I. oldal

Egy furcsa fordulatot vett az autós játékok bizonyos stílusainak népszerűsége a 2000-es évek végén. Rengeteg figyelemre méltó árkád alkotás készült, melyek egyszerűen nem tudtak megfelelő sikert aratni, többnyire a túltelített piac, vagy a kevés marketing miatt. Ilyen volt a Split/Second, a Blur, az újabb Wipeout-részek, de még a Need for Speed: Shift is, csak hogy néhányat említsek. Ezeknek a legtöbbször stúdióbezárás lett a vége, és ugyan a Burnout mindig hatalmas népszerűségnek örvendett, az Electronic Arts gondos és értő keze alatt a Criterion is leredukálódott a nulla közelébe. Mindez azt jelentette, hogy hirtelen rengeteg elbocsátott, vagy elégedetlenségében kilépett tapasztalt autóverseny-játékfejlesztő telítette el Nagy-Britannia munkaerőpiacát.

Azonban ahelyett, hogy a srácok szétszóródtak vagy eltűntek volna, inkább összeálltak egy teljesen új stúdióba. Így jött létre 2009-ben a Playground Games a Codemasters, a Bizarre Creations, a Criterion Games, a Ubisoft Reflections, a Slightly Mad Studios, a Black Rock Studio, a Juice Games, a Sony Liverpool és még néhány másik legendás autós stúdió veteránjaiból. A megalakulást követően mindössze három évet kellett várni, hogy 2012-ben megjelenjen első játékuk, az egészen zseniálisan sikerült Forza Horizon, mely egyfajta könnyedebb, árkádosabb, és ami a legfontosabb, nyitott világú újraértelmezése volt a Turn10 által készített Forza Motorsport-sorozatnak. A játék nagy sikere valószínűleg a Microsoftot is meglepetésként érte, és ugyan a Playground Games továbbra sem belsős csapat, de rögtön ráfeküdtek a fiúk-lányok a folytatás elkészítésére.

A Forza Horizon 2 pedig minden szempontból nagyobb, jobb, hangulatosabb és vidámabb, mint elődje. Kezdjünk ott, hogy a legjobb intróval rendelkezik, amit autós játékban valaha láttam. A lány hangja úgy behúz az autós kultúrát és a fiatalos fesztiválhangulatot minden porcikájában közvetítő játékba, hogy mire elszámol tízig, ténylegesen a tengerparton érezzük magunkat. A Forza Horizon 2 ugyanis az amerikai helyszínt lecserélte Európa legszebb részére, a francia riviéra Olaszországgal határos részére. Ez a hely két dologról ismert a valóságban is: a gyönyörű tájakról, és a legélvezetesebb autós utakról, nem csoda hát, hogy ezt választották a készítők. Az események központját ezúttal is a Horizon Fesztivál adja, ahová néha-néha vissza kell majd térnünk bizonyos szolgáltatásokért, de az első percek után teljesen szabad a térkép, oda autózunk, ahova akarunk, és olyan kihívásokat teljesítünk, amihez éppen kedvünk van.

Amennyiben a Horizon Fesztivál “történetét” akarjuk követni, úgy alapvetően viszonylag egyszerű dolgunk lesz. Benevezünk az első bajnokságba, majd azt megnyerve egy road trip, vagyis közös autós utazás következik a többi versenyzővel egy másik városba, majd következik az ottani bajnokság, és így tovább. A rendszert zseniálisan építették fel a fejlesztők, ugyanis a komoly versenyeket letudva mindig van esélyünk egy kis kikapcsolódásra, nézelődésre a road tripek formájában, de persze bármikor mondhatjuk azt, hogy egy időre szüneteltetjük az előrehaladást, és mással foglalkozunk. Akárhogy is, a bejárható terület egészen döbbenetesen néz ki, és az utazásaink során a megfelelő változatosság is biztosított. Az olasz részen eljutunk Montellinóba, San Giovanniba és a kikötőváros Castellóba, míg a francia területeken (habár a játékban nincs elválasztva) Sisteron, Saint-Martin és Nizza várja, hogy felfedezzük, meg persze közöttük sok-sok hektárnyi erdő, mező, virágos rét, szőlőültetvény és több száz kilométernyi út.

II. oldal

Nem kell sokat várni arra, hogy kiderüljön: a Forza Horizon 2 teljesen elmebeteg játék. Lehetőségünk van ugyanis bárhol letérni az útról, és átvágni azon, ami éppen előttünk van (ha csak ami előttünk van, az nem egy fa, vagy egy hegy), erre pedig nagyban épít is az egyik új versenytípus, a cross-country. Lehet, hogy egy versenyt elkezdünk a biztonságos és otthonos bitumenen, majd fél perc múlva azon vesszük észre magunkat, hogy a teljes mezőny lekanyarodik az útról, és átvág a szőlősön, miközben az autók letarolnak mindent. Mindez különösen durva akkor, ha nem hátsó kamerából, hanem mondjuk belső nézetből, vagy az orrkamerából irányítjuk az eseményeket, ugyanis a brutális sebességérzet és a növények miatti korlátozott kilátás valami egészen félelmetes kombinációt eredményez. Az első néhány órában olyan széles mosoly ragadt az arcomra a Forza Horizon 2 előtt ülve, hogy ha bárki rámtalált volna ebben az állapotban, valószínűleg ma már a sárgaházból írnám a cikkeket.

A Forza Horizon 2 vezetési modellje nagyon érdekes. Ahogy a Forza Motorsportban, itt is részletesen testreszabható a nehézség, és egy rakás segédletet kapcsolhatunk ki-be, amivel mindenki be tudja magának lőni a játékot a saját képességeihez. Persze mindent szimulátorosra állítva és a segédleteket kikapcsolva sem jutunk el a Motorsport szintjéig, elvégre egy árkád anyagról van szó, de azért ilyenkor már komoly odafigyelést igényel a vezetés. A különböző karakterisztikájú és felépítésű autók viselkedése teljesen és valószerűen átjön, egyértelműen meg fogunk tudni különböztetni egy 600 lóerős, hátsókerékhajtású, de középmotoros Ferrarit egy szintén hátsókerekes, de orrmotoros BMW-től, ami pedig szintén egészen különbözik a különös biztonságot nyújtó, de nehézkesebben forduló összkerekes Audiktól.

Sőt, ugyanúgy részletesen tuningolhatjuk az autónkat, annak motorját, felfüggesztését, fékeit, kerekeit, könnyíthetjük, új gumikat tehetünk fel, és ezek hatásai mind-mind érződnek. De ha még ez sem lenne elég, a Horizon megörökölte a Motorsport részletes testreszabási, finombeállítási lehetőségeit, így egyénileg még tovább hangolhatjuk a váltó fokozatkiosztásait, a felfüggesztést, a kerekek beállításait, vagy éppen a differenciálművet. Akit érdekelnek az autók azon túl is, hogy nyomja gázt, az ugyanúgy megtalálja a számítását itt is, mint a Motorsport-részekben, és ez jó, nagyon jó. Aztán a következő pillanatban persze azon kapjuk magunkat, hogy mindez nem számít, mert a gyönyörű és szűk olasz utakon kanyarogva egyszer csak beindul az őrület, és egy Lamborghinivel vágunk át a mezőn, ugratunk egy több száz éves francia műemlék lépcsőjén, és letaroljuk a rekettyést néhány másodperc alatt.

A versenyek mellett a Horizon Fesztivál szervezői alkalomadtán spéci eseményeket is szerveznek nekünk, az ötletekért pedig valószínűleg a Top Gearhez kopogtattak be. Egyszer egy régi Alfa Romeóval kell megelőznünk egy vonatot, máskor egy rendkívül erős, hátsókerékhajtású Jaguar XKR-S-el kell az esőben (hogy még nehezebb dolgunk legyen) végigkanyarogni a városban, majd kijutni a reptérre, mielőtt odaér a velünk egyszerre induló teherszállító repülőgép, de olyan is volt, hogy a fesztivál mellett kellett végigszáguldani, miközben folyamatosan szálltak fel a hőlégballonok, és azelőtt kellett beérnem a célba, mielőtt az utolsó is elrepül. Nehéz eleget hangsúlyozni, hogy mennyire ötletes és vidám tud lenni ez a játék, mint ahogy azt sem lehet eléggé kiemelni, hogy a kiváló online rész ellenére egyedül is mennyire élvezetes. Az online játékosok vezetési stílusát behúzó Drivatar rendszer itt is visszaköszön, aminek köszönhetően nincsenek többé egyformán viselkedő, vonatozás jelleggel kizárólag egy vonalat követő M.I. söfőrök. Ehelyett olyanokat kapunk, akik mindig tudnak meglepetést okozni, és magasabb szintre tekerve kihívást is tudnak nyújtani bőven.

III. oldal

Ami a teljes tartalmat illeti, több mint 200 bajnokság vár teljesítésre, melyek mindegyikét egy igazi autórajongó szemével rakták össze. Klasszikus rali olyan járgányokkal, mint a Lancia Delta Integrale? Gran Turismo verseny egy BMW M6-ossal? Klasszikus amerikai izomautók futama egy Chevelle SS-szel? De ha épp nem a bajnokságokkal szeretnénk foglalatoskodni, akkor a nyitott világban találunk bőven elég érdekességet. Újdonságként jött be a Bucket List, vagyis a bakancslista. Ez azt jelenti, hogy az út mellett bármikor belefuthatunk egy-egy leparkolt szupersport-autóba, melyekkel egy kihívást kell tejesítenünk. Ez lehet egy bizonyos maximális sebesség elérése egy forgalmas úton, a többi közlekedő szoros kikerülése, vagy éppen egy időeredmény megdöntése. Aztán az erdőben elrejtve rátalálhatunk titkos garázsokra, melyekben egy-egy klasszikus régiséget fedezhetünk fel, erősen lepusztult és szétrohadt állapotban. Ha rájuk lelünk, akkor a fesztivál ügyeletes szervizese rendbe hozza őket nekünk, és villoghatunk velük.

Hogy mennyire ünnepli az autós kultúrát a játék, azt talán semmi nem mutatja jobban az online alapú Showcase eseményeknél. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint amikor a valóságban a “huligánok” begurulnak egy parkolóba, hogy megmutassák egymásnak a verdáikat. Egy ilyen Showcase-re beállva egyrészt mi is megmutathatjuk, mink van, másrészt pedig megnézhetjük a többiek autócsodáit, ha pedig tetszett, amit látunk, akkor van lehetőségünk megvenni tőlük például az autójuk festését vagy beállításait, de innen elindulhatunk egy közös versenyre is. És ha már az online-ra rátértünk, akkor érdemes beszélni kicsit ennek a résznek az új legfontosabb elemértől, az Online Road Tripről. Ezzel egy olyan versenysorozatot indíthatunk, amely négy versenyből áll, köztük utazással a következő verseny helyszínére. Aki előbb ér oda, az jobb helyről indulhat a futamon. Ez pedig azt jelenti, hogy egy verseny után hatalmas rohanás alakul ki a következő helyszínre, a káoszban lesznek akik próbálják követni az utakat, a bevállalósabbak viszont lekanyarodnak az első lehetőségnél a búzamezőre. A végén így vagy úgy, de mindenki találkozik a célterületen. Egészen fantasztikus ennek a hangulata. Ráadásul még jobb, ha csatlakozunk egy klubhoz, és ezt a klubtársainkkal csináljuk.

A Forza Horizon 2 ráadásul egy zseniális húzással “megjavította” a sokszor problémás online versenyeket. A négy versenyből álló online bajnokságok ugyanis elsősorban nem a helyezésre, hanem az XP-re mennek, a legtöbb XP-t pedig úgy tudod összegyűjteni, ha gyorsan és tisztán, ütközésektől mentesen vezetsz. Ami pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag vége annak az időszaknak, amikor bármilyen online futam három másodperc alatt átment roncsderbibe. És ha már XP: a játék gyakorlatilag folyamatosan és mindenért pontokat és szorzókat ad az egyjátékos módban is: ha csak kicsit érintkeztünk előzéskor, akkor azért, ha nem érintkeztünk, akkor azért, ha szélárnyékban autózunk, vagy ha jól követjük az ideális ívet akkor azért, de még akkor is kapunk valamit, ha a versenyzés hevében szétromboltuk valakinek a kerítését. A megszerzett tapasztalati pontokból szinteket léphetünk, ami után perköket vehetünk, amivel - kicsit leegyszerűsítve - pedig még több pontot és szorzót szerezhetünk.

IV. oldal

Most pedig elérkezünk a grafikához, ami szintén a legmagasabb színvonalat képviseli. A kívül-belül az utolsó apró részletig lemodellezett autók jelentős részét persze a Forza Motorsport 5-ből kapta a játék, ami mellé jött számos újabb modell is. A Forza-játékok történetében azonban most először eredhet el bármikor az eső, ami - ha lehet - még szebbé varázsolja a játékteret, és persze hatással van az autók viselkedésére. Nincs is szebb látvány annál, amikor az olasz lankák felett előbukkan a nap, és elkezd felszáradni a talaj. A tájakról már éppen elégszer írtam, mennyire gyönyörűek, ám a képminőségről még nem beszéltem, ami a legjobb az eddig megjelent next-gen konzolos játékok közül. Az AMD által kifejlesztett új, az Xbox One beágyazott memóriájának különösen jól eső forward+ renderelési eljárást használva a készítők nem csak, hogy natív 1080p-ben futtatják a játékot, de még 4xMSAA-t is rá tudtak dobni. Mindössze két negatívumot tudok megemlíteni: néha a környezetet kicsit erősen LOD-olja az engine, és persze 30fps-sel fut a Motorsport-részek 60-ja helyett. Azt a 30-at viszont atomstabilan, mindenféle ingadozás nélkül tartja még a legnagyobb 12 fős online darálás közepette is, így sem a sebességérzet, sem pedig a bevitel pontossága nem szenved komoly csorbát.

Ami a hangokat illeti, sokat nem tudok mondani: ezen a szinten a motorhangok és az autóval kapcsolatos egyéb hanghatások nyilván magas színvonalúak, a zenét pedig a Horizon Fesztivál négy rádióadója szolgálgatja, melyek között valószínűleg mindenki megtalálja majd a neki tetszőt.

Összességében számomra a Forza Horizon 2 egy közel tökéletes játék. Talán két pontot tudok felhozni ellene: a fesztiválhoz kapcsolódó “kampány” rész egy idő után elfáradhat, ugyanis annyiról van szó, hogy teljesítünk egy bajnokságot, elautózunk a következő helyszínre, majd ott is teljesítünk egy bajnokságot, majd a következőre, és így a végéig. Ez persze leginkább akkor probléma, ha hozzám hasonlóan egészségtelen mennyiséget játszotok egyszerre. Amennyiben több napra (hétre) leosztva haladtok előre, mint ahogy valószínűleg a legtöbben fognak, ez valószínűleg nem fog feltűnni. A másik pont egy apróság, de azért megemlítem: a GPS-t beállítva egy adott területre néha előfordult, hogy egy körforgalomhoz érve nem jobbra akart bevinni, hanem balra - ezt valószínűleg a brit fejlesztők benézték egy kicsit. Végül pedig még annyit tudnék megemlíteni, hogy a Horizon 2 nem forradalmi, egyszerűen “csak” minden téren javult, bővült, alakult az egyébként is kimagasló minőségű elődjéhez képest, ráadásul még az olyan bakikat is sikerült kiköszörülni rajta, mint a Forza Motorsport 5 mikrotranzakciói - itt nincs egy sem. Egyértelműen az év egyik legjobb játéka az újgenerációs konzolokon, és a viszonylag sűrűnek tűnő őszi autós mezőny egy nagyon erős indulója.

Platformok: Xbox One (Xbox 360)

Tesztplatform: Xbox One