Annak ellenére, hogy a humor fogalma kultúrkörönként nagyon eltérő lehet, vitán felül áll, hogy az időzítés jóformán minden esetben kulcsfontosságú. Nincs ez másképp a videojátékok esetében sem, mivel gyakori, hogy kutyafuttában elejtett, de később fontossá váló félmondatokon, vagy hosszasan elhúzódó, vissza-visszatérő jeleneteken nevethetünk. Lássunk hát pár, jellemzően spoileres viccet!

A Half-Life első részében Dr. Freemant irányítva lehetőséget kapunk arra, hogy felrobbantsuk az egyik kollégánk a mikróban lévő ebédjét. Az apró gegre a többség már aligha emlékezett kilenc évvel később. Ám Arne Magnussonban nyomot hagyott a baleset, mert a Half-Life 2 Episode 2 során finoman jelzi a tudósnak, hogy jóvá teheti vétkét.

Szerencsére, az emberek nem csak a rosszat, a jót is megjegyzik. Így amikor Barney, a korábban a Black Mesa sorait erősítő ellenálló összetalálkozik Gordonnal, rögtön szóba is hozza, hogy tartozik neki egy sörrel. Ez direkt utalás az első epizód biztonsági őreinek gyakran hangoztatott mondatára.

A Portal 2-ben is akad pár, jól előkészített poén. Számos egyéb adat mellett azt is megtudjuk, az Aperture Science termékei csupán 1.1 voltra kötve is működőképesek. Ez az információ elsőre hetedrangúnak tűnik, de később a hatalomtól megrészegült Wheatley egy pontosan ekkora teljesítményű krumpli-akkumulátorral tartja üzemben GlaDOS-t. A nagy leszámolás során pedig az a látszólag mellékes információ válik kulcsfontosságúvá, hogy Cave Johnson holdkőzetből próbált egy speciális, a portálokat tetszés szerinti felületen megnyitó anyagot előállítani. Mivel miközben szétesik körülöttünk a labor, az égen feltűnik a Hold, és egy jó lövéssel végre legyőzhetjük az elszabadult mesterséges intelligenciát.

A Rockstar kreatívjai is értenek hozzá, hogy hogyan fárasszák le az embert. A GTA 3 beszélgetős Chatterbox FM rádióállomását hallgatva egy férfi arról értekezik, hogy előszeretettel táplálkozik vadon élő állatokkal, például galambokkal, és azok lábához időnként kicsiny cetlik vannak erősítve. Ergo olyanok, mint a szárnyas szerencsesütik. Később a műsor házigazdája, Lazlow Jones egy, a telefonok betiltásáért küzdő szervezet szóvivőnőjével diskurál. Aztán mikor szóvá teszi, hogy meglehetősen ironikus, hogy a hölgy az általa megvetett kommunikációs eszközt használja, azt a választ kapja, hogy korábban rengeteg postagalambjuk volt, ám azok sorra eltűntek.

A Mass Effect trilógia során Shepard parancsnok egyik hőstettet a másik után hajtja végre, és az esélyekkel mit sem törődve, zokszó nélkül vállal el öngyilkosságszámba menő feladatokat is. A méltán népszerű széria első három részének legkitartóbb, igazáért már-már fanatikus hévvel küzdő alakja azonban nem ő. Hanem az a visszatérítést követelő férfi, aki az összes epizódban feltűnik, és bár nincs meg a blokkja, ez nem töri le az elszántságát. Az, hogy miképpen végződik a története, egyedül rajtunk áll, mert ha nem segítünk neki, sosem teheti zsebre a pénzét. Ellenben, ha teljes mellszélességgel támogatjuk, végre elkezdhet azon gondolkozni, hogy milyen rafinált financiális manőverrel sokszorozza meg a tizenöt kreditre rúgó összeget.

A pénz a Gears of War-ban is fontos szerephez jut. A 2006-os eredetiben Marcus megjegyzi, hogy cimborája, Dom tartozik neki húsz dollárral egy sportfogadás miatt. Hősünk röpke öt évvel később meg is kapja a neki járó summát, egy bocsánatkérő levél kíséretében. De tény mi tény, a szép gesztus értékéből sokat levon, hogy az elértéktelenedő papírfecni legfeljebb cigisodráshoz, vagy egészségügyi célra használható

A legrosszabbul viszont vitán felül a Subnautica főszereplője, Ryley Robinson jár. A barátságtalan bolygón ragadt, a puszta túlélésért küzdő férfi ugyanis még hányattatásai elején értesül arról, hogy a 4546B bolygó teljes egészében az őt alkalmazó vállalat tulajdona. Azaz az ásványkincsek felhasználásáért fizetni kell. Ezért, ahogy azt megmenekülése után szomorúan konstatálja, a planéta veszélyforrásaival vívott harca során sikerült összeszednie egy egybillió kreditre rúgó adósságot.

A Maniac Mansion rafinált fejtörői sokakat az őrület szélére sodortak, és ebben komoly szerepe volt a történet szempontjából semmiféle haszonnal nem bíró, ám fontosnak, vagy érdekesnek tűnő tárgyak tömkelegének. A veszedelmes láncfűrészt látva is felmerülhet bennünk, hogy hogyan lehetne használni a készséget, de fölösleges ezzel fárasztanunk magunk. Mivel a bekapcsolásához szükséges üzemanyag a Zak McKracken and the Alien Mindbenders-ben vehető fel. Itt persze magától értetődően a szerkezet hiányzik.

Végezetül, cikkünk aligha lenne teljes anélkül, hogy rámutatnánk Skyrim jogrendjének egyik sajátosságára. Mint az köztudomású, a városőröknek három kedvenc szórakozásuk van. Vagy arról panaszkodnak, hogy hogyan tette tönkre kalandozói pályafutásukat egy, a térdkalácsukba fúródott nyílvessző, vagy röntgenlátásukkal egy teljes testet fedő vértben is megmondják rólunk, hogy betegek, esetleg farkasemberek, netán vámpírok vagyunk-e. Illetve, lépten-nyomon felhívják a figyelmünk a henyélés, avagy lollygagging tilalmára. Ezt könnyű viccnek tekinteni, ám ahogy azt a Chidna-ezüstbányában raboskodó ork, Szörnyeteg Borkul esete is mutatja, a vádpont létezik, és módfelett súlyos. Hiszen a bírák szükségét érezték annak, hogy egy rablógyilkos, tolvaj haramia bűnlajstromához ezt is hozzácsapják.