Gears Tactics – Terv nélkül

Egy taktikai címnél a filmszerűség jegyében faék-jellegűvé redukálni a harcot merész és formabontó lépés. Kár, hogy az élvezeti értéke minimum megkérdőjelezhető.

Gears Tactics – Terv nélkül

52 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
52
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Nincs még egy olyan félrevezető dolog, mint egy kézenfekvő tény.”

A napvilágot 1953-ban meglátó Richard Lancelyn Green-nek csupán megszületnie volt nehéz. A jeles író, Roger Gilbert Lancelyn Green fiaként a szeszélyeinek élhetett, mivel apja neve megnyitotta a kékvérűek szalonjainak ajtajait. Ám ez sok más, jobb házból származó dandy-vel ellentétben nem tette gőgös és elbizakodott pávakakassá: még a negyvenedik esztendejét sem töltötte be, mikor már a legtekintélyesebb Sherlock Holmes-kutatóként tartották számon.

Napjai a briliáns magándetektív bűvkörében teltek: ereklyevadászként, rajongói csoportok ceremóniamestereként és kissé excentrikus, de választott szakterületén kiemelkedő tudósként százezrek csodálatát vívta ki. 2004-ben viszont megtört a szerencseszériája. Előbb azzal került be a lapokba, hogy meg akarta akadályozni, hogy a Christie’s egy aukcióján eladják Sir Arthur Conan Doyle a lányának, Jean-nek írt leveleit. Aztán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egyes  körök lehallgatják, és holtan akarják látni, ám ezt a túlnyomó többség egy új kötetét vagy performanszát felvezető, firnyákos gerillamarketing-fogásnak könyvelte el.

De március 24-én aggódó húgának, Priscillának gyanús lett, hogy testvére nem vette fel a telefont, és a lakására sietett, ahol rábukkant meggyötört tetemére. A férfit egy cipőfűzőből-fakanálból fabrikált, kezdetleges nyakszorítóval fojtották meg, és ez a szokatlan metódus egyből beindította a furcsaságokra fogékonyak fantáziáját. Egyesek azon a véleményen voltak, hogy egy, a szeszélyes különchöz illő öngyilkosságról van szó, mert az A Thor-híd rejtélye című Holmes-novella középpontjában is egy ilyen eset áll. Míg páran amellett kardoskodtak, hogy Green igazat mondott, és nem férhet hozzá kétség, hogy az árverés körüli hercehurcával írta alá a halálos ítéletét.

Galéria megnyitása

Hogy mi az igazság, azt nem tudni, mivel ügyről sanszosan sohasem hull majd le az azt övező misztikum dúsan szőtt fátyla. Mint ahogy arra a legalább ekkora talányra sem fog választ lelni senki, hogy mi értelme volt egy középszerű, körökre osztott taktikai spin-offal bővíteni a Gears of War franchise-t.

Nincs kiszállás

Bár nem is olyan rég a Törvényes Államok Koalíciójának szép reményekre feljogosított hőseként emlegették, Gabriel Diaz belefáradt az öldöklésbe. A kiégett ex-vagány ezért régi érdemeire való tekintettel elérte, hogy egy, ha nem is pihentető, ám jelentéktelen poszt legyen a jussa a szolgálataiért. De a sajátos idill egyetlen kurta pillanat alatt szertefoszlik, mikor egy titokzatos futár érkezik hozzá. A biccentésnél bőbeszédűbb szociális érintkezést kínnal-keservvel toleráló Sid Redburn papíron csak közlegény, ám viselkedéséről ordít, hogy több egy közönséges talpasnál.

Ennek megfelelően nem sokat kertel, és mielőtt a békéről álmodozó veterán felocsúdhatna, szomorúan kénytelen konstatálni, hogy legfőbb felettese, Richard Prescott elnök egy lidércnyomásos-istenkísértő kommandósakciót varrt a nyakába. Feladata, hogy felkutassa és megölje a sáskák egyik vezérét, a népét a génsebészet vívmányaival segítő, zseniális Ukkont - de ez nem ígérkezik fáklyásmenetnek.

Ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a fakószürke lángelme pontosan miben is sántikál, és a frissen megszerzett információ alapján egy ütőképes tervet kovácsoljon, térdig kell, hogy gázoljon a szívós bestiák kiontott zsigereiben. Ráadásul a hajsza során a múlt elfeledettnek hitt, gyűlöletes árnyai is megelevenednek, hogy gyötörjék a vélt-valós bűnösöket. Izgalmas nyitány, és tagadhatatlan, hogy a történetet nem illetheti becsmérlő szó: egy fordulatokkal-csavarokkal bő marokkal megszórt, a székünkhöz szegező kalandot élhetünk át.

Ismerd meg önmagad!

Persze, a cselekmény nem minden. Maga az alkotás két fázisra oszlik: az első a meglepően komplex felkészülés. Ha van kapacitásunk, akkor újoncokat toborozhatunk, személyre szabhatjuk a bátor vállalkozók felszerelését és képzettségeit, valamint kiválaszthatjuk, hogy kikkel próbáljuk meg legközelebb kivívni a diadalt. Ez elsőre gyerekjátéknak tűnhet, ám a hazugságok kénkőszagú hercege régi szokásához híven a részletekben búvik meg, mert kismillió apróságnak kell a szemünk előtt lebegnie.

Egyrészt, a potenciális jelölteket a többi alakulat is örömmel besorozná. Ha nem csapunk le rájuk, elnyeli őket a háború örvénylő pokla, és sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha gyorsabban lépünk. Másrészt, alárendeltjeink öt, nem kevesebb, mint négy irányba fejleszthető kaszt tagjai közül kerülnek ki, így két, elvileg azonos osztályú katona között is ordító eltérések lehetnek.

A támogatók egy pácienst a Nagy Kaszás kitátott csontpofájából is visszarángató doktorokként, többeket alacsonyabb hatásfokkal kezelő felcserekként, a kooperációt megkönnyítő és társaikat kiscserkészekként vagy ravasz stratégákként remekelnek. Bajtársaik motiválása a lételemük: ha pár, jól megválogatott szót súgnak egy penészes bagettet lóbáló rokkantnyugdíjas fülébe, az a hirtelen adrenalinfröccstől egy tankot is összehajtogat.

Galéria megnyitása

A frontharcosok nem ennyire összetett lelkek. Bajonettforgató deszantosok, testi erejükre építő fenegyerekek, állatias gyilkológépek és a többieket biztató, kivagyi-rettenthetetlen izomkolosszusok állnak közéjük. Velük szemben nem túl meglepő módon a mesterlövészek abból indulnak ki, hogy a frontális uzsgyi neki a bronzkor óta extrém sport, vagy a krónikus, kétoldali idiotizmus csalhatatlan jele. Kiterjedt repertoárjuk pszichológiai terrorból, vadászfortélyokból és aljas húzásokból áll, illetve úgy kasztrálnak egy élvezkedő hím muslincát, hogy abból a partnere semmit sem vesz észre.

A diszkréciót sanszosan nemi úton terjedő, degeneratív betegségnek gondoló gépágyúsok viszont megvetik a finomkodást: abban hisznek, hogy Isten vigyázni fog az övéire. Gránáthajigáló-robbantgató démonokként, egy ponton lecövekelő, megingathatatlan kősziklákként, magányos farkasokként vagy percenként százezer golyót kiszóró ámokfutókként tombolnak. Míg a tisztességes párbaj koncepcióján jót kacagó, sötétes puskás felderítők láthatatlanná váló, sunyi mészárosokként, ólomesőt szóró berzerkerekként, kérlelhetetlen hóhérokként vagy aknákat telepítő, cseles rohadékokként osztják a halált.

Szedd magad!A mezei ocsmányságok puskái és pisztolyai semmivel sem különbek az általunk használtaknál, ergo nincs értelme annak, hogy kicsavarjuk ezeket a készségeket kihűlőfélben lévő, vérmocskos mancsaikból. Ám egyes, a megszokottnál rafináltabb vagy szívósabb elit nyavalyások egy kisebb szakasz erőfeszítések nélküli likvidálását is lehetővé tevő csodafegyverekkel felszerelkezve erednek a nyomunkba. Ilyenkor érdemes rájuk fókuszálunk, hiszen elemi érdekünk, hogy minél hamarabb ártalmatlanítsuk őket – főleg, mert gyors-brutális halálukat követően magunkhoz szólíthatjuk gyilokszerszámaikat.

Impozáns lista, és még szebbé teszi, hogy semmi sem kötelez minket arra, hogy szigorúan egy irányt kövessünk. Azaz szabadon kísérletezgethetünk – pláne, mivel a jutalomként kapott, vagy a térképeken elszórt ládákból zsákmányolt karabélyok, testpáncélok és lábszárvédők nem csupán a sebességet, a védelmet, netán a sebzést növelik meg. A legdédelgetettebb darabok egy vagy több különleges képességgel, például egy bónusz lövés lehetőségével könnyítik meg tulajdonosaik életét, de cserébe egyáltalán nem ritka, hogy alig-alig dobnak annak tulajdonságain. Ezért ha ahhoz van kedvünk, flexibilisebbé tehetjük bajnokainkat, vagy egy-egy praktika specialistáit irányíthatjuk.

A háború művészete

Döntéseink meghozatala után a csatamezőn találjuk magunk. Dolgunk jellemzően nem túl bonyolult. Itt-ott heverő tárgyak felszedésével, egy szakasz felmorzsolásával vagy szabotázsokkal juthatunk közelebb az eszelős tudóshoz. Ehhez igazodva az ínyenceknek szánt végtagokra célzáshoz hasonló extrákat mellőző csihi-puhi sem túl komplikált. Embereink normális esetben három akciópontból gazdálkodhatnak: ezeket költhetik el mozgásra, lövésre, újratöltésre, a használatukat követően egy bizonyos ideig töltődő jártasságok élesítésére, vagy létfontosságú kivárásra.

Galéria megnyitása

Ilyenkor kijelölhetünk egy fegyverüktől függő hosszúságú-szélességű területet. Aztán a betéved oda egy szörnyeteg, vagy eleve ott áll, és botorságában felveszi az elé dobott kesztyűt, ostobaságával megpecsételi a sorsát: annyiszor lövünk rá, ahány pontunk maradt a körünk végén. Ezzel természetesen haragosaink is élnek – nem árt hát résen lennünk, nehogy egy-két ráérős-rafinált undormány tűz alatt tartsa az egész bandát. Sőt, arra is ildomos ügyelnünk, hogy legyen valaki, aki ki tudja lőni a többieket fenyegető rosszarcúakat. Riválisaink egyébiránt igen változatosak: egyebek mellett falkában özönlő, primitív dögökkel, masszív monstrumokkal, organikus mérgesgáz-bombákkal, vagy a zászlajuk alatt vonulókat buzdító tisztekkel is tengelyt akaszthatunk.

Elnézést, hogy félbeszakítottamA Gears of War brutalitása közismert, és ezen a téren a spin-off is felér a fősodorhoz. Az egy furcsa döntés miatt a képzettségekhez hasonlóan fokozatosan visszatöltődő robbanógránát sokszor tesz jó szolgálatot. Lezárja a sáskák utánpótlást biztosító alagútjait, cafatokra szaggatja a gyengébb szörnyeket, és még az erősebbeknek is súlyos sebeket okoz – ráadásul ha szerencsénk van, a detonáció kilöki őket a fedezékükből. Emellett, bár a haldoklók kegyetlen kivégzése etikai aggályokat vet fel, haszna kétségbevonhatatlan. Mert ha valaki a kéz kezével ver agyon egy sebesültet, tette annyira feltüzeli a többieket, hogy jutalomként kapnak egy akciópontot. Egy kis tervezéssel egy jó körben kettő-három is begyűjthető: ne legyünk hát restek, zúzzuk be az agonizáló tetűfészkek koponyáját!

„Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is."

A korábban olvasottakból nem nehéz arra a téves konklúzióra jutni, hogy a Splash Damage és a The Coalition tagjai egy parádés alkotással örvendeztették meg az érdeklődőket. Ám erről szó sincs: ahogy telik-múlik az idő, óhatatlanul kibuknak fáradozásaik gyümölcsének ha nem is ordító, viszont fájóan kellemetlen, ráadásul egymással szoros szimbiózisban élő furcsaságai és hiányosságai.

Az, hogy a játékegyensúlynak se híre, se hamva, épp olyan érthetetlen, mint amennyire kínos. A szakértelmek közötti szórás iszonyatos. Kizárólag szökőévenként zavaró problémáknál alkalmazható, nem sokat segítő kunsztok elegyednek harmonikusan a valamennyi bajunk secperc alatt megoldó furfangokkal. Ha a megfelelő ismereteket sajátítjuk el, százból kilencvenötször akadályok nélkül vághatunk keresztül a hordákon.

Hovatovább, önkéntelenül is felmerül bennünk, hogy egy, az elesettek rokonait támogató ösztöndíjjal enyhítsük az általunk okozott, horribilis károkat. Ezzel gyaníthatóan maguk a készítők is tisztában voltak, de az erőviszonyok fáradtságos kiegyensúlyozása helyett egy lustaságból és trehányságból kovácsolt, csorba pengével vágták át a gordiuszi csomót. Ennek folyományaként pár trükk nem működik a főellenségeken és slussz, holott erre azon kívül, hogy bevetésükkel fél perc alatt túlesnénk az izzasztónak szánt ütközeteken, a világon semmiféle magyarázat nincs. Elvégre ez nem egy fantasy, ahol megmagyarázható, hogy egy rettenetes ősmágus, a kilenc pokol fejedelme, vagy az őssárkányok királya miért immunis egyes bűvigékre.

Sokkoló, hogy bár egy különösen hajmeresztő LSD-tripből kimászó, hegyomlás méretű aberráció ront ránk, mi nem vehetjük össztűz alá, mert az nem hat a Jelenések könyvében is megénekelt, szentségtelen fertelmekre. Ez pedig úgy is beverne egy marék szöget a végeredmény koporsójába, ha maguk a csetepaték a jövőben hivatkozási alappá nemesedő etalonokként csalnának mosolyt az arcunkra. Ám erről szó sincs. Kilencvenkilenc százalékuk két sablonra épül: az időkorláttal nehezítetteknél a huszáros tempón van a hangsúly, de ha nem hajt a tatár, a defenzív hozzáállás az üdvözítő. Vagyis két, otrombán primitív séma ismételgetésével is sikert sikerre halmozhatunk, és semmi szükségünk sincs arra, hogy merész átkaroló manőverekkel, frappáns ötletekkel vagy efféle nüanszok kiötlésével terheljük kis szürke sejtjeinket.

Galéria megnyitása

Megkockáztatom: messze az a legnagyobb kihívás, hogy megacélozzuk az akaratunkat, és akkor se változtassunk semmin, ha lassan lefordulunk a székről az unalomtól. Nyoma sincs a kikristályosodottnak hitt fogásaink megváltoztatására késztető, okos pályatervezésnek: ezt jobb híján a szó szerint a semmiből ott termő, hordákban özönlő rémségek igyekeznek pótolni. A műfaj-meghatározás így hébe-hóba újhullámos-posztmodern gegnek hat. Mivel azt körökre osztott taktikai programnak titulálni, hogy a gép váratlanul ledob a hátunk mögé három halálbrigádot, viccnek durva, komolyan meg nyilván nem gondolták.

