I. oldal
A Flatout is egy olyan sorozat, ami valahogy szépen-lassan irrelevánssá vált napjainkra. Egy ideig hatalmas divatja volt az elmebeteg autóversenyeknek, kezdve a Carmageddontól, a Burnouton át a Project Gotham Racingig, de valahogy ez mára elmúlt. A műfaj tovább lépett, vagy éppen átalakult: egyrészt a fókuszáltabb, független fejlesztésű vonalat a Rocket League vitte tovább (ami már igazából nem is autóverseny), az AAA-kategóriás címek terén pedig a Forza Horizon mutatta meg, hogy merre van az árkád autóversenyek jövője.
A dolgon nem segített, hogy a legutóbbi rész, a Flatout 3: Chaos & Destruction egész egyszerűen katasztrofálisan sikerült. De annyira, hogy teljesen biztos voltam benne, hogy ebből soha nem fog új epizód készülni, és a széria elfoglalja megérdemelt helyét a pöcegödör mélyén. Ezért volt teljes meglepetés számomra, amikor egyszer csak megjelent a Flatout 4, hiszen nem is nagyon emlékszem, hogy akár csak hírek szintjén foglalkoztunk volna vele. Talán nem véletlen, hogy az előd után ezúttal nem akartak nagy hírverést csapni neki. Ha ez volt a cél, akkor tulajdonképpen bevált: a Flatout 4-ben kellemeset csalódtam, de még így is csak egy közepes játék.
De nézzük az alapokat. Tulajdonképpen egy klasszikus árkád autóversenyről van szó, ahol tizenegy ellenfelünkkel rombolunk át a pályán, a célunk pedig természetesen a győzelem. Ehhez pedig nem csak jó versenyzésre lesz szükségünk, hanem bizony esetenként az ellenfelek agresszív odébb tessékelésére, felöklelésére, kilökésére. A Flatout 4 lényege, hogy csak akkor töltődik fel a nitrónk, ha menet közben lezúzunk valamit a pályán, vagy belemegyünk egy ellenfelünkbe. Ezek persze lelassítanak minket, így a választás rajtunk áll: vagy igyekszünk tisztán versenyezni, vagy (ha például lemaradtunk kicsit), akkor bevállaljuk az ütközéseket, és az így megszerzett nitróból dolgozzuk le a hátrányunkat.
A kampány során három különböző autókategórián kell végigmennünk. Minden menet után pénzt kapunk a teljesítményünktől függően, amiből vagy vehetünk új verdát az adott kategórián belül, vagy tuningolhatjuk a már meglévőt. Persze nem kell igazi "szimulátoros" tuningra számítani, néhány kategóriában nyomhatjuk feljebb a járgányunk tulajdonságait (például erő, állóképesség, kezelhetőség, ilyesmik). Magukat az autókat viszont jól eltalálták: persze mindegyik rozsdás romhalmaz, de épp ezért nagyon hangulatos velük menni, és kifejezetten szórakoztató felfestéseket lehet rájuk tenni. A barátnőmet ott hagytam a konzol előtt játszani egy órára, és mire visszanéztem már egy virágmintás kis bogárhátúval zúzta a népet, ami viszonylag bizarr látványt nyújtott.
II. oldal
Ezen kívül a kampány viszont semmit nem nyújt. Egyrészt az előrehaladás valahogy lassúnak érződik, kevés pénzt kapunk, nem jönnek folyamatosan az