Oldal I.: Első ránézésre

A Fujitsu nemrég szakított a Siemens-szel, és az új út eddig meg nem engedhető kísérleteket is hozott magával. Ennek eredménye a cég új kontrollere, az Air Command is, amit első ránézésre a Nintendo Wii wiimote-jához fogunk hasonlítani, nem véletlenül. A Fujitsu ugyanis egy mozgásérzékelő eszközt tervezett számítógépeinkhez, amit elsősorban játékhoz ajánlanak, s a cél a szinte minden műfajjal való tökéletes kooperáció volt. De vajon tényleg sikerült a bravúr, és az Air Command lesz a következő kötelező vétel a hard-core játékos réteg megszállott tagjainak?

Első ránézésre az eszköz jól hozza a profi készülékek kategóriájának exkluzív stílusát. Színe fekete külalakja majdnem teljesen mentes a kitüremkedésektől, s a gombok is elegánsan simulnak bele az amúgy is vonzó mód csillogó plasztik vázba. Az Air Command tehát szimpatikus, mi több látványos, és emiatt könnyedén beleszeret az ember. A dobozt felnyitva találunk még egy kis USB sticket, ami a wireless vevő szerepét tölti be, és egy kis csuklópántot, hogy elkerülhessük a Wii megjelenése óta ismert furcsa tévés és monitoros baleseteket. Az Ari Commanden lévő három funkciógomb a roppant elmés A, B és C neveket kapta (a C-nek nincs jelölése), valamint jut még egy "home" gomb, egy bekapcsoló gomb, egy ravasz és egy D-Pad is, ami közel használhatatlan helyre került. Az Air Command különlegessége egyébként az, hogy félbe lehet hajtani, fénypisztollyá vagy bumeránggá alakítva azt. Első értelemszerűen a rail-shooterekhez és FPS-ekhez van, míg utóbbival ügyességi játékokat (fallabda) játszhatunk, egyensúlyozhatunk vagy autóversenyezhetünk (kormánynak fogható fel a dolog).

A masina géphez csatlakoztatása pofonegyszerű. Fogjuk az USB sticket és rádugjuk az egyik portra, majd bekapcsoljuk az Air Commandet, s ha esetleg a két tárgy nem kommunikál elsőre, megnyomjuk a stick tetején lévő szinkronizálásért felelős kis gombot. Ha mindent jól csináltunk, s a meghajtó szoftver is a gépen van, akkor az Air Command működésbe lép, és nem csak mint játékeszköz, hanem mint egér is használhatóvá válik. Egyszerre maximum négy kontrollert képes vezérelni az adó-vevő, a kezünkben fogott Air Command fején pedig világít, hogy ő most hányadik is a sorban.

Oldal II.: Használat

Használat

Bármilyen csábító is egyébként az egérként használat, ezt a lehetőség, jobb ha kihagyjuk, mert az Air Command bár impresszív, sajnos korántsem tökéletes. Monitormérettől függ, hogy mi az optimális távolság a kontroller használatához, de én például a 23 colos Samsung 2333SW-n ezt képtelen voltam megtalálni. Az Air Command rendre elvesztette irányzékának origóját, így aztán vissza kellett térnem az egér tologatásához.

A driver telepítése egyébként nem azért létszükséglet, mert az Air Command különben nem lép működésbe. Az eszköz plug-and-play, vagyis csak rádugjuk az USB-re a hozzá járó bluetooth-sticket, és már működik is. A probléma a játékok esetében van, s mivel ez egy alapvetően játékra tervezett távirányító, kénytelenek leszünk ragaszkodni a hivatalos megoldásokhoz. A driver felinstallálása után megjelenik az asztalon egy ikon, amire rákattintva bejön az Air Command felhasználói felülete. A sötétkék menü teljes képernyős, és támogatja a 16:9-es felbontást, igaz, nálam csak 720p-ben volt hajlandó erre. Ezen a felületen nézhetjük meg az útmutatót az irányítóegység helyes használata érdekében, és itt találjuk a hivatalosan kompatibilis játékok listáját is. Mindenekelőtt azonban érdemes bekalibrálni a középpontot, mert anélkül az Air Command furcsa dolgokat művelhet. Ezt elkerülendő megjelenik egy karika, aminek a közepére kell célozni a kurzorral, s ott az A gombot nyomva tartva egyenes helyzetbe hozni az Air Commandet.

Sajnos a nálunk járt meghajtóprogram még nagyon korai béta állapotban volt, így a működése korántsem volt tökéletes, sőt. Az origót így is, úgy is elvesztette néha (asztalon főleg, játékban ritkábban), a nem Air Commandre tervezett más játékokat pedig, amik fel voltak telepítve, használhatatlanná tette (Crysis, pl.), lévén nem működtek sem egérrel, sem kontrollerrel. A végleges változat bizonyára nem ilyen lesz. Ha az eszköz kész a használatra, a menüben kell kiválasztani az ott tárolt játékokat, s indítani is onnét kell őket, hogy minden rendben menjen. Ekkor megjelenik egy gyorstalpaló az optimális irányításról, és ha mindent memorizáltunk, kezdhetünk is játszani.

Oldal III.: Játékok

Játékok

Az Air Commandhez pár demó, a Crashday teljes verziója (ez valamiért nem akart elindulni nálam, már régebben sem tudtam játszani vele, pedig megvan), és rengeteg támogatott, ingyenes flashjáték linkje járt, amiket sorra ki is próbáltunk, de nem mondhatom, hogy mindig sikerrel. Hivatalosan egyébként több mint 400 játék lesz támogatott a megjelenéskor, többek közt a Need for Speed: Shift is.

A Tiger Woods' PGA Tour '09 volt az a demó, amiben az Air Command legjobban meg tudta mutatni, mire is képes. Az eszközt a wiimote-hoz hasonlóan kellett használni, vagyis a levegőben ütni lehetett vele, az ütés erőssége pedig végig a karunk lendületén múlott. Ha valaki szereti a golfot vagy a teniszt, oda lesz a Fujitsu játékszeréért. A következő játék, amit górcső alá vettünk, a House of the Dead 3 volt, ami egy híres játéktermi akciósorozat legutolsó PC-re kiadott darabja. Igazából egy rail shooter, ahol a játékos feladata kizárólag az ügyes lövés, minden mást a program előre tervezett scriptek alapján hajt végre. Itt az Air Commandet pisztoly formájúvá kellett hajlítani, és ravasszal lehetett osztani az ólmot a hullámokban támadó élőhalottakra. Az eszköz itt nagyszerűen teljesített, nem is lehetett volna jobb, így ha valamilyen nívós kis FPS is bekerül a támogatott játékok közé, már csak az irányítást kell megoldani, a lövés élvezetes lesz.

A következő cím a Burnout Paradise volt. Ezt a játékot jómagam teszteltem az iPonon, és mivel nagy kedvencem, vártam, hogy az élmény letaglózzon. Ám sajnos nem tette. Az Air Command addig jól működött, míg a menüben kellett navigálni a játékban, de ezek után használhatatlanná vált. A játékban ugyanis váltani kellett volna módot a home gombbal, de az ahelyett, hogy a driver in-game menüjét hívta volna be, a játék sajátját jelenítette meg. Nyilván valami kompatibilitási gond lehetett. Emiatt viszont nem tudtuk kipróbálni vele a Burnoutot, amit sajnálunk is. Kár érte, mindenesetre a jövőben még lehet, hogy visszatérünk rá.

Aztán ott voltak ugye a flashjátékok. Külön nem térnék ki rájuk, de érdekes módon itt teljesített a legjobban az Air Command. Az összes program Explorerben töltött be, és onnét az irányítás hibátlan volt. A személyes kedvencemmé a mesterlövészes játék vált, ami nagyon jól visszaadta, hogy egy mozgásérzékelő eszközben mekkora potenciál rejlik. Volt még egy fallabdára emlékeztető program is a palettán, amit azonban nem nagyon élveztem, lévén a bumerángmód néha kicsit túl érzékeny volt, míg a harmadik emlékezetes program egy nindzsás beat 'em up volt, ahol a mozgásérzékelőnek vajmi kevés hasznát lehetett venni. Összességében a dolog jól ment, az Air Coommanddel nem volt kín játszani, de tény, hogy annyira nagyon szórakoztató sem, mint amilyennek azt ember egy ilyen újító kütyütől elvárná.

Oldal IV.: Ergonómia és konklúzió

Ergonómia

A kezelés és a játékok tehát kitárgyalva, ám arról, hogy milyen élmény az Air Commandet használni, még nem ejtettünk szót. A kontroller nem túl kényelmes, kiegyenesítve legalábbis nem sokkal jobb, mint egy tévé távirányító. Súlyra kissé nehéznek éreztem (Svindler ellenben azt mondta, hogy neki pont jó volt), az anyagminősége pedig messze közepes, mert nem elég, hogy a csinos műanyag izzasztja a kezet, de még recseg-ropog is használat közben. Az egészen érezni, hogy nem túl stabil, így a hosszú igénybevételeket elképzelhető, hogy megsínyli majd. Ehhez jön továbbá, hogy a gombok zörögnek, ha intenzíven mozgunk, vagyis golfozás közben folyton kattogott az Air Command.

Piszoly formára hozva már korántsem ilyen rossz a helyzet. A kézbe szépen simuló formának hála az irányítás tökéletes, és a ravasz is a lehető legjobb helyre került. Ugyanez igaz a bumeráng alakra, ami elsőre kicsit furcsa lehet, de használat közben még mindig kényelmesebb a sima, kiegyenesített wiimote-formánál.

A gombok elhelyezkedésére már panaszkodtam korábban, de kicsit részletesebben is kívánok foglalkozni velük. A D-pad egyben van, ami nem túl kellemes, mert könnyű félrenyomni, míg maga a többi gomb csak szimplán nehezen hozzáférhető. Pisztoly alakban tartva a dolog még ennél is frusztrálóbb, hisz az A pont az ujjunk mögé kerül, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy egyetlen kézzel is irányítani tudjuk a játékokat.

[bold]Konklúzió

[/bold]

Az Air Command jópofa játékszer lesz, de ahhoz, hogy ez a technológia PC-ken is kiforrjon a konzolok után, még időre van szükség. Az Air Command mindenesetre jó kezdet, mert minden apró hibája ellenére is el tudja varázsolni az embert, és szórakoztatott még úgy is, hogy a drivere gyakorlatilag alkalmatlan volt a masina képességeinek tökéletes prezentálására. Az eszköz megjelenési ára 40 Euro körül mozog majd, ami átszámítva valamivel több, mint 10 000 Forint, és ezt az árat a jelen formájában még nem éri meg. Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy bízom a Fujitsu képességeiben, és ha kijavítják a driver optimalizálatlanságát, valamint picit erősebb anyagra térnek át (vagy legalábbis jobban összerakják a már meglévő elemeket), még ajánlott vétel is lehet belőle. Így azonban nem több egy tetszetős játéknál, amivel egy ideig el lehet szórakozni.

Az Air Commandért köszönet a Fujitsu magyarországi képviseletének!