A kutatók régóta tisztában vannak vele, hogy a kőzetekben található aranytelérek többsége úgynevezett hidrotermális ércesedés során keletkezett, vagyis a felfelé törő magma kristályosodási folyamatának záró szakaszában, a felszínre kerülő forró vízből rakódik ki. Egy nemrég megjelent tanulmány viszont arról számol be, hogy ez a folyamat rendkívül gyorsan, akár a másodperc töredéke alatt képes lezajlani, attól függően, hogy mekkora volt a földmozgás.

A folyamat a fő törésvonalakat összekötő, cikcakkos, kisebb hasadékokban zajlik, magyarázza Dion Weatherley, ausztrál szeizmológus. Földrengés esetén a törésvonal két oldala hosszanti irányban elcsúszik egymás mellett, ezek a mellékhasadékok pedig kiszélesednek. A kutatókat az kezdte érdekelni, hogy mi történik ezen folyamat közben a hasadékokon átáramló folyadékkal. Számításaik pedig valami egészen hihetetlenre vetítettek fényt: a szélesedő hasadékokban ugyanis rendkívül gyorsan, óriási mértékben lecsökken a nyomás. Egy 11 kilométeres mélységben kezdődő, négy magnitúdó erejű rengésnél például a hasadékban uralkodó 290 megapascal néhány pillanat alatt 0,2 megapascalra csökken.

Amikor pedig az oldott ásványokkal teli, 390 °C-os víz ilyen mértékű nyomásváltozáson esik át, a folyadék gyorsan elpárolog, az ásványok pedig kristályos formában lerakódnak belőle. Idővel aztán egyre több folyadék szivárog be a környező kőzetekből a résbe, lassan helyreállítva az eredeti magas nyomást, de időközben többek közt egy kisebb méretű nemesfém erek is keletkeznek.

A nagyobb földrengések ennél még jelentősebb nyomáscsökkenést okoznak, így még több ideje van az aranynak és más ásványoknak kirakódni, de a szakértők számításai szerint már a legkisebb, mínusz 2 magnitúdós rengésnél is felére csökken az érintett hasadékokban uralkodó nyomás, ez pedig már elegendő ahhoz, hogy egyes anyagok apró erek formájában megszilárduljanak. Pedig egy ekkora rengés alig 130 mikrométeres elmozdulást indukál a törésvonal mindössze 90 centiméteres szakaszán.

Weatherley szerint ezek a mikrorengések állhatnak az arannyal pókhálószerűen erezett kvarcok keletkezésének hátterében: egy-egy törésvonal mentén évente több százezer alig észrevehető elmozdulás következik be, amelyek viszont annál jelentősebb nyomásváltozásokat okoznak a környező hasadékokban, így azokban kis mennyiségben, de folyamatosan zajlik az ásványok lerakódása. Pár százezer év alatt tehát az ilyen rengések révén is jelentős méretű aranytelérek keletkezhetnek. A kutató szerint ennek tudatában a jövőben könnyebb lesz felderíteni, hogy hol lehetnek nagyobb lelőhelyek.

Taka’aki Taira, a Kaliforniai Egyetem szeizmológusa szerint a kutatásnak még egy nagyon fontos következménye lehet: az ásványok megszilárdulásán túl ugyanis a tanulmány azt is részletesen felderíti, hogy a fő rengés után milyen ütemben emelkedik eredeti szintjére a hasadékban a nyomás, ez pedig fontos információkkal szolgálhat arra vonatkozóan, hogy mikor és mekkora utórengések várhatók.