A vakcinák felturbózzák az immunrendszert a kórokozók ellen, az autoimmun betegségek során viszont az immunrendszer válik ellenséggé. A szakértők nemrégiben rájöttek, hogyan lehet egerekben megfékezni ezt az önpusztító folyamatot azáltal, hogy cukrokkal látják el az immunválaszt provokáló molekulákat. Ez a „fordított vakcina”, amelyről a Nature Biomedical Engineering című szaklapban számoltak be, potenciálisan új terápiás utakat kínálhat az olyan autoimmun betegségek ellen, mint a szklerózis multiplex (MS) és a lupusz – feltéve persze, hogy embereken is beválik.

Lawrence Steinman, a Stanford neuroimmunológusa szerint nagyon erős kutatásról van szó, amely „egy új, klassz módszert” kínál az önpusztító immunreakciók potenciális hatástalanítására. Steinman és más külső szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy már nagyon sok ígéretes módszer feneklett meg fejlesztés közben, amely eleinte szintén alkalmasnak tűnt az immunrendszer megszelídítésére az autoimmun betegségek esetében.

Az immunrendszer az antigéneknek nevezett molekulákra vagy molekularészekre reagál. Ezek a legtöbbször veszélyes betolakodóktól, például vírusoktól és baktériumoktól származnak. Egyes immunsejtek azonban a saját sejtjeinkből származó molekulákra is reagálnak. Az autoimmun betegségekben ezek a félrevezetett immunsejtek a betegek saját szövetei ellen fordulnak.

A kutatók már több mint 50 éve próbálják megállítani ezt a belső háborút azáltal, hogy helyreállítják a szervezet toleranciáját a saját antigénekkel szemben. Kísérleti állatokon ezt több módon sikerült megvalósítani. A kísérleti autoimmun enkefalomielitisz (EAE) nevű, szklerózis multiplexhez hasonló betegségben szenvedő egereknél például az immunrendszer az idegeket körülvevő mielinszigetelést támadja meg. Ha azonban a rágcsálókba mielinfragmentumokat fecskendeznek, az immunrendszerük békén hagyja a milelinhüvelyeket. Az emberekben azonban egyetlen erre épülő terápia sem működött elég jól ahhoz, hogy engedélyt kapjon.

A Jeffrey Hubbell immunmérnök, Andrew Tremain immunológus és Rachel Wallace biomérnök, a Chicagói Egyetem kutatói kollégáikkal által egy új megközelítést kezdtek vizsgálni: a potenciális saját antigéneket a májba irányították. A szerv kulcsfontosságú a tolerancia kialakításában. Az ottani immunsejtek felveszik a saját antigéneket, majd elnyomják azokat a T-sejteket, amelyek ezeket a molekulákat célba vehetnék. A kutatók kitalálták, hogyan lehet az antigéneket a májba irányítani úgy, hogy egy cukrokból álló láncot kapcsolnak hozzájuk.

Amikor a tojás egyik fehérjét fecskendezik egerekbe, ez általában erős immunreakciót vált ki. Hogy felmérjék megközelítésük működőképességét, Hubbell és munkatársai először azt vizsgálták, hogy vajon lehetséges-e megfékezni ezt a reakciót. A csapat egerekbe fecskendezte a fehérjét, majd három dózist adott az állatoknak a cukorlánccal összekapcsolt antigénből. Amikor a tudósok később megvizsgálták a rágcsálók nyirokcsomóit és lépét, úgy találták, hogy a fordított vakcina kiválogatta és elnyomta a fehérjét célba vevő T-sejteket. Ezek a változások pedig együttesen az immunrendszer egyensúlyának helyreállítását szolgálták, mondja Wallace.

A tojásfehérjére adott immunválasz azonban nem autoimmun reakció. Ezért a kutatócsoport következőnek azt vizsgálta, hogy a megközelítés működik-e az EAE ellen, amelyet egerekben idéztek elő. Megállapították, hogy a mielinfehérje darabkáját hordozó cukorláncokból álló fordított vakcina megakadályozta, hogy az egerekben kialakuljon a betegség. Egy másik mielinfehérjét célzó cukor-antigén kombináció pedig megelőzte a visszaesést az EAE egy egyik, kiújuló változatában szenvedő egereknél.

Hubbell szerint a fordított vakcina egy specifikus antigénválasz kikapcsolása révén ígéretes alternatívát jelenthet a jelenlegi autoimmun kezelésekkel szemben, amelyek általánosabban nyomják el az immunrendszert, és a betegeket sebezhetővé teszik a fertőzésekkel és a rákos megbetegedésekkel szemben. Ugyanakkor a szakértők azt is leszögezik, a korábbi autoimmun terápiák többsége azért vallott kudarcot az emberekben, mert nem lehetett tudni, hogy mely saját antigéneket célszerű „megtámadni”. Ezt a problémát pedig ez a megoldás sem oldja meg, hiszen nagyon sok betegségnél még mindig nem ismerjük a „bűnös” antigént.

Hubbell és kollégái nemrégiben elvégeztek egy első fázisú klinikai vizsgálatot, hogy megállapítsák a koncepció biztonságosságát cöliákiában szenvedő embereknél, akiknél az immunrendszer a kenyérben és más élelmiszerekben lévő gluténre ad túlzott reakciót. A betegeknél nem alakultak ki súlyos mellékhatások, és úgy tűnt, hogy a kezelés csökkentette a tüneteket. A szakértők azóta elindítottak egy 2. fázisú vizsgálatot cöliákiás betegeknél, hogy további adatokat gyűjtsenek a hatásosságról, valamint egy 1. fázisú vizsgálatba is belekezdtek szklerózis multiplexes betegekkel, de ezeknek még nincsenek eredményei.