• Bízza csak rám!

A szociálpszichológiában az igazságos világba vetett hit fontos tétel és meghatározó kognitív torzítás legtöbbünk életében. Azt mondja ki, hogy végül megoldódnak a dolgok, egyensúly felé törekszik a világ és egy olyan végkifejletre várható, ahol a gonoszt megbüntetik, a jót megjutalmazzák, vagy legalábbis elismerik.

A Fontos vagy nekem viszont először kiröhögi ezt a felvetést, utána azt mondja rá: igaz. Majd vállat von, semlegesebb álláspontra helyezi magát, hiszen az üzenet amit megkapunk csupán ennyi: nincs igazság, az diktál, akinek hatalom van a kezében. Az van felül, aki bármilyen eszközzel de lenyomja a másikat.

Azt hittem a tisztesség és a kemény munka elhozza a sikert és a boldogságot. Tévedtem.

Az idős ember kiszolgáltatott, törékeny és éppen ezért sok figyelmet, törődést, gondoskodást kell, hogy kapjon, aktív évei alatt megszolgálta azt, hogy nyugalomban, kényelemben és szeretetben töltse öregkorát.

Az idős ember két lábon járó (vagy fekvő vagy guruló, tökmindegy) ajándék, hiszen sokat összegyűjhetett évtizedek alatt. Háza, kocsija, bankszámlája és sok egyebe van. Az idős ember fantasztikus lehetőség, hiszen könnyen manipulálható, pláne ha demens, és jó szövetségesekkel az utolsó fillérig „gondoskodásra” fordítható a pénze.

Egy orvos, egy bíró szava pontosan elég ahhoz, hogy a reggeli tea és újság mellől 1 óran belül idősotthonban találd magad, mivel a döntés már megszületett. A hátad mögött – az állam gondoskodik rólad és dönt helyetted. Persze ha panaszod van felülvizsgálják, ugyanazon orvossal, bíróval és a film főszereplőjével az élen, akik már mind csorgatják a nyálukat, hiszen tökéletes célpontot találtak. Idős, gazdag és mivel nincs senkije, kiszolgáltatott.

A bökkenő csupán az lesz, hogy az új „szerzemény” nem hülye és korábbi munkája, kapcsolódásai révén van pár meglepetés a tarsolyában. Jennifer Peterson (Dianne Wiest) békés nyugdíjasból, idősotthonba zárt rab, bábú majd egy bosszúhadjárat kiváltója lesz végül.

Ragadozó és préda - Oroszlán és bárány

Marla (Rosamund Pike) karaktere jéghideg, precíz és kíméletlen. A film első felében végigkövethetjük az ő kis vállalkozása minden apró mozzanatát. Azt is, hogy miként támogatja egy orvos, egy bíró, rendőrség az idősek kifosztását. Persze nincs mindenki nyakig benne, van aki jutalékért, fizető bennlakóért működik együtt vele, vagy épp azért, mert Marla árveri.

A helyzet viszont az, hogy a főszereplő egy gátlástalan, magasan funkciónáló szociopata, akinek a szeme se rebben, amikor időseket foszt ki, lop tőlük, kisemmizi őket és hihetetlen átéléssel tudja előadni azt, hogy az ő küldetése, a gondoskodás, a vállát nyomó terhet pedig büszkén viseli. Peter Dinklage (Roman) mellékszerepet kap csupán, de sajnos az is kimerül az idegbajos, csapkodó, kiabáló törpe szerepében és csak a film vége felé hoz olyasmit, amit konkrétabban értékelni is lehet.

Aztán kiderül, hogy az utolsó fogásával rossz lóra tett. Először még csak finom kis jelzéseket kap, megvesztegetési próbálkozást, egy békés bírósági tárgyalást. De amikor ez sem tántorítja el, elkezdenek hullani a fejek. Persze átvitt értelemben csak, senki nem vág le fejeket. Simán és egyszerűen csak meghalnak azok, akik Marla kis szervezetének mozgatórugói. És a durvulás, a halál szele felfedi, hogy Marla is emberből van, és van akit ő is félt. De ekkor már késő. És ahhoz is, hogy akár egy kicsit is megsajnáljuk őt. Még akkor is, ha a két legnagyobb csattanó a film végére, utolsó 5-10 percére marad.

Olyan, hogy jó ember nem létezik

A schadenfreude, vagyis a káröröm a legnagyobb nyereség amit a filmből kapunk és érdekes, hogy az angolnak nincsen külön szava rá (esetleg a gloat) és a németből kölcsönözték. Az érzés azonban élvezhető és jól kitalált adagokban érkezik a film felétől, ahol a gonosz bűnhődni kezd. Csak éppen a gonoszabbat bünteti a gonosz. Vagy lehet nem is fontos ki a rosszabb, a lényeg, hogy egymásnak estek és popcornt rágcsálva nézhetjük, páholyból.

De a Fontos vagy nekem azért mellékesen felvet néhány kérdést is. Tényleg ennyire kijátszható a rendszer? A kiszolgáltatottak tehetetlenségre vannak ítélve? Csak a pénz, a hatalom számít? Attól tartok a válasz film nélkül is igen lesz.