Már a Biblia is előrevetíti, hogy el fog jönni a világvége – ez a gondolat pedig a mai napig rengeteg embert foglalkoztat, bár főként világi szemszögből. Az emberiség feltételezett végével kapcsolatban elég sok teória látott már napvilágot, ahol tudományos, biológiai, geológiai vagy épp kozmikus eredetű véget jósol nekünk – nem beszélve a sci-fi kategóriába eső eshetőségekről. Egy Világok harca vagy X-COM jellegű találkozás, a termékenység súlyos csökkenése (A szolgálólány könyvek, sorozatok világa), aszteroida-becsapódás, extrém vulkanizmus, vagy antropogén (emberi) okok (nukleáris, biológiai fegyverek és ehhez hasonlók) mind ott vannak a listán és még napestig folytathatnánk a felsorolást.
A Floodland „egyszerűen” elintézi mindezt a „The Event” ugyanis egy hatalmas, az egész világot letaroló és a ma ismert területeket nagyrészt víz alá juttató óriás-cunamit jelent. Pár évtizednyi nomád vándorlás, botokkal és kövekkel hadakozás, valamint napról napra élés után azonban elkezdenek ismét kisebb társadalmak formálódni. Itt a letelepedés, az önellátás, a társadalmi struktúra megteremtése, a technológiai fejlődés legalább olyan fontos, mint az, hogy kapcsolatba lépjünk szomszédainkkal és befolyásunk alá tereljük őket – ez összefogás, függővé tétel vagy akár elnyomás formáját is öltheti.
Látszik, hogy a Floodlands készítői nem utópiában gondolkodtak – emberek maradtunk és ebben a legszebb törekvések és a legaljasabb mocsokságok is ugyanúgy benne vannak. Ezt árnyalja a különféle csoportok, vagy ha úgy tetszik klánok arculata is. Van, akiknek a személyes szabadság és az önkifejezés fontos, mások a technológiába és a rációba vetik a „hitüket” Megint mások szabályok, határok és egy jól strukturált társadalom alapjait hintenék el, mások az összefogás és a közös hang megtalálásában látják a megoldást.
Kezdetben 4 klán közül választhatunk, majd elkezdődik a lassú menetelésünk, hogy kis táborból egy meghatározó és az emberiség szikrájának újraélesztését kitűző „nagyhatalommá” váljunk.
A társadalom struktúrájának felépítését komolyan veszi a játék. A táborhelyre való megérkezés után mi a legfontosabb? Legyen mit enni és lehetőleg jó minőségű étel legyen, ne kétes eredetű maradék vagy ilyesmi és legyen tisztított ivóvíz. A következő lépés, hogy ne a csillagos ég alatt éjszakázzanak embereink, vagyis kezdetleges sátrakat dobunk össze nekik. Ezek után megkeressük a felderítőket, hogy többen legyünk – minden dolgos kézre szükségünk lesz, az épületek működtetése ugyanis munkásokat kíván. Körbe nézve ételgyűjtő, horgász, víztisztító és műanyagot szelektáló kis, kezdetleges állomásokat hozunk létre és máris elmondhatjuk magunkról, hogy megalapítottunk egy kisebb falut és fenn is tudjuk tartani. A Floodland az alapok lerakását is komolyan veszi, de felvet olyan kérdéseket is, amik a mai állapotunkra utalnak.
Például azt, hogy kezdetben műanyag hulladékból és a természetben talált alapanyagokból mi minden tudunk összerakni. Messze vagyunk még a műanyag újrahasznosításától, a műanyagszemét azonban szinte végtelen mennyiségben áll rendelkezésünkre, sőt, az egyik alapanyagunk lesz. Ahogy később a kő/építőanyagtörmelék, a fából készült léc, a csavarokkal szimbolizált egyszerűbb fémkomponensek és így tovább. Lépésenként építkezünk és a gyűjtögetés, az egyre fejlettebb alapanyagok elérése és kiaknázása legalább olyan fontos lesz, mint az, hogy milyen körülmények között laknak az embereink és, hogy tudnak-e kikapcsolódni.
Ez azonban még mindig „csak” az épület és ember management nagy részét fedi le. Ezen kívül lehetőségünk lesz törvényeket hozni és kutatásokat indítani. A törvények konkrét hatásokkal járnak és előfordul, hogy döntenünk kell, melyik irányba megyünk tovább – az egyik oldal kizárja a másikat. A játék kezdetén 4 féle klánból választhatunk, és a pozitívumaik (pl. kevesebbet esznek, gyorsabban dolgoznak stb.) mellett a világnézetük is komoly hatással lesz ránk. Nem mindegy, hogy Liberális vagy a tradíciókhoz kötődő csoportot vezetünk, ahogy az sem, hogy a személyes szabadságban hisznek, vagy egy vezető által való irányításban.
A törvényekre a mi vezetőnk és ha csatlakoznak hozzánk, a másik klán vezetője is reagálni fog – konkrétan elmondják, hogy támogatják, ellenzik az adott irányt vagy semleges számukra. Nem könnyű olyan embereket összefogni, akik szöges ellentétét gondolják a világról – de megpróbálhatjuk. Jobban ki fogunk jönni a hozzánk hasonlóan gondolkodókkal, de végső esetben, ha túl sok bajt okoznak, el is üldözhetünk egy másik klánt. Szövetségünk azon is múlik, hogy lehetőséget adunk-e embereinknek, hogy megismerkedjenek egymással és együtt pihenhessenek vagy szórakozhassanak.
A kutatás kezdetleges „tanuló” állomásokból indul és az elmúlt civilizáció maradványait, könyveit tanulmányozva fejlődünk – meglehetősen lassan. Nekünk hatalmas eredmény lesz az is, ha léceket tudunk előállítani, vagy, ha egy kis kikötőt építünk a vízi utak megalapozásához. A játéknak ugyanis nem véletlenül Floodland a neve – kisebb szigeteket kell összekötnünk, benépesítenünk, menedzselnünk és nem csak kerületenként (kialakíthatunk ilyeneket is), de mint egységes társadalomként is gondolkodnunk kell. Az elégedetlenkedők problémáinak megoldására – legyen az rendőrség, elnyomás, cenzúra, vagy kikapcsolódást, pihenési lehetőséget adó út – ugyanúgy reagálnunk kell, mint ahogy a bűnözés vagy egy járvány is felütheti a fejét és komoly erőfeszítésbe kerül ezek kordában tartása, minél többen vagyunk, annál nehezebb lesz.
Itt jön be a visszakacsintás másik eleme, ugyanis a járványok kezeléséhez a távolságtartás, a kötelező maszkhordás is pl. lehetőségként adott. Persze érdemes felkészülni ilyen eshetőségekre, de a hogyan rajtunk múlik. A játék időnként eseményekkel is szórakoztat minket. Ez érkezhet mutáns halak formájában is, amik lekapcsolják napokra a halászatunkat, de meg is rohamozhatnak a fiatalok minket, hogy ugyan kutassunk ki és építsünk már működőképes pékséget, mert az olyan jó lenne – van rá 15 napunk, ami nettó kiszúrás.
A Floodland társadalom, túlélő szimulátor és bázis menedzselő játék egyszerre és elég részletes ahhoz, hogy saját képünkre formálhassuk az új világot. Még az is lehet, hogy jobban csináljuk, mint elődeink és ha utópiát nem is, működőképes társadalmat össze tudunk hozni vele. A kérdés csupán annyi, hogy milyen áron érjük el mindezt és milyen eszközökkel – ismerős kérdések ezek, minden vezető előtt.
