Tombol a nyár, meg a nyári szünet, ami kiváló alkalmat ad arra, hogy olyan dolgokkal is molyoljunk, amire az év többi részében nem feltétlenül jutna idő. Például felfedezzük a mikrovilágot a gyerekekkel – vagy nélkülük. Hogy ezt mivel tehetjük, abban kíván némi iránymutatást nyújtani az alábbi cikk.

A kínálat és a lehetőségek felderítéséhez két mikroszkópot próbáltam ki a webáruház kínálatából, a LEVENHUK DTX 500 Mobi digitális eszközét és a BRESSER National Geographic 40–640x mikroszkópját, amelyek mindegyike azzal kecsegtet, hogy elérhető áron juthatunk hozzá egy olyan eszközhöz, amely azon túl, hogy nagyít, fényképezhetővé, filmezhetővé is teszi a megfigyelteket. A továbbiakban elsősorban a praktikus használattal kapcsolatos tapasztalataim következnek, a részletes specifikációk a termékoldalakon olvashatók.

LEVENHUK DTX 500 Mobi – a digitális nagyító

Az első és legfontosabb dolog a mikroszkóp kiválasztásakor annak eldöntése, hogy mire akarjuk használni azt. Mindkét szemügyre vett eszköz meglehetősen egyszerű működésű, nem kifejezetten kényes, és árát tekintve az olcsóbb változatok közé tartozik, így gyerekeknek is ajánlható. A döntéskor azonban fontos átgondolni, hogy milyen mértékben akarunk belemélyedni az apró struktúrák tanulmányozásába, vagyis hogy mennyire piciny dolgokat szeretnénk vizsgálni.

Ha elsősorban az alapvetően szabad szemmel is látható dolgok apróbb részleteire vagyunk kíváncsiak, mondjuk egy bankjegy rejtett titkait, egy virág piciny szirmait, egy ásvány felületét vagy egy rovar lábát akarjuk alaposabban megnézni, a LEVENHUK DTX 500 Mobi ideális választás, ha viszont ennél kisebb méretekben gondolkodunk, akkor érdemes a hagyományos kialakítású mikroszkópoknál maradni, amelyek alulról világítják át a mintákat. A LEVENHUK eszköze ugyanis ebből a szempontból inkább tekinthető egy high-tech nagyítónak, mint mikroszkópnak.

Az eszköz mellett szól, hogy rendkívül kompakt, a mellékelt tokba csomagolva tényleg bárhova el lehet vinni, és kis mérete, illetve tömege miatt nem sok vizet zavar a táskánkban. Vagyis nyaraláskor vagy kirándulásokra is simán magunkkal vihetjük, és bármikor előkaphatjuk, ha valami érdekeset látunk. Ehhez elég strapabíró, a lencsét és a LED-eket vastag műanyag búra védi. Utóbbi azért is praktikus, mert a készüléket akár közvetlenül a mintára is rá lehet helyezni, hogy még jobb nagyítást érjünk el. A gyártói leírás szerint az akkumulátor egy töltéssel 4 óra folyamatos üzemidőt biztosít, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy napot bőven kibír, hiszen a megfigyelések között úgyis kikapcsoljuk.

A kezelés egyszerűen elsajátítható. A nagyítást és a fényerőt a készülék külsején található szabályozókkal, a felbontást pedig a kihajtható és forgatható LCD-kijelzőn hozzáférhető menüben szabályozhatjuk, amely nem bonyolultabb egy kompakt fényképezőgép menürendszerénél. Az eszköz kifejezetten tetszetős kialakítású, és jár hozzá egy széles határok közt állítható állvány is, amelyet fotózáskor érdemes bevetni, bár az eszköz a megfigyelésekhez kézből is meglepően stabilan tartható a gumírozott külső felületnek és a praktikus formának köszönhetően.

A rendszer leggyengébb pontjának a fotó-funkció tűnik, egyrészt abból adódóan, hogy az exponáló gomb nincs a legjobb helyen a készüléken. Másrészt maga a gomb sem sikerült a legjobban, olyan erővel kell megnyomni az elsütéshez, hogy a kézben tartott eszköz hajlamos kimozdulni, az állványnál pedig figyelni kell arra, hogy elég alaposan meghúztuk-e, mert különben fennáll a veszélye, hogy összecsuklik. Az általam készített fotók így sajnos meg sem közelítik a megfigyelések során látott minőséget, bár némi gyakorlással valószínűleg jelentős javulást lehet elérni.

A fotókat és a videókat egy MicroSD-kártyára menti a rendszer, amelyet külön kell beszerezni. A felvételek később kártyáról vagy a készüléket a számítógépre kötve is megtekinthetők. A csomaghoz tartozik egy szoftver is, amellyel szerkeszthetjük a képeket, illetve egy mikrométeres pontosságig terjedő méréseket végezhetünk ezeken, ha éppen erre vágynánk.

