- Milyen külső világ?
Sokunk életében több száz vagy akár ezer videojáték is szerepet kapott már. Voltak nagy egymásra találások, csalódások, vállvonós, egynek elmegy találkozások is, de egy dolog biztos: minden játékban voltak NPC-k. Lehet, hogy a kedvenc MMO-nkban is megvolt az, akivel annyit találkoztunk, hogy fejből tudtuk, mit fog mondani. Lehet megtanultuk utánozni a hangját vagy a jellemző mondatokat barátok, társaságok előtt elmondva mindenki tudta miről is van szó, összenézések és összemosolygások jelezték, hogy hasonló élményben osztozunk. Shawn Levy (Stranger Things, Love and Monsters) azonban feltette magának azt a kérdést, hogy vajon milyen lehet egy online játékvilág a háttérszereplők szemszögéből.
Miről beszélgetnek, miről ábrándoznak, hogyan élik mindennapi rutinokkal teli életüket? Kicsit hasonló a dolog, mint a Toy Story életre kelt játékai és a Rontó Ralph videojáték figurái, de itt a szálakat tovább bonyolítja, hogy a digitális pixel „emberek” és a hús-vér valóság találkozik egymással. Játékosok cikáznak, lövöldöznek, szemétkednek, rabolnak, fosztogatnak és élik ki komplexusaikat. Tisztára GTA Online – legalábbis ez a játék áll legközelebb ahhoz, amit a mozivászonra álmodtak a készítők.
Nagyon, nagyon jó fiú
A főszereplő Guy (Ryan Reynolds), aki banki alkalmazottként minden nap átél vagy 5 bankrablást, ugyanott kel és fekszik, ugyanazt viseli, ugyanazt a kávét issza és ugyanazokat a mondatokat mondja el. Mígnem bejön a képbe a NŐ és ezzel persze egy csapásra minden megváltozik. Hősünk öntudatra ébred és a Skynet féle Terminator vonal helyett úgy dönt, hogy a kis baleset, aminek önkéntelenül is okozója volt a jó út, a segítség és a kedvesség felé fogja őt vezetni. Egy olyan nyílt világú online játék sztárja lesz, ahol a teabagging rutin, az NPC-k minél durvább módon való terrorizálása extra pontokat ér és a bankrablás, bolt fosztogatás szabadidős, rekreációs program.
Persze kiderül, hogy a nő, vagyis Molotovgirl alias Millie (Jodie Comer) megszállottan kutat egy ingame videó után, ami bizonyítaná, hogy az aljas, gonosz, rettentő, nárcisztikus és borzalmasan pénzéhes Antwan (Taika Waititi) ellopta azt a forráskódot, amivel Millie és Keys (Joe Keery) anno megalkotta a saját játékvilágát, amiben tanuló, önfejlesztő algoritmusok rejtőztek minden NPC-ben.
Free City robbanásoktól és öldökléstől zajos világában pedig egymásra talál a nagybetűs Jófiú, Guy és Molotovgirl, hogy összefogva, némi romantikával fűszerezve megmentsék a pixel életeket, a játék-világot, igazságot szolgáltassanak és feltegyék azt a kissé kellemetlen kérdést: mi történik, ha belezúgsz egy virtuális srácba?
A Free Guy azonban nem veszi magát túl komolyan, telis-tele van gamer utalásokkal, popkulturális poénokkal, ismerős játékmechanikákkal, kifejezésekkel és még rengeteg aprósággal. Azoknak is élvezhető alkotás, akik soha egy percet nem töltöttek videojátékok nyüstölésével, de akiknek ismerős ez a világ és a geek sem szitokszó, azok még jobban elmerülhetnek a film sekélyes de nagyon is szórakoztató világában.
És épp ezért jó film a Free Guy, mert nem akar többnek tűnni annál, ami. Nagyon kevés társadalmi vagy épp morális boncolgatásra vállalkozik csak, összességében inkább akar szórakoztatni, mint bármit is megmondani. És ha nagy szavakat puffogtat akkor is szinte biztosak lehetünk benne, hogy fekete-fehérben gondolkodik. A gonosz az gonosz, a jó pedig jó.
Szinte az első pillanattól tudjuk, hogy ki hol áll és mit képvisel, a játékbeli szereplők archetípusokat és a tipikus átlagot mutatják meg, de jól adagolva és élvezetes formában. Nem fog a film semmit lenyomni a torkunkon, evidenciákkal dolgozik és a székből felállva senkinek nem fog rosszul esni annak a tudatosítása, hogy a jó barátoknak örülünk, hogy tudunk egészen kicsit hinni a tündérmesékben és jó érzés, hogy a végén mindenki ott köt ki, ahová igyekezett.
