Apró méretei és látszólag barátságtalan felszíne ellenére jelenleg az Enceladust tartják az egyik legvalószínűbb helynek a Naprendszerben, amely a Földön kívül életnek adhat otthont. Az elmúlt évek során a kutatók során rengeteg adatot halmoztak fel a jeges holddal kapcsolatban, amelyek alapján ez elképzelhetőnek tűnik. Ez a lista most újabb elemmel bővült, ugyanis erős bizonyítékot találtak egy olyan molekula jelenlétére, amely kulcsfontosságú az élet keletkezéséhez, valamint energiaforrásként is szolgálhat az élőlények számára.

A Cassini űrszonda által gyűjtött adatok alapján ugyanis egy kutatócsoport megerősítette, hogy hidrogén-cianid található az Enceladuson. „A hidrogén-cianid felfedezése azért különösen izgalmas, mert ez a kiindulópontja az élet eredetével kapcsolatos legtöbb elméletnek” – mondja Jonah Peter, a Harvard doktorandusza, az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője.

A lineáris szerkezetű molekula a feltételezések szerint meteorok révén jutott a Földre, majd kémiai reakciók során hozzájárult az aminosavak kialakulásához. Az új tanulmány azzal kapcsolatban is érdekes lehetőségeket vet fel, hogyan szolgálhat az Enceladus óceánja kémiai energiaforrásként az esetleges életformák számára. Az óceán az Enceladus jeges felszíne alatt rejtőzik, mostanra azonban számos dolgot kiderítettek róla, mivel a jégen keresztül szerves molekulákban gazdag vízpára tör elő a mélyből.

A Cassini űrszonda 20 éves Szaturnusz körüli küldetése során alaposan tanulmányozta ezeket a párafelhőket, és át is repült rajtuk szerves vegyületek, köztük aminosavakat és foszfortartalmú molekulákat mutatva ki. Az új kutatás ugyanakkor azt sugallja, hogy az Enceladuson sokkal több kémiai energia lehet elérhető, mint azt korábban hitték, ami növeli az esélyét annak, hogy az apró holdon létezzen az élet.

„Munkánk további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az Enceladuson valóban megtalálhatók az élet építőköveinek létrehozásához és annak metabolikus reakciók révén történő fenntartásához szükséges molekulák” – mondja Peter. A szén-dioxid, a metán és a hidrogén kombinációja, amelyek mind megtalálhatóak az Enceladus párafelhőiben, metanogenezist, egy metánt termelő anyagcsere-folyamatot tehetnek lehetővé. A Földön ez a folyamat a feltevések szerint döntő szerepet játszott az élet kialakulásában.

Ha a metanogenezist egy apró óraelemnek tekintjük, az eredményeink azt sugallják, hogy az Enceladus óceánja inkább egy autóakkumulátorhoz hasonlíthat, amely képes nagyobb mennyiségű energiát biztosítani az esetlegesen jelenlévő élet számára, mondja Kevin Hand, a tanulmány társszerzője és a NASA kutatója. Bár a Cassini küldetése 2017-ben véget ért, amikor a szondát a Szaturnusz légkörébe irányították, az űrszonda által gyűjtött adatok még mindig munkát adnak a szakértőknek, új eredmények feltárását téve lehetővé.