BRESSER National Geographic 40–640x – gyerekjáték, nem csak gyerekeknek

Ha komolyabban el akarunk mélyedni a mikroszkopikus struktúrák és élőlények világában, akkor – ahogy már említettem – érdemes egy hagyományos rendszerű mikroszkópot beszerezni. Ezzel ugyanis az alsó megvilágítás miatt sokkal kisebb részletek válnak láthatóvá, mint az előző eszközzel. Az általam kipróbált BRESSER National Geographic 40–640x mind tudásában, mind árában a termékkategória alján foglal helyet, de már ezzel is egészen elképesztő megfigyeléseket lehet végezni.

Ezzel készült például az alább megtekinthető, és valószínűleg videós pályafutásom mindenkori csúcsát jelentő egysejtű akciófilm-részlet is, amelynek színhelye egy muskátli alatti tálkából vételezett vízcsepp volt. (A fennforgást okozó, középső fekete paca feltehetően egy korábbi megfigyelésből hátramaradt cukordarab, mivel elítélhető módon gátlástalanul újrahasznosítottam a tárgylemezt.)

A BRESSER eszköze rendkívül egyszerűen működik, csak fel kell kapcsolni a csomagban mellékelt ceruzaelemekkel működő ledet, helyére csúsztatni a tárgylemezt, választani a felkínált három nagyítási lehetőség közül, és már lehet is nézegetni. A mikroszkóphoz eleve mellékeltek három kész mintát, amelyeket rögtön szemügyre lehet venni, ezen kívül egy élesztőgombákat és egy sórákokat tartalmazó flakont is kapunk, amelyekkel szintén azonnal kísérletezni kezdhetünk. A mikroszkóp és a minták mellé egy kész minilabort kap a vevő, keltetőedénnyel, a metszetek készítéséhez való metszőgéppel, csipeszekkel, pipettával, nagyítóval és egyebekkel.

Tartósabb használat esetén biztosan szükség lesz további tárgylemezek beszerzésére, ebből ugyanis csak néhány darab képezi a csomag részét, és azok sem a legjobb minőségűek (pl. mivel műanyagok, igen könnyen karcolódnak), bár a kezdeti játszadozáshoz teljesen megfelelnek. Az első kísérletekhez kifejezetten ajánlom a virágcserépből vagy esővíztartályból gyűjtött cseppek vizsgálatát, illetve a pókhálók, a virágpor, a homok és némi krétatörmelék tanulmányozását, aztán bele lehet vágni a komolyabb, metszést igénylő minták gyártásba is.

Ami engem illet, a mikroszkóp használata során a legnagyobb kihívást az ambiciózus elnevezésű okostelefon-adapter beüzemelése jelentette. Mielőtt valami komolyabb eszközre gondolnánk, egy tapadókorongos műanyaglapról van szó, amelyet az okulárra kell felcsúsztatni. Erre lehet aztán rátapasztani okostelefonunkat, amit előzőleg bekapcsolt kamerával úgy manőverezünk, hogy belelásson a nézőkébe.

Ez némi gyakorlást igénylő feladat, főleg mivel a végén úgy kell erővel rányomni a telefont a felületre, hogy közben a kamera ne mozduljon el az ideális pozícióból. A rendszert használat közben célszerű úgy elhelyezni, hogy a telefon ne essen nagyot, ha elengedik a tapadókorongok, ez ugyanis előfordul, bár a helyzeten sokat javíthat néhány jól elhelyezett befőttesgumi.

Ha a telefont sikerült felszerelni, már kezdődhet is a fotózás vagy videózás. Fókuszálni vagy nagyítást váltani így is bármikor lehet, szóval ha egyszer sikeresen felapplikáltuk a mobilt az adapterre, onnantól nyert ügyünk van, kivéve, ha elmozdul, ekkor ugyanis kezdhetünk mindent elölről. Kétségtelen azonban, hogy a képernyő nem fogja visszaadni azt az élményt, amit a saját szemes észlelésekkor tapasztalhatunk – de valami valamiért.

Bár a BRESSER mikroszkópja méreteit tekintve jóval nagyobb kiterjedésű a LEVENHUK eszközénél, műanyag házának köszönhetően hasonlóan strapabíró kivitelű, és alig nehezebb annál. Így ha túrázásra, sétára nem is, a nyaralóba simán magunkkal vihetjük ezt is, hogy megnézzük vele a nap közben begyűjtött érdekességeket.

Összegzés

Mindkét kipróbált eszköz jól használhatónak és kifejezetten felhasználóbarátnak bizonyult. Ezek a mikroszkópok tényleg alkalmasak arra, hogy az ember elkezdje velük felfedezni a környező világ apró részleteit, a BRESSER mikroszkópja pedig ennél jóval komolyabb elmélyedést is lehetővé tesz. Ahhoz ugyanakkor a tapasztalatok szerint összetettebb és költségesebb rendszerekre lesz szükség, ha a látottakról igazán élvezhető felvételeket akarunk készíteni.