A Föld magja nagyon fontos szerepet játszik bolygónk életében, a felszíntől való távolsága miatt azonban nagyon keveset tudunk róla. A nagyrészt vasból és nikkelből álló mag két részre bontható: a külső, folyékony anyagú rétegben keletkező áramlások generálják a kozmikus sugárzás ellen védelmet nyújtó magnetoszférát, és a kutatók úgy vélik, hogy ennek belső, szilárd maggal való interakciója kulcsszerepet játszik a geodinamó működésének fenntartásában. Maguk a részletek azonban kevéssé ismertek, és mivel „helyszíni” kutatásra vagy mintavételre nincs mód, a mag vizsgálatának egyik jól bevált metódusa a földrengéshullámok terjedésének vizsgálata.

Hrvoje Tkalčić, az Ausztrál Nemzeti Egyetem geofizikusa és kollégái úgynevezett kettős földrengések adataira támaszkodtak kutatásuk során. Ezek olyan rengések, amelyek nagyjából hasonló erejűek, és időben, illetve térben közel zajlanak le egymáshoz, rendkívül hasonló akusztikus hullámokat generálva. Már korábbi kutatások is jelezték, hogy a belső mag más ütemben forog, mint a köpeny, azzal kapcsolatban azonban, hogy pontosan mekkora is ez a sebesség, ellentmondónak bizonyultak a mérések eredményei. Az ausztrál kutatók úgy gondolják, hogy talán megtalálták a választ az ellentmondásos adatok rejtélyére. Összesen 24, 1961−2007 között lezajlott kettős rengést vizsgálata alapján nagyon úgy tűnik, hogy a belső mag sebessége erős fluktuációkat mutat.

A szilárd mag nagyjából keleti irányba forog, és az eddig mért sebességek alapján 750−1440 év alatt fordulhat meg a tengelye körül, de mivel sebessége igen tág határok között változik, senki sem tudja, hogy pontosan mennyi idő alatt tesz meg teljes fordulatot. Egyelőre azt sem lehet tudni, mi okozhatja a sebességben bekövetkező változásokat, vélhetően mágneses és gravitációs kölcsönhatások állhatnak a háttérben, véli Tkalčić.