Az erős mágneses térrel rendelkező bolygók különös környezetet hozhatnak létre közvetlen közelükben. A Föld mágneses tere megvéd minket a kozmikus sugárzástól és a napszéltől, és létrehozza a Van Allen-sugárzási öveket. A Jupiter magnetoszférája a Naprendszer legnagyobb struktúrája. És Szaturnusznak is lenyűgöző mágneses tere van, amely a legújabb kutatások szerint ez meglehetősen aszimmetrikus.
A gyűrűs bolygó magnetoszférája a bolygó átmérőjének tízszeresére terjed ki. A Földön a mágneses teret a belső geodinamó és a Napból érkező napszél alakítja. A Nap felől nézve ennek két szimmetrikus „lebenye” van. A Szaturnuszé viszont egyik oldalán sokkal nagyobb lebennyel rendelkezik, mint a másikon, és jobban meg is van döntve, mint a Földé. Ennek két oka van. A Szaturnusz nagyon gyorsan forog a saját tengelye körül, mindössze 10,7 óra egy nap, ami hozzájárul a magnetoszféra eltolódásához. Ráadásul a szaturnuszi rendszerben jelen lévő plazma – különösen amit az Enceladus termel – szintén növeli ezt az aszimmetriát.
Az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, Yan Xu, a kínai Déli Tudományos és Technológiai Egyetem kutatója szerint az eredmények hasznos támpontot nyújthatnak a Jupiter és a Szaturnusz űrbéli környezetének jövőbeli kutatásához is. A Cassini-küldetés során fedezték fel, hogy az Enceladus déli pólusán gejzírek törnek elő, amelyek anyaga egy nagyon széles, de halvány gyűrűt alkot. A kiszökő vízmolekulák ionizálódhatnak, és nemrég kiderült, hogy ez hullámokat kelt a magnetoszférában. Most már tudjuk, hogy a hatás ennél is jelentősebb.
„A pólusok mentén a napszél közvetlenül behatolhat a magnetoszférába. A Szaturnusz mágneses pólusainak meghatározása segíthet abban, hogy jobban megértsük és feltérképezzük az egész mágneses rendszert” – mondja a tanulmány társszerzője, Andrew Coates, az UCL Mullard Űrtudományi Laboratóriumából. A kutatás kritikus bizonyítékot szolgáltat egy régóta fennálló elmélethez is – miszerint a Szaturnuszhoz hasonló hatalmas bolygók gyors forgása és aktív holdjai átvehetik a napszél szerepét, mint domináns erőt a magnetoszféra formálásában. Ez azt mutatja, hogy a Szaturnusz és más óriásbolygók mágneses tere valószínűleg alapvetően különbözik a földitől, teszi hozzá a szakértő.
Az Enceladus is kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a környezetben: hatalmas mennyiségű vízgőzt bocsát ki, amely ionizálódik, és nehéz plazmával tölti meg a mágneses mezőt, amelyet aztán a bolygó forgása magával ragad. A Cassini-Huygens-küldetés a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és az Olasz Űrügynökség együttműködésében valósult meg. A folyékony felszín alatti óceán és az érdekes kémiai folyamatok felfedezése a holdon arra késztette az ESA-t, hogy újabb küldetést tervezzen a jeges holdra, hogy megvizsgálják, lehet-e ott élet. Ezekhez a tervekhez is különösen fontos a mágneses környezet minél alaposabb ismerete.
