beállításához, de leginkább a hőmérsékletre alapoz. Az nVidia beállíthatóvá is teszi, hogy mi az a célhőmérséklet, ami fölé nem szeretnénk menni, ez alapból 80 fok. Ha engedjük, hogy jobban melegedjen a kártya, akkor magasabb órajeleket várhatunk a boosttól és nagyobb hangerőt a ventilátortól, míg fordítva természetesen ennek az ellenkezőjére számíthatunk. A tesztpadon vagy nyitott gépház mellett jobban bírja a strapát a Titán, és mi így teszteltünk, mint mindig, ezért érdemes majd számításba venni, hogy egy zárt házban ennél valamivel alacsonyabb eredményekre kell számítani. Ráadásul borzasztóan gyorsan le tudja hűteni magát a kártya üresjáratban, így minden teszt indításakor egy kis előnnyel indul, hiszen egy ideig „maximális” órajelen járatja magát. Hogy mi a maximális, az függ az adott kártyától, a környezettől, stb. nálunk sok esetben ment fel a 837MHz-es alapórajelű Titán 1019MHz-ig, az pedig bizony bő 20% többlet. Az nVidia szerint egyébként a legtöbb chip elmegy 1200MHz környékén, úgyhogy a tuningosok is örülhetnek, lesz hová húzni GK110-et, csak megsütni drága mulatság. Ha elérte a beállított 80 fokot a tesztkártyánk, még akkor is az idő nagy részében a megadott boost órajelen 876MHz-en ketyegett, és nem az alapon.

Ha pedig már ennyit beszéltünk róla, akkor itt az ideje bemutatni az nVidia új büszkeségét, íme egy GeForce GTX Titan, teljes pompájában:

A Titán a GTX690 anyaghasználatát és dizájnját örökölte, aminek mi nagyon örülünk, mert a fémek és a szürke színek használata nagyon komoly minőségérzetet ad a kártyának. Látszik, hogy a cégnél azt akarták, ha már valaki 300 ezer felett fizet egy kártyáért, akkor érezze is, hogy egy prémium terméket szorongat a kezében. Jelentjük ez sikerült, amit anno leírtunk a GTX690-re, az itt is igaz, ez az egyik legszebb kártya, amit valaha a kezünkben fogtunk.

Ráadásul az nVidia nem füllentett, mikor azt állította, hogy nem a maximális teljesítmény, hanem a kiegyensúlyozottság volt a cél a Titán tervezésénél. Anno megszokhattuk, hogy egy csúcskártyának olyan hangja van, mint egy repülőnek, de ez a Titánra nem igaz. A teljesítményéhez képest nagyon halk kártyát alkottak a mérnökök, valóban nem hangosabb a GTX680-nál, és így máris hihetőnek tűnik a 250W-os TDP, valamint az, hogy mini gamer erőművek alapjának is szánták.

A szolidan világító GeForce GTX logo most is megvan

Táplálni egy hat- és egy nyolctűs PCI-E tápcsatlakozón keresztül kell a Titánt, a kimenetei pedig a szokásosak: két DVI, egy HDMI és egy DisplayPort van a hátlapon. Méretre alig nagyobb, mint egy GTX680, de háromszor annyi memóriát hord a hátán. Mivel a GK110-nek 384 bites memória-vezérlője van, így logikusan 3 és 6GB jöhetett szóba, az nVidiánál pedig végül utóbbi mellett maradtak, így szinte indokolatlanul sok memória van a kártyán. Persze ártani nem fog és ennyiért már belefér. Most pedig nézzük meg, mivel kell versenyeznie egy Titánnak!

A konkurencia, tesztgép, fogyasztás

Az AMD legerősebb egymagosa jelenleg kevesebb, mint felébe kerül a Titánnak, így adta magát, hogy két darabot is beküldünk ellene, akárcsak a GTX680-ból, aminél hasonló a helyzet. Szerettünk volna egy hasonló áron röpködő GTX690-est is bevetni, de sajnos nem sikerült szereznünk, így a GTX680SLI eredményeiből tudunk csak kiindulni, a GTX690 annál ~5-10%-kal lassabb. Mivel már a GHz Edition-ök sem ritkák a HD7970-ekből, így azokból használtunk egy párost a teszthez, és visszafogva is lemértük őket, hogy lássuk mire képes egy sima HD7970-es. A GHz Edition-ök ha nincs kikapcsolva, Turbo-t használnak, amivel 1GHz-ről 1050MHz-re emelik az órajelüket, amíg nem lépik túl a beállított fogyasztási határt. A diagramokon őket jelöltük T betűvel (HD7970T).

Tesztkonfiguráció

Alaplap: Gigabyte GA-Z77X-UD3H

Processzor: Intel Core i5-3570k (4 mag, 4,5GHz-re húzva)

Memória: 2x4GB Corsair Vengeance DDR3-1866

Grafikus kártyák: 2*Sapphire HD7970 GHz Edition 6GB, 2*Gigabyte GTX680 2GB, GeForce GTX Titan 6GB

Tápegység: Cooler Master M2 Silent Pro 1000W

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium SP1 64bit minden frissítéssel

Driverek: Catalyst 13.2 beta 7, GeForce 314.09 (Titan), GeForce 314.07 (GTX680)

A kártyák üresjárati fogyasztása minden esetben nagyon jó, szinte hibahatáron belül vannak egymáshoz képest. A ZeroCore-nak hála a CrossFire-be kötött Radeonok kemény 1 wattal esznek többet mint egyedül, míg a Titan bár a legtöbbet is fogyaszthatná az egymagosok közül, gyakorlatilag beéri a legkevesebbel, nagyon jó az energiamenedzsmentje.

Terhelés alatt természetesen már szétrobban a mezőny és beáll az a sorrend, amire számítani lehetett. Amikor leszabályozza magát a Titán, akkor egyébként beéri 310W-tal is a gép.

Szintetikus tesztek

3DMarkok alatt végig 1GHz felett járatja magát a Titan. Lehet rosszmájúak vagyunk, de úgy érezzük van az az alkalmazás amikor érdemes felülbírálni a vezérlő algoritmusokat. A Titan annak rendje és módja szerint agyon is ver minden egymagos kártyát, méghozzá annyira, hogy ott van a két HD7970 sarkában. Az SLI hatásfoka pedig gyakorlatilag 100%-os ebben az alkalmazásban.

Nem úgy az új 3DMark alatt, amiben nemhogy gyorsított volna az SLI, de kb. lefelezte a pontszámokat. A Titan érdekes módon megtáltosodik Extreme mód alatt és beéri a HD7970CF-et, ami szép eredmény, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a CF hatásfoka itt csak 50% körül volt, ez a jövőben valószínűleg változni fog, még nagyon új a program.

Az új Heaven alatt hasonló a helyzet, mint a 3DM11 alatt. A Titan megközelíti a kétkártyás rendszereket, míg a többi egy GPU-s nagyon közel van egymáshoz.

Kipróbáltuk a Unigine új tesztprogramját is, a Valleyt is. Itt egy kicsit jobban lemarad a Titan, de a mezőny eleje és vége eléggé egyben van.

Játéktesztek

Megjegyzés a tesztekhez: Minden játékot a legújabb verzióra frissítettünk, de több tesztet is ki kellett hagyjunk végül. Az F1 2012 és a Resident Evil 6 például borzasztóan magas fps értékeket produkált, az egyébként erős processzorunk nagyon limitáló tényezővé vált. A Crysis 3-at szerettük volna bevenni a tesztbe, de elég későn jutottunk hozzá, így nem volt időnk egy megfelelő helyet keresni a teszthez, és igazából azt is szeretnénk megvárni, míg csitul egy kicsit a driverhelyzet, mert szinte hetente jön ki egy-egy új béta mindkét oldalról, ami gyorsít a Crysis 3-on. 1920*1080-on és 2560*1440-en futtattuk le a teszteket.

Alan Wake alatt nincs túl sok érdekesség, teljesül a papírforma, legfeljebb az lehet érdekes, hogy a GTX680 beesik a sima HD7970 alá, ahogy növeljük a felbontást, a kisebb memória-sávszélessége lehet a probléma.

AVP-ben már 1920*1080-on is limitáló tényező a sávszélesség, és ennek köszönhetően a GTX680 eléggé lemarad, míg a HD7970 GHz Edition magasabb felbontáson beéri a Titánt. Szép eredmény.

Az első Crysis alatt a HD7970 és a GTX680 fej-fej mellett halad, és a Titan sem tud annyira elszakadni a GHz Editiontól, mint ahogy az várható lenne. A második rész alatt is hasonló a helyzet, de itt a Titán már bő 20%-ot ver az erősebb Radeonra.

A felfrissített Final Fantasy bench még nem támogatja a többkártyás rendszereket, de ez annyira nem csoda, hiszen egy béta állapotú játékról van szó, ami ki tudja mikor fog megjelenni, a driverfejlesztők sem ugorhattak még rá a témára. Ennek köszönhetően a Titán most is elkönyvelheti magának a bő 20%-os előnyét.

Játéktesztek II.

Hitman alatt érdekesen alakultak az eredmények. Valamiért 1080p-ben úgy nézett ki, hogy a Crossfire hatásfoka csapnivaló, míg 2560*1440-en már 80% környékén mozog, így a GTX680 SLI (a kb. 100%-os hatátásfok ellenére) és a Titán eléggé lemarad. Lehet hamarabb vált CPU limitessé a Radeon? Nehéz megmondani, de valószínűleg ez a helyzet, mert különben a 7970 GHz Edition nem teljesíthetne úgy, mint az alapváltozat.

Lost Planet 2 alatt viszont biztos hogy falba ütköztünk, a legerősebb megoldások fej-fej mellett mennek, hibahatáron belül, még 2560*1440-ben is.

Metro 2033 alatt a továbbfejlesztett mélységélességet bekapcsolva azonban már nincs ilyen probléma, szenvednek még a legerősebb vasak is. 2560*1440-ben még a Titan is épphogy csak 30 fps felett tud maradni.

Sleeping Dogs alatt sem spóroltunk a beállításokkal, még az élsimítást is Extreme-re húztuk, Valószínűleg így már itt is fontos tényezővé válik a memória-sávszélesség, mert a GHz Edition-ös HD7970 magasabb felbontáson beéri a Titánt.

Tavaly volt egy kis probléma a Shogun 2-vel, a GeForce-ok nagyon belassultak rajta egy patch után, így nem használtuk, de azóta kijavították a hibát, így arra gondoltunk, hogy szerepeltetjük a tesztben, mint egyetlen stratégiai játékot. Nos, a javítás úgy néz ki jól sikerült, mert a GF-ek nagyon szép eredményeket érnek el, a Titán majdnem utoléri a kétkártyás megoldásokat.

Összesítés

Elérkeztünk jelenlegi tesztünk végéhez, ideje összesíteni a látottakat. Most is készítettünk átlagolt diagramot, amiből a szintetikus és a problémás tesztek eredményeit kihagytuk. Jelen esetben ez a Lost Planet 2-t jelenti a CPU limit miatt, és a kétkártyás rendszerek esetében nem vettük figyelembe a Final Fantasy benchmarkot sem. A Hitman 1920*1080-as eredményei a Crossfire rendszereknél CPU limitről árulkodtak, ám mivel a GF-ek ugyanazzal a processzorral magasabb fps-t értek el, így benne hagytuk az eredményt az átlagban, ha kivennénk, az még egy kicsi többletet jelentene a Radeonoknak.

Régebbi tapasztalataink alapján a GTX690 teljesítménye nagyságrendileg 120% körül lenne a Titánhoz képest, úgyhogy az nVidiának majdnem sikerült hoznia, amit ígértek a Titánnal kapcsolatban (hogy a GTX690 teljesítményének 90%-át hozza majd). Nem meglepetés, hogy most ez a legerősebb egy GPU-val szerelt kártya, bő 20%-ot ráver a második helyezett HD7970 GHz Edition-re, igaz cserébe több, mint kétszer annyiba kerül, tehát egy CrossFire rendszer könnyen kijön az árából, akár 6GB-os Radeonokkal is. Éppen ezért ha ár-teljesítmény mutatókat nézünk, akkor ebből a mezőnyből a legjobb vétel valamelyik HD7970-es, 300 ezer környékén pedig két Radeon jobb választás, mint egy Titán, de igazából nem vagyunk benne biztosak, hogy ebben a magasságban még érdekel bárkit is az ár-teljesítmény mutató. Pont ezért a GTX690-nek például jó alternatívája lehet a Titán, mert bár valamivel lassabb nála, minden másban jobb. Fogyasztás, memória mérete, hangerő, szolgáltatások, lehet válogatni, ezek mind a Titán felé billentik a mérleget. A csúcskártyáknál egyébként is megszokhattuk már, hogy az áruk sosem a többiekhez viszonyított teljesítményüket mutatja. Egyszerűen most ez a legjobb egy GPU-s kártya, a szokásos prémium árral. Ha pedig valaki keveselné az egy GPU-t, és nem számít neki a Titán ára, hát ilyet is lehet építeni:

Bár igazából három példányt beszerezni egyszerre még nem könnyű manapság :)

A tesztben szereplő GTX680-akat az ASBIS Magyarország Kft., a Radeonokat pedig a Ramiris Europe Kft. bocsátotta rendelkezésünkre a teszt idejére, amiért ezúton is szeretnénk nagy köszönetet mondani!