I. Bevezető és specifikáció
Bár manapság talán nem áll olyan rosszul a Fujitsu-Siemens cég hírneve, de pár évvel ezelőtt még elég megtépázott volt. Szerencsére a helyzet azóta változott, és bár a megbízhatóság nem sokat javult, a minőségérzet kisebb ráncfelvarrásokon esett át és néha egész kellemes termékeket tud felmutatni a német gyáró, ha az árcédulát is figyelembe vesszü (elég csak a 12”-os U9200-ra gondolni, ami 100 ezer forint körüli vételárával sokak kedvence lett a karácsonyi szezonban (teljesen alap kiépítéssel)).
 
Mindig is ügyeltünk az olvasói visszajelzésekre, így nemrégiben elindítottunk egy fórumtémát, amibe mindenki belevésheti kedvenc notebookjait, amiről szeretne az oldalon tesztet látni. Elsőnek yany kérését teljesítjük jelen cikkünk alanyával, amelyet egyébként régóta halogatunk.
 
A meglepően kicsi doboz kivételesen álló kialakítást kapott és egy szép nagy fület, így autó nélkül is kényelmesen haza tudjuk szállítani az eszközt, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A belső (mint láthatjuk) az árhoz képest meglepően erősre sikerült.
 
Processzor: Intel Core 2 Duo T3200 2,00 GHz 2 MB cache 667 MHz FSB
Memória: 2 GB Samsung M4 DDR2-800 CL6-6-6-18
Chipset: Intel PM45
Videokártya: NVIDIA GeForce 9300M GS 256 MB GDDR3
Hangkártya: Realtek ALC888/1200 HD Audio
Kijelző: 15,4” (1280x800, Chunghwa CLAA154WB03A)
Merevlemez: Seagate ST9250827AS (250 GB, 5400 RPM, SATA-II)
Optikai meghajtó: HL-DT-ST GSA-T50N DVD-RW
Hálózati kártya (LAN):  Realtek Fast Ethernet Controller
Hálózati kártya (WLAN): Ralink 802.11n Wireless LAN Card
e-SATA: van
HDMI: van
Mobil internet: nincs
Modem: nincs
TV tuner: nincs
Távirányító: nincs
Webkamera: van
FireWire: nincs
Bluetooth: nincs
Infravörös port: nincs
Kártyaolvasó: van
Ujjlenyomat olvasó: nincs
Akkumulátor: 6 cellás 48Wh
Operációs rendszer: nincs
Tömeg: 3,2 kg
Ár (a cikk megjelenésekor): 137 ezer forint
 
A specifikációk alapján a Pi3540 tökéletesen illik a 140 ezer forint körüli gépek piacára, annál is inkább, mert nem sok notebook mondhatja el magáról ebben a kategóriában azt, hogy dedikált videokártyája lenne (igaz nem is nagyon van rá szükségük). Az átlagnál súlyosabb eszköz grátiszként egy eSATA és egy ExpressCard/54-es csatlakozót/foglalatot is tartalmaz, ami elég ritka ennyi pénzért. Külön kiemelendő még a 2 GB-os Samsung memóriamodul, amely lehetővé teszi a könnyed bővítést, feláldozva ezzel a kétcsatornás módot (kezdetben).
A noteszgép mellé csak a szokásos kellékeket kapjuk meg, és tekintettel arra, hogy operációs rendszer nem jár a termékhez, a driver CD hiánya meglehetősen nagy fekete pont, hiszen a vezetékes hálózati vezérlő Windows Vista alatt a beépített meghajtóprogrammal nem működik (igaz ez nem a gép hibája).
II. Hardver és teljesítménytesztek
A fekete-fehér gép meglepően csendben kelt életre, úgy látszik, hogy a cégnél mostanában jobban odafigyelnek a hűtésre, mint ahogy azt eddig tették. Az üresjárati hőmérséklet ettől függetlenül elég széles skálán mozgott (52-60 fok), ami magával hozta a ventilátorok változó fordulatszámon való működését is. A cég büszkén hírdeti a Silent Mode gyorsgombot a billentyűzet felett, amellyel energiát spórolunk meg és a zajszint is csökken, de a valóságban ez nem mást jelent, mint egy energiaprofil-váltó gombot. Tekintettel arra, hogy a készülék alapvetően kiegyensúlyozott energiagazdálkodásra van beállítva, a gombbal legfeljebb energiatakarékosra tudunk átváltani, ami tesztjeink szerint alig hozott valamit a konyhára mind az üzemidőt, mint a zajszintet vizsgálva. Terhelés alatt 73-74 fokot mértünk, viszont a gép ilyenkor már érezhetően hangosabb volt, igaz az elviselhetetlen szinttől messze elmaradt. A BIOS-ban szinte semmit nem tudunk állítani, kivéve a boot sorrendet.
Ejtsünk egy pár szót a grafikus kártyáról, hiszen ebben az árkategóriában meglehetősen ritka egy dedikált VGA. Véleményünk szerint a Fujitsu mérnökei nem tettek rossz lóra a 9300M GS-sel, amely tulajdonképpen egy különálló GDDR3 memóriával szerelt 9400M-nek felel meg némileg magasabb órajelen járatva. A 256 MB video memória sok mindenre elég lehet azok közül a játékok közül, amelyek elfutnak ezen a vason, példának okáért a Tomb Raider Anniversary natív felbontáson is kellemesen szaladt, de főleg egy-két éves címekkel érdemes próbálkozni. Melegedés szempontjából kezet foghatnak a gépben lakozó processzorral, ugyanis pár fok eltéréssel ugyanazokat az értékeket produkálták üresjáratban és terhelés alatt egyaránt, de összességében véve a 9300M GS volt a hűvösebb, ezt főleg fantasztikus energiamenedzsmentjének köszönheti.
A 250 GB-os Seagate merevlemez meglehetősen sebesen tette a dolgát, viszont melegebb is volt az átlagnál (40 fok környékén teljesített). Működése során minimális zajt csapott.
 
Fujitsu-Siemens Amilo Pi3540 teszteredmények:
 
PCMark05 (CPU): 5000
PCMark05 (Graphics): 3245
PCMark05 (HDD): 4795
Cinebench 10: 3569 (4 perc 7 másodperc)
Memória olvasás: 4903 MB/s
Memória írás: 3018 MB/s
Memória másolás: 3412 MB/s
Memória késleltetés: 83,3 ns
CPU Queen: 8485
CPU PhotoWorxx: 5390
CPU Zlib: 26396 kB/s
CPU AES: 7390
FPU Julia: 2808
FPU Mandel: 1847
FPU SinJulia: 926
The Last Remnant Benchmark 720x480: 29,6 fps
III. Ergonómia
Az unalomig ismert szürkés-feketés, mondhatni Fujitsu-s érzést akarta megtörni a gyártó ezzel az új fekete-fehér dizájnnal, ami részben sikerült is neki. A modern vonalvezetésű Amilo felirat sokkal vagányabb képet fest, mint az eddigi kifejezetten unalmas külsők. Talán szerencsésebb lett volna, ha a teljes burkolat fehérbe öltözik, igaz akkor valószínűleg mindenki MacBook koppintásnak vélte volna a Pi3540-et (amely egyébként létezik teljesen fekete köntösben is).
A billentyűzetről először is azt kell tudni, hogy 50 ml-ig csepálló, de a gyártó külön figyelmeztet rá, hogy a gép a hardverek megóvása érdekében elképzelhető, hogy lekapcsol, ha jobban megbillen az a kakaó a kelleténél. A gombok egyébként viszonylag nagyok, szünet is van köztük, tehát gyorsírásra alkalmasak...lenének, ha használat közben nem lenne olyan érzése az embernek, mintha egy miniatűr vízágyon ténykedne. Sajnos amerre jár a kezünk, a klaviatúra pont arra süllyed be, így erősen szokni kell. Gyorsgombok nincsenek azt a hármat leszámítva, ami a média lejátszó és a böngésző indítását valamint az energiasémák közti váltást segíti.
A touchpad felülete átlagos nagyságú, maga az eszköz alig emelkedik ki a notebook felső burkolatából, hiszen egyetlen domináns vonalat nem találunk, ami elkülönítené a gép maradék részétől. A bal és jobb egérgombokban semmi kivetnivalót nem találtunk, nagy zajt nem csapnak, kicsit kemények, de ezt el lehet nézni nekik. Ami inkább gond az viszont  maga a felület érzékenységének egyenetlensége. Hiába húzzuk folyamatosan az ujjunkat a touchpadon, a kurzor nem mindig fog ezzel arányos mozgást követni. Internetezésnél és hasonló egyszerűbb felhasználásnál nem olyan nagy gond, de bonyolultabb dolgokhoz elég nehézkes használni.
USB-ből mindössze kettőt kapunk, ami szűkös lehet, ugyanakkor külső merevlemezekhez használhatunk eSATA-t, illetve kapunk egy ExpressCard/54 foglalatot is. A HDMI csatlakozó meglepő módon egyre gyakoribb az alsó-közép kategóriában is, mi csak örülünk neki. Habár jobb oldalon rengeteg hely maradt szabadon, ennek ellenére a méretes szellőzőnyílást hátulra tették, ezzel megkönnyítve a sok jobb kezes felhasználó dolgát.
A beépített webkamera VGA felbontást tud csak, ennek ellenére képminőségére nem lehet panasz, bár a gyártó inkább a mikrofonos részt reklámozza, aminek hangminősége szintén kielégíti a mindennapos Skype-os csevegéseket.
 
A kijelző abszolút nem rossz, színhűsége TN panelhez mérten rendben van, bár picit sárgás képet produkál, igaz ezen egy kis szoftveres beállítással gyorsan lehet segíteni. Látószöge inkább az átlagos TFT-k felé sodorja, de ami a legnagyobb baj az a fényerő, amely napsütésben bizony édes kevés. Sajnos ezt kár szépíteni, elfért volna még jópár csík azonos a bizonyos sávon ahhoz, hogy nyáron is lehessen használni a Pi3540-et.
IV. Üzemidő és értékelés
Az akkumulátor egy alap hat cellás volt, amely a maga 48 wattórás teljesítményével két és fél óriág volt képes életben tartani a masinát, feltéve ha kevés lapletöltést produkáltunk és a fényerőt sem emeltük a minimum fölé. Nagy átlagban két órával lehet számolni, ami a 140 ezres kategóriában is elég sovány kezd lenni manapság.
Összességében eléggé vegyes kép alakult ki bennünk a Fujitsu-Siemens “Hófehérkéjéről”. Vannak dolgok, amik tetszenek, vannak dolgok, amik mellett viszont nem tudunk elmenni. Ide tartozik a süppedésre hajlamos billentyűzet és a változó érzékenységű touchpad, amelyek mind-mind az alapvető kényelmi funkciók közé tartoznának. Az átlagos (de inkább az alatti) akkumulátoros üzemidő még megbocsátható; a kijelző, bár alacsony fényerővel bír, képminőségileg hozza az elvárhatót. Hasonló áron kínál több gyártó is közel ilyen kiépítésű gépet, némelyik (Lenovo 3000 N500, Toshiba Satellite L300) ráadásul operációs rendszerrel teszi ezt. Sajnos ezek mellett a gépek mellett az Amilo Pi3540 nem igazán rúghat labdába, ha ára becsúszik a 130 ezer forintos határ alá, akkor viszont bátor szívvel megvehetjük.
 
 
Pro:
[list type="unordered"]
[/list]
 
Kontra:
[list type="unordered"]
[/list]
 
A Fujitsu-Siemens Amilo Pi3540-et a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre. Köszönjük.
 
Hivatalos honlap: Fujitsu-Siemens
Vásárlás: iPon webáruház
