A Betelgeuse az Orion jobb vállát jelző vörös szuperóriás, amely életének vége felé jár, és rövidesen gigantikus szupernóva-robbanást fog produkálni. Hogy erre mikor kerül sor, azt persze senki sem tudja, de tény, hogy az utóbbi hónapokban a szokásosnál is különösebben kezdett viselkedni a csillag. A Betelgeuse ugyanis az észlelések alapján 2019 októberében elkezdett halványodni, és fénye nagyon gyorsan az eredeti felére esett vissza, ami azt jelenti, hogy a csillag szabad szemmel is halványabbnak tűnik a szokásosnál.
Hogy ez mit jelenthet pontosan, arról jelenleg is ádáz viták folynak a csillagászok között, de a szakma nagy része egyetért abban, hogy az égitest jó eséllyel nem most fog felrobbanni. A Betelgeuse nagyjából 20-szor annyit nyom, mint a Nap, átmérője viszont még sokkal nagyobb központi csillagunkénál. A felfúvódott csillag sugara mintegy 600 millió kilométer, ami azt jelenti, hogy ha a Naprendszer közepén foglalna helyet, az égitest egészen a Jupiterig terjedne ki.
A csillag nagy tömege miatt sokkal gyorsabban fogyasztja üzemanyagait, mint a Nap, így jóval rövidebb is lesz az élettartama. Mostanra az összes hidrogént felélte a magban, és már héliumot fuzionál, de még ha ezt az elképzelhető leggyorsabb ütemben is teszi, a becslések szerint még akkor is legalább 100 ezer év telhet el, mielőtt felrobbanna. Garancia persze semmire sincs, de jelen ismereteink és modelljeink szerint a Betelgeuse egy darabig még vörös óriás marad.
Hogy mi történik, ha lejár az ideje, az viszont érdekes kérdés. A Betelgeuse nagyjából 650 fényévre van tőlünk, tehát nagyon közel helyezkedik el. Ahhoz viszont, hogy a robbanás fizikai károkat okozzon a Földön feleakkora távolságban, mintegy 300 fényévre vagy annál is közelebb kellene lennie. Ebben az esetben ugyanis olyan energiájú röntgen- és gammasugarak érnék el bolygónkat, amelyek gondokat okozhatnak a légkörben és a felszínen is.
A Betelgeuse esetében tehát a szupernóva-robbanásnak nagyrészt csak a fényét fogjuk látványosan megtapasztalni (ha még létezünk egyáltalán), ez azonban valóban grandiózus lesz. A csillag megsemmisülése során a teleholdnak megfelelő fényességet érhet az égbolton, látványos tűzijátékot okozva és várhatóan hónapokra megzavarva majd az égbolt más jelenségeinek tanulmányozását.
De ha egyelőre nem várható a csillag robbanása, akkor mi történik vele jelenleg? A Betelgeuse ismert változócsillag, vagyis fényessége rendszeres ingadozásokon megy át, jelen esetben egyrészt azért, mert az égitest periodikusan kitágul, majd összehúzódik. Amikor kitágul, fényessége megnő, mert nagyobb felületen sugározza ki az energiát, amikor összehúzódik, akkor pedig halványodni kezd. Egy ilyen teljes periódus nagyjából 400 napig tart.
A Betelgeuse esetében más periódusokat is megfigyeltek, amelyek szintén hatással vannak a fényességre. Az egyik ilyen folyamat a csillag légkörében zajlik és nagyjából 2000 napos ciklusokban okozza az égitest felfénylését és halványodását. Egy másik légköri folyamat pedig pár havonta lezajló ciklusokban történik, és szintén hatással van a Betelgeuse fényességére. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a csillag felső rétegeibe folyamatosan forró gáz áramlik a mélyből, ahol kihűl, és újra lesüllyed. A feljövő gázcsomók pedig szintén fényesebbé teszik a felszín érintett területeit, és ha elég nagy régióban vannak jelen (vagy éppen túl sok helyről hiányoznak), alapvetően befolyásolhatják a csillag teljes fényességét is.
Amikor ezen ciklusok közül több esetében is egybeesik a legnagyobb elhalványodás, a csillag fénye jelentősen csökkenhet. Valószínűleg jelenleg is valami ilyesmi történik, illetve egy másik, eddig ismeretlen, gyors halványodást okozó ciklikus folyamat is játékban lehet. Hasonló halványodásra egyébként korábban is volt példa a történelemben. Az égbolt egyik legfényesebb csillagáról már elődeink is sokat írtak, és ezek során tetemes halványodásokról számoltak be. De a modernkori megfigyelések során is volt példa hasonló eseménysorra, az 1980-as években például egy darabig még a jelenleginél is halványabb volt a Betelgeuse.
