Shop menü

FRAN BOW - ALICE AZ ELMEOSZTÁLYON

A horror-kalandjáték hibridek kedvelői egy sajátos, felkavaró alkotással lettek gazdagabbak.
Gera Krisztián
Gera Krisztián
Fran Bow - Alice az elmeosztályon

"Minél jobban ismerem az embereket, annál többre becsülöm a kutyámat" – szól a forrástól függően Mark Twainnek, Charles de Gaulle-nak vagy éppen Alphonse de Lamartine-nak tulajdonított sziporka, amit nyugodtan kiterjeszthetünk a többi kedvencre is. Hiszen egy minimális intelligenciával bíró háziállat, ha foglalkoznak vele, bizonyos, hogy meghálálja a törődést, és tudatos élete utolsó pillanatáig hűséggel viselkedik a gazdája iránt, míg az emberek között bőségesen akadnak olyanok, akik szemkápráztató gyorsasággal felejtik el a kedvességünket.

A Fran Bow címszereplője sem vágyik egyébre, mint hogy ismét együtt lehessen imádott fekete cicájával, Éjfél úrral. Ez azonban lehetetlen, mert a szülei brutális meggyilkolásának feldolgozására képtelen kislány egy súlyos mentális betegségekben szenvedő gyermekeknek fenntartott elmegyógyintézetben kénytelen tengetni egyhangú életét. Egy nap azonban egy látomás során megjelenik előtte kiskedvence, és arra bátorítja, hogy meneküljön el a szanatóriumból és találkozzon vele a közeli erdőben. A feladatunk tehát első körben a szökés lesz, az örömteli egymásra találást követően pedig a nagynénénk házához kell majd eljutunk. Utunk persze magától értetődő módon nem lesz fáklyásmenet, mert hamar nyilvánvaló jelét fogjuk kapni annak, hogy egy gonosz erő valami rejtélyes ok miatt minden lépésünket figyeli.

Fontos leszögezni, hogy aki esetleg arra számít hogy egy Tim Burton animációs filmjeihez hasonlító, kissé groteszk látványvilágú, de alapvetően családbarát, egy macska és egy lány közötti érzelmi köteléket bemutató művel lesz gazdagabb, ha beruház egy kópiába, az keserűen fog csalódni. Ugyanis Fran eleinte a gyógyszere segítségével, később pedig már annak bevétele nélkül is képes arra, hogy más, a miénknél ocsmányabb, leginkább egy különösen rosszul elsült LSD vagy varázsgomba-trip alatti hallucinációkra hasonlító, szürreális dimenziókba jusson át, és azokban ténykedjen.

Ezért bár alkalmasint határozottan bájos, mesekönyvbe illő tájakon kalandozhatunk, és szívmelengető párbeszédek is jócskán akadnak, a játékidő hetven-nyolcvan százalékában bizarr lényekkel teli taszító helyszíneken zajlanak a kalandjaink. Az amúgy is nyomasztó hangulatot csak tovább fokozzák a dolgokat meglehetősen morbid módon látó Fran megjegyzései. A szinte feldolgozhatatlan traumán átesett lány sajátos torz tükrön keresztül nézi a világot. Számára a holttestek csak alszanak, és rendszerint a legundorítóbb ellenségekre is van valami könnyed magyarázata. Ugyanakkor időnként őt is elhagyja a lelkiereje, ilyenkor egy kétségbeesett, gyámolításra szoruló lány szenvedéseit követhetjük nyomon.

Az atmoszférára és a történetre tehát nem lehet panaszunk, egy felkavaró, érzelmileg megterhelő és elgondolkoztató rémmese részesei lehetünk. A fejtörők meglehetősen érdekesre sikeredtek, és elütnek a kategória nagy átlagától, mert bár vannak olyanok, amiknél a legtisztább logika a megoldás nyitja, erős többségben vannak azok a talányok, melyeknél egy nem teljesen beszámítható, tizenegy éves kora ellenére kisiklott életű kislány agyával kell gondolkoznunk. Ez elsőre igen szórakoztatónak hangozhat és valóban, tízből kilencszer nincs is baj, mert ha nyitott szemmel járunk, kapunk annyi támpontot, hogy ki tudjuk következtetni, mit hogyan kéne csinálni. A maradék egy alkalomnál viszont amire végre kiokoskodjuk, hogy pontosan mi a teendő, esélyesen olyan idegállapotba kerülünk, hogy mi magunk is látni kezdünk mindenfélét.

Összességében a Fran Bow egy rendkívül furcsa, de igencsak élvezetes, és a műfaj erősebb lelkű rajongóinak mindenképpen ajánlott point and click kalandjáték. Ha nem zavar minket, hogy a józan eszünk a legtöbb szituációban inkább hátráltatni fog minket, mintsem segíteni, és erős a gyomrunk, akkor remek 5-7 óra elé nézünk, ellenkező esetben viszont az első fejezeten sem valószínű, hogy tovább fogunk jutni. Szerencsére, a Killmonday Games munktársai tisztában voltak azzal, hogy munkájuk gyümölcse nem való mindenkinek, így egy ingyenes demótbocsátottak a nagyközönség rendelkezésére. Ha tehát nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy ez a mi játékunk, feltétlenül telepítsük fel a próbaverziót és csak annak a végigjátszása után kezdjünk bele a teljes történetbe.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére