Egy seattle-i újságíró, aki az információ technológiával kapcsolatos területeken tevékenykedik, nemrégiben egy rendkívül érdekes hibával találkozott: egy M2 alapú MacBook Pro noteszgép 1 TB-os NAND Flash alapú tárhelye megtelt és egyszerű módszerekkel nem sikerült elhárítani a hibát, azaz a rendszer nem engedte a fájlok törlését. Az alaphelyzet az volt, hogy az M2 alapú SoC egységgel felvértezett MacBook Próra éppen egy viszonylag nagyobb méretű játék töltődött le a Steamen keresztül, amikor is a beépített tárhely megtelt, így a letöltés is megállt. Glenn Fleishman – merthogy így hívják főhősünket – már csak a hibajelenséggel szembesült, ugyanis fiatalabb gyermeke noteszgépéről volt szó. A gyermek megpróbálta elhárítani a problémát azzal, hogy kiüríti a macOS asztalán lévő szemetest, ám a rendszer ezt nem tette lehetővé, a kevés tárhelyre panaszkodva elutasította a kérést.

Ahogy az Apple MacBook sorozatú noteszgép Fleishman kezei közé került, természetesen ő is az legkézenfekvőbb módszerekkel próbálkozott, vagyis próbálta kiüríteni a kukát, próbálta a Finderen – a macOS fájlkezelőjén – keresztül törölni a fájlokat, valamint még a Terminal, a macOS parancssoros felülete is előkerült, de a helyzet nem változott. A rendszer mindvégig visszautasította a próbálkozásokat és folyamatosan arra hivatkozott, hogy elfogyott a tárhely. A hibát a Disk Utility segítségével sem sikerült megoldani.

A sorozatos próbálkozásokat követően egy rendszer-újraindításra került sor annak érdekében, hogy a gyorsítótárak törlésével végre pont kerülhessen az ügy végére, ám a rendszer továbbra is ellenállt, nem volt hajlandó teljesíteni a parancsokat. Előkerült a Recovery Disk opció is, ami szintén csütörtököt mondott. A rendszerről szerencsére folyamatosan készültek mentések a Time Machine szolgáltatáson keresztül, a legutóbbi pont előző nap este, így igazából nem volt más hátra, mint legyalulni az aktuális operációs rendszert és telepíteni a helyére egy tiszta macOS-t, majd a Time Machine mentésből helyreállítani a szükséges fájlokat.

A folyamat ekkor sem ment könnyedén, ugyanis azzal a kiadással, ami az adott noteszgéppel érkezett, nem sikerült a telepítést végig vinni, a folyamat megállt, így nem maradt más választás, a Ventura helyett előkerült a Sonoma. A telepítés ebben az esetben már sikerült, viszont a frissítés hatására a 14.4-es változat került a gépre, nem a 14.3.1-es, ami korábban rajta volt, így a közvetlen helyreállítást nem engedélyezte a rendszer, ugyanis a mentés eltérő verzióval készült. Egy alap Sonoma felhasználói fiókon keresztül előkerült a Migration Assistant, amelyen keresztül a Time Machine mentésből helyre lehetett volna állítani a korábbi állapotot, ám sajnos nem sikerült a kötet csatlakoztatása. A fórumokon történő tájékozódás után kiderült, hogy a Sonoma érkezését követően homokszem került a Samba/SMB alapú hálózati kötetcsatlakoztatás folyamatába, így a Time Machine alapú adatvisszaállítás nem működött, és a jelek szerint erre még mindig nem találtak megoldást. A hiba a jelek szerint még a 14.4-es kiadásnál is fennáll, ami nem egy jó hír.

Végül egy 1 TB-os külső SSD segítségével sikerült átmigrálni a mentésből származó adatokat, és ezek még egy ideig kéznél is lesznek, hogy ha véletlenül kiderül, szükség van bármilyen fájlra a korábbi mentésből, gyorsan el lehessen érni. A hiba után sikerült a helyreállítás, ám két fontos mozzanat kimaradt, amelyekkel hatékonyabban is meg lehetett volna oldani a problémát, és ezt főhősünk is elismerte. Az egyik opció, hogy a Time Machine mentést le kellett volna csatlakoztatni a saját gépéről és közvetlenül kellett volna megpróbálni összekapcsolni a MacBook Próval, így a Migration Assistant is működhetett volna. A másik lehetőség az lett volna, hogy a Time Machine képfájlt az 1 TB-os külső meghajtóra is át lehetett volna tenni, így a rendszer forrásmeghajtóként ismerhette volna fel, így abból még hatékonyabban és gyorsabban helyre lehetett volna állítani a rendszert a Migration Assistant segítségével.

Az sajnos nem derült ki, pontosan mi okozta a hibát és a hasonló eseteket hogyan lehet elkerülni. Glenn Fleishman szerint még belegondolni is rossz, mekkora fejtörést okozott volna az eset egy olyan felhasználónak, aki nem rendelkezik évtizedes maces tapasztalattal. Elővigyázatosságképpen érdemes odafigyelni, ne teljen meg ennyire a NAND Flash alapú tárhely, ezzel elkerülhetőek az efféle esetek, ám valószínű, hogy itt valami egyéb szoftveres bug is lapult a háttérben. Az SSD meghajtókat, kártyákat, illetve a NAND Flash alapú tárhelyeket amúgy sem érdemes teljesen telepakolni, 10-20-30% tárhelyet érdemes szabadon hagyni, hogy az SSD vezérlő el tudja végezni a különböző karbantartási feladatokat, így például le tudjon futni az elhasználódás-kiegyenlítést végző algoritmus is, ami a NAND Flash cellák egyenlő terheléséről gondoskodik.