Ám a kegyelemdöfést nem ez, hanem az adja meg, hogy a mesterséges intelligencia nem győzni akar. Inkább arra törekszik, hogy azt az illúziót nyújtsa, hogy nevetve a torkunkra léphet, és eközben egy-két, látványosan kihagyott ziccerrel felénk billentse a hadiszerencse mérlegének nyelvét. Tehát az időszakos, a találati esélyekre fittyet hányó, megalázó-hatékony offenzívát egy-két körön belül égbekiáltó marhaságok teszik zárójelbe. Majd mi ezekre lecsapva azzal a büszke tudattal veregethetjük meg a vállunkat, hogy nálunk zseniálisabb, Napóleont asszisztensnek se felvevő generálist nem hordott a hátán ez a nagyságunkhoz méltatlan, pórias sárgolyó. Nem egyszer megesett, hogy egy szándékosan védtelenül hagyott regrutámnak a haja szála sem görbült, mert rosszakaróim visszavonultak, vagy egy vaskos téglafal mögött megbúvó emberemet nézték ki maguknak.

A változatosság gyönyörködtet?Kalandjaink során a történetet előrelendítő missziók mellett fejlődéshez és erőforrásgyűjtéshez ideális mellékfeladatokat is teljesítenünk kell. Ezeknél három aranyszabályra ildomos ügyelnünk. Az első, hogy limitált, hogy pontosan hány bevetésre is van időnk Ukkon üldözése közben, így megeshet, hogy ha akarjuk sem abszolválhatjuk az összeset. A második, hogy a kivárás és a lazsálás megengedhetetlen luxus: a hadműveletek technikailag párhuzamosan zajlanak le, vagyis ha elküldünk valakit az egyikre, az a többiben nem vehet részt. Végül ajánlott elolvasnunk az adott kihívást némiképp megbolondító extrákat, mivel azokból következtethetünk a várható veszélyekre. Tehát ha azt látjuk, hogy az ellenséges mesterlövészek különféle bónuszokat kapnak, joggal feltételezhetjük, hogy nem csupán egy, életéért a sarokba bújva remegő, magányos lesipuskás feni majd ránk a fogát. De csodát ne várjunk: ezek a kis színesítések sosem kavarják fel annyira az állóvizet, hogy sutba kelljen hajítanunk bejáratott módszereinket.

Az egész szisztéma az Assassin's Creed primitív ál-tömegbunyóira hajaz: a filmszerű, pörgős élmény az első, és ez egy agymunkára címnél csüggesztően illúzióromboló. Ergo a kategória szokásos, az abszurd találati számokhoz hasonló rákfenéi már nem osztanak és nem szoroznak.

Vegyük vagy ne?

Markáns és vitathatatlan erényei dacára a Gears Tactics nem több egy pofátlanul kidolgozatlan és drága mellékágnál. Egy kicsit keményebb munkával üdítő színfoltként dobhatta volna fel a sorozatot, de ebben a formájában egy eredetileg procedurálisan generált missziókra kihegyezett mobilos semmiség szteroidokkal felhizlalt, nettó nyereségvágyból elkövetett verziójára emlékeztet.

Hiába a tetszetős grafika és a meglepően érdekes sztori, ezek sem feledtetik azt, hogy pont a lényeg lett súlytalanabb az elvárhatónál. Ezért az a némiképp abszurd szituáció áll elő, hogy míg távolról sem élvezhetetlen, sőt, kezdőknek elviekben bátran ajánlható, hetven euróért botrányos az ár-érték aránya. A verdikt ennek tükrében nem kérdéses: még a széria fanatikus rajongói is jobban járnak, ha kivárnak egy akciót. A viszonylag magas értékelés az objektív, mocskos anyagiaktól mentes minőségnek szól.

Összefoglalás

Gears Tactics – Terv nélkül

Gears Tactics – Terv nélkül

Gears Tactics – Terv nélkül
Szerzői értékelés
52
%
A Gears of War taktikai spin-offja.
Kezdőknek ideális lehet, egyben szép a grafikája és érdekes a története.
Borzasztóan kiegyensúlyozatlan, rossz értelemben vett hatásvadász és nem igazán kell megerőltetnünk magunkat a diadalhoz.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap