A napszonda nemrégiben például elképesztő felvételeket szállított a Vénusz sötét oldaláról, olyan felszíni jellemzőket tárva fel, amelyek eddig rejtve maradtak a felhőréteg alatt. A képek akkor készültek, amikor a szonda negyedik gravitációs hintamanőverét hajtotta végre a bolygó mellett 2021-ben. A Parker rendszeresen megközelíti a Vénuszt, hogy gravitációját kiaknázva egyre közelebbi pályákra kerüljön a Nap felszínének vizsgálata során, és ezt a lehetőséget a Vénuszt tanulmányozó kutatók sem hagyhatták kiaknázatlanul.

Az új felvételek a szonda WISPR kamerájával készültek, amely látható fényben és a közeli infravörös tartományban, széles látószögben fotózta a Vénusz teljes éjszakai felét. A WISPR-t eredetileg a napkorona, a Nap körüli plazmatömeg tanulmányozására fejlesztették, de menet közben kiderült, hogy példátlanul jó eszköz arra is, hogy bepillantson a Vénusz sűrű légkörének mélyére.

A Vénusz a harmadik legfényesebb objektum az égen, de nem sokkal ezelőttig alig volt információnk arról, hogyan néz ki a felszíne, mert a sűrű légkör útját állta a megfigyeléseknek, mondja Brian Wood, a Parker Vénusszal kapcsolatos kutatásainak egyik résztvevője. A Parker révén először nyílik lehetőségünk arra, hogy a bolygó felszínét látható fényben, az űrből tanulmányozzuk, teszi hozzá a szakértő. Az új felvételek rendkívül fontos információkat tárhatnak fel a bolygó geológiájával és múltjával kapcsolatban is.

Az értékes megfigyelések annak köszönhetők, hogy a látható tartomány leghosszabb hullámhosszai számára a Vénusz légköre sokkal átlátszóbb, mint egyébként. A WISPR ezt enyhe derengés formájában tudja detektálni az éjszakai oldalon, ahol a Nap fénye nem nyomja el a tartományt. A felvételeken látható felszíni sötét területek melegebbek, a világosabbak hűvösebbek. A Vénusz felszíne jól láthatóan az éjszakai oldalon is forró, olyannyira, hogy a kőzetek látható fényt bocsátanak ki, mint amikor kiveszünk egy darab vasat a kohóból, mondja Wood.

Hogy a WISPR képes belátni a légkör aljára, az a Parker harmadik vénuszi gravitációs manővere során vált nyilvánvalóvá, és nagy meglepetést jelentett a kutatók számára is. A negyedik megközelítésre viszont már alaposan felkészültek az irányítók és Vénuszt vizsgálók, ráadásul ez a manőver ideális volt a megfigyelésekhez is, hiszen a szonda a közelség során a teljes éjszakai oldalt át tudta tekinteni.

A kutatók a most detektált felszíni formákat a korábban készült radarfelvételek adataival vetették össze, így azonosítva a már részben ismert területeket. A képeken többek közt feltűnik az Aphrodite Terra nevű, egyenlítői kontinentális régió, a Tellus Regio fennsíkja és az Aino Planitia síkságai is látszódnak. Ezen kívül a bolygó körül egy derengő halót is lencsevégre kapott a kamera, amit a légkörbe csapódó oxigénatomok keltenek. Az új adatok minden Vénuszt kutató szakértőnek érdekesek lehetnek, és segítségükkel, illetve a majdani hasonló felvételekkel akár a felszín ásványi összetételéről is új információk derülhetnek ki.