A University of Massachusetts kutatói a gekkó lábának adhéziós tulajdonságait véve alapul egy olyan rendszert dolgoztak ki Geckskin néven, amely egy sima falra tapadva képes több mint 300 kilónyi tömeget megtartani. A fejlesztésről szóló tanulmány az Advanced Materials oldalain jelent meg.
Duncan Irschick, a kutatócsoport tagja húsz éve tanulmányozza a gekkók mozgását. A hüllők bármilyen dőlésszögű felületen képesek megmaradni, akár a plafonon is. Talpuk mikro- és nanoszálakkal van borítva, melyek segítségével tetszés szerint növelheti vagy csökkenthetik a felülettel érintkező testfelületük nagyságát, így szabályozva a tapadás mértékét. Ez a fajta visszafordítható és száraz adhézió ihlette meg az anyagkutatókat.
A Geckskin készülék száz négyzetcentiméteres felületen tapad a felületre, és akár üvegre tapasztva is képes 300 kilót megtartani. Egy egyszerű mozdulattal nyom nélkül eltávolítható a felületről, és újra felhasználható anélkül, hogy romlana hatékonysága.
A korábbi hasonló próbálkozások során a gekkó talpának mikroszálait igyekeztek utánozni, de nagyobb felületek létrehozásánál ez a módszer nem volt működőképes, részben azért, mert figyelmen kívül hagyta a gekkó talpának és lábujjainak szerkezeti jelentőségét a tapadásban. A hüllő esetében ugyanis a lábban található szalagok és csontok, valamint a bőr szerkezete együttesen eredményezi a hatékony és szabályozható tapadófelületet.
A Geckskin tapadófelületének elkészítése során egy lágyabb és egy merevebb anyagot kombináltak össze úgy, hogy a lágyabb szálak maximális tapadást biztosítva valósággal „beszövik” a felületet, amelyre „ráragadnak”. A gekkó lábához hasonló szerkezet elérése érdekében az anyagot szintetikus szalagokkal szőtték át, amelyek biztosítják a felület feszességét terhelés alatt.
A fejlesztés további előnye elődeivel szemben, hogy a tapadófelület olyan olcsón hozzáférhető alapanyagokból áll, mint például a PDMS-nek nevezett szilikonfajta, így az olcsó, erős és tartós száraz ragasztó alkalmazása széles körben elterjedhet.
