1. Bevezető és specifikáció
A Fujitsu a Siemens-szel való szakítás óta egyre-másra dobja piacra újabb és újabb készülékeit, a belépő szinttől egészen a csúcskategóriáig. Valószínűleg a japánok is tisztában vannak vele, hogy a régi érából a LifeBook név mennyire jól csengett (ez volt a Fujitsu-Siemens üzleti gépeinek családneve), éppen ezért a románc befejezése óta gyakorlatilag minden gépet ezzel a névvel illetnek, amely nem biztos, hogy szerencsés húzás a gyártó részéről.
Az NH570 személyében egy multimédiás óriást köszönhetünk, amely gyakorlatilag otthoni mindenesnek tekinthető, hiszen felszereltségét elnézve, aligha lehet olyan feladatot találni, amellyel ne birkózna meg. A cég egy általa idáig ismeretlen terepen próbál szerencsét, ugyanis a DTR (DeskTop Replacement – asztali gép helyettesítő) szegmensben eddig soha nem voltak jelen. Az Acer által uralt mezőnyben nem lesz könnyű dolga a gyártónak, ha labdába szeretne rúgni, főleg az Ethos család miatt, de említhetnénk az olcsóbb, kifejezetten jó ár/teljesítmény mutatóval büszkélkedő Aspire modelleket is.
A felszereltséget tekintve egy percig se érheti szó a ház elejét, tényleg nagyon sok mindent beletettek az óriás LifeBookba. A Blu-Ray író talán túlzásnak tűnhet – bár biztos lesz, aki hasznát veszi –, hiszen a közel 300 ezres végfelhasználói árnak szép nagy részét elviszi csak ez az egy alkatrész. Tekintettel arra, hogy olvasóink úgyis nekünk szegeznék a kérdést (miszerint lehet-e kapni DVD-íróval a masinát), előre közöljük: igen, lehet, nagyjából 40 ezer forintos különbözetre lehet számítani, amikor befutnak azok a változatok is. A Core i5-ös processzoron felül választhatunk még i3-mat vagy még olcsóbb kétmagos Pentiumot, de ha gondoljuk, felfelé is mozoghatunk egészen a négymagos i7-ig. Ha nem ragaszkodunk a kifutó szériás GeForce GT 330M-hez, akkor csak a processzorokba integrált Intel HD Graphics mellett tehetjük le a voksunkat, átmenet nincs. Az eSATA, a Bluetooth, a FireWire, az ExpressCard foglalat mindenképpen dicséretes, az ujjlenyomat-olvasó és a Kensington zár pedig pozitív meglepetés egy nem titkoltan otthoni használatra szánt gépnél. Merevlemezből egyet kapunk, de kérhetjük kettővel is az NH570-et. Ha nem így tennénk, akkor magunk is elvégezhetjük otthon a bővítést a későbbiek folyamán. A 64 bites operációs rendszernek örültünk, ahogy a 3 év garanciának is. A nagy kapacitású akkumulátorral a cég szerint akár 3 és fél órát is képes működni az óriás masina, ennek is természetesen utána járunk majd.
A nagy LifeBook mellé jó pár DVD-t kapunk, melyek segítségével például el tudjuk végezni a rendszer-visszaállítást (melyhez dokumentáció is jár) is. Ha nem óhajtjuk a gyárilag feltelepített Windows 7-et használni, akkor sincs gond, ugyanis kapunk egy drivereket tartalmazó lemezt is, a harmadik korongon pedig a Cyberlink szoftverek foglalnak helyet. A negyedik lemezen mindössze az ujjlenyomat-olvasóhoz használatos szoftvert és pár biztonsági alkalmazást találunk. A vaskos kézikönyvben gyakorlatilag minden kérdésünkre választ kaphatunk, valamint a nemrég elindult F.É.SZ.E.K. pont szolgáltatásit is igénybe vehetjük, ha elakadnánk. A hatalmas tápegység 120W-os, melynek előnye, hogy a nagy áramerősség miatt kifejezetten gyorsan tölti a nyolccellás akkumulátort.
2. Hardver
Egy ekkora gépnél pofon egyszerű megoldani a hűtést – gondolhatná mindenki, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a gyártók többsége nem fektet túl nagy energiát a zajszint csökkentésébe. Az NH570 szerencsére nem tartozik a zajos gépek közé, bár a processzor maximális terhelésen azért ki tudja hozni az állatot a ventilátorból, de még ekkor sem neveznénk elviselhetetlennek a zajszintet. Játékok alatt sokkal jobb a helyzet, hiszen a videokártya sokkal kevésbé melegszik, mint a központi egység. A hőmérsékletek egész jól alakultak, a processzor üresjáratban 36, maximális terhelésnél pedig 73 fokos volt, a videokártya ugyanezen értékei 37, illetve 64 voltak. A burkolat egyetlen helyen melegedett a szokásosnál jobban, ez pedig a billentyűzet feletti rész volt, amely nyáron okozhat majd pár kellemetlen meglepetést.
Szép magas pontszámokat kaptunk a Windows 7 beépített mérő programjával, amely reálisnak is tűnt. A GeForce GT 330M meglepően régi (konkrétan tavalyi) driverrel tette a dolgát és az NVIDIA oldala szerint a frissítésre a gyártónak (azaz a Fujitsu-nak) kellene figyelni, de hiába néztünk körül az NH570 hivatalos oldalán, a gépre telepített meghajtó program volt a legfrissebb, amit találtunk. Bár erőszakkal feltehettük volna az NVIDIA hivatalos driverét is (valószínűleg hibátlanul működött is volna), mi inkább maradtunk annál a felállásnál, amelyet a leendő vásárlók is használni fognak. A két darab 2 GB-os modult hivatalosan kétszer ekkorákra is cserélhetjük, tehát az NH570 maximálisan a szokásos 8 GB RAM-ot képes kezelni. A gép nem támogatja az NVIDIA Optimus technológiáját, így a CPU-ban lévő Intel HD Graphics videokártyát csak azokon a modelleken tudjuk használni, ahol nincs jelen dedikált vezérlő.
A sokszor látott Western Digital Scorpio Blue hangtalanul és gyorsan tette a dolgát. Tekintettel arra, hogy elég messze volt a két legforróbb alkatrésztől, hőmérséklete terhelésnél is alig érte el a 40 fokot. A Fujitsu ugyanakkor gyárilag nem biztosít lehetőséget percenként 7200-at pörgő merevlemezek használatára, így ha gyorsabb egységekre (vagy netalán SSD-(k)re) vágyunk, azok beszereléséről magunknak kell gondoskodni. A lényeg, hogy az asztali gépeknél bevált SSD+HDD kombinációt ezúttal könnyedén megvalósíthatjuk.
A sztereó hangszórók az üregesnek ható műanyag burkolat miatt nagyobb hangerőnél már felveszik a jellegzetes doboz hangot, addig viszont tisztességgel helytállnak.
3. Ergonómia
Nehéz lenne a nagy LifeBook bármely részét szépnek vagy elegánsnak nevezni, hiszen tetőtől talpig műanyagból építkezik, ráadásul az alsó burkolatot tekintve mindenhol csillog is a fekete színű bevonat. Nem meglepő tehát, hogy az NH570 fokozottan gyűjti a piszkot és az ujjlenyomatokat, így naponta érdemes törölgetni, ha van rá mód. Bár a felhasznált anyagok nem recsegnek-ropognak, azért minőségi érzetet távolról sem keltenek, főleg a billentyűzet körüli rész, amelyet megkocogtatva érezhető a nem túl merev belső tér. Alul mindenhez hozzá tudunk férni egy alaposabb bontás után, fontos viszont tudnunk, hogy a két merevlemez helyet csak speciális csavarhúzóval tudjuk kinyitni.
A billentyűzetet szerencsére meghagyták mattnak, amely nagyon bölcs döntés volt, ugyanis egy meglepően jó klaviatúrával van dolgunk. Az alátámasztáson csodálkoztunk a leginkább, amely szinte tökéletes, így sehol nem találkoztunk még csak minimális süppedéssel sem gépelés során. A numerikus részt szerencsére nem nyomorították össze (igaz, ekkora helynél csúnya is lett volna), viszont a kiegészítő gombok (Page Up/Down, stb.) elég érdekes helyre kerültek, el kell telnie egy kis időnek, mire megszokjuk őket.
A touchpad nem az igazi, pedig nem sok választja el attól, hogy igazán jól lehessen használni. A felület elég nagy és az ember ujja se ütközik akadályokba, amikor navigál rajta. A probléma az, hogy az érzékenység nem mindenhol ugyanolyan, de ezt csak tényleg az veszi észre, akinél rengeteg notebook megfordul. A nagyobbik gond, hogy a felső fél centis részen már jóval lassabban reagál a mutató az ujjunk mozgatására. Bár kapunk multi-touch támogatást, pont a leghasznosabbat, a kétujjas görgetést vették el tőlünk. Hiába a forgatás, a nagyítás, stb., ezek aligha fognak minket kárpótolni. A gombok ráadásul nagyon hangosan kattannak és az átlagnál valamelyest nagyobb nyomást kell kifejtenünk a kezelésükhöz.
Viszonylag sok csatlakozót találunk a gép minden oldalán (kivéve a hátulját), a három USB viszont egy otthoni használatra szánt masinánál kevés lehet, főleg úgy, hogy az eSATA csatlakozó áramot nem képes leadni, így a mellette lévő USB csatlakozóból kell ezt pótolni. A FireWire jó dolog, hogy van, csak nem értjük, miért a gép elején van a helye, hiszen itt a legkényelmetlenebb használni. A hangkártyához tartozó három csatlakozónak a legtöbb filmrajongó örülni fog, ugyanis lehetőségük van többcsatornás rendszer csatlakoztatására is. Az analóg D-Sub video kimenet egy gumi takarólemez mögött bújt meg, amely megvédi azt a portól.
A 18,4”-os kijelző szép és éles képpel bír, színvilága is remek. A vertikális betekintési szögei átlagosak, viszont a horizontálisak lazán átlag felettiek, ez csoportos filmnézésnél jól jöhet. A fényerő tartomány is kellően tág, bár a minimális érték lehetne alacsonyabb is, este lehet, hogy az érzékenyebb szemmel rendelkező felhasználókat zavarni fogja. Eddig csak specifikációknál láttuk a hírhedt 1680x945-ös felbontást, de most élőben is megbizonyosodhattunk róla, hogy nem elgépelésekről van szó. Meglepő módon a legtöbb játék könnyedén megbirkózik vele, egyedül a Resident Evil 5 nem ajánlotta fel a listában. Pár embernek valószínűleg hiányérzete lesz, hiszen ekkora méretben már alap lehetne egy 1920x1080-as panel. A kávában lévő 1.3 MPixeles kamera optikája elég lassan követi a mozgást, színvilága viszont korrekt, igaz az élességen lenne mit javítani és mesterséges fényviszonyok mellett a zajos részeken némi színelváltozás figyelhető meg.
4. Teszteredmények
A processzor tesztek hozták a szokásos eredményeket, amely nem meglepő, hiszen ezúttal nem találkoztunk túlmelegedéssel vagy egyéb, hardverhez köthető problémával.
A videokártya régi ismerősként járt ismét a szerkesztőségben, hiszen pár notebooknál már volt alkalmunk tesztelni. 48 shader egységével az előző generáció középkategóriájának jeles képviselője. A klasszikus 1366x768-as tesztek mellett végeztünk pár mérést a natív 1680x945-ös felbontáson is, hiszen a játékosok isten igazából így szeretnék használni a gépet a mindennapok során. Nos, elmondható, hogy közepes illetve alacsony-közepes részletesség mellett szinte minden játék elfut ezen a felbontáson, de tekintettel arra, hogy a kijelző upscalere (felskálázó algoritmusa) nagyon jó, az 1366x768 is kellőképpen élesnek mondható játék közben.
Az üzemidő egy ilyen gépnél gyakorlatilag lényegtelen, hiszen 3 és fél kilós tömegével és ekkora kiterjedésével aligha fogjuk egy sziklára kiülve használni. Ettől függetlenül megvizsgáltuk, hogy a gyártó által megadott 3 óra 30 perces maximális érték helytálló-e. Optimistábbak voltak a kelleténél, de az általunk mért 3 óra 13 perc nagyjából fedi az ő elképzelésüket. Full HD filmnézéssel is jók vagyunk több, mint két óráig, ha pedig játszani támad kedvünk, akkor azt is megtehetjük bő egy óráig. Nem rossz eredmény egyik se, azt meg kell hagyni.
5. Értékelés
Az anyagminőséget leszámítva meg voltunk elégedve a Fujitsu óriási LifeBookjával, melynek vonzereje sokoldalúságában rejlik. Processzora és videokártyája is kellően erős, két merevlemezt/SSD-t is használhatunk benne, ráadásul az USB 3.0-n kívül minden más szabványt megtalálunk, amire szükségünk lehet. A szép kijelző és a jól használható matt billentyűzet hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapok során örömmel lássunk neki a dolgainknak. A touchpadet lehetne méltatni, de a felhasználók 99%-a egérrel fogja használni az NH570-et, azt az időt pedig, amelyet a rágcsáló nélkül kell tölteni, könnyedén átvészeljük a tapipaddal is. A termék árában van a 18,4”-os DTR-ek között, hiszen a Toshiba hasonló processzorral, minimálisan nagyobb merevlemezzel, igaz, csak 2 év garanciával és Blu-Ray író nélkül alig 10 ezer forinttal adja olcsóbban a Satellite P500-at. Várhatóan a DVD-íróval rendelkező NH570 lesz a népszerűbb nálunk, amely 250 ezer forint körüli árával indul hódító útjára heteken belül.
A Fujitsu LifeBook NH570-et a Fujitsu hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
[bold]
Pro:[/bold]
+ jó kijelző
+ jó billentyűzet
+ gazdag felszereltség
+ két merevlemez hely
+ Blu-Ray író
+ általános felhasználás esetén visszafogott zajszint
+ kategóriájában jónak számító üzemidő
+ 3 év garancia
Kontra:
- az eSATA csatlakozó nem biztosít áramot
- csupán 3 USB foglalat
- fényes műanyag burkolat
- a touchpad lehetne pontosabb, a gombjai pedig halkabbak
- nincs kétujjas görgetés
Hivatalos oldal: Fujitsu Magyarország
Vásárlás: iPon webáruház
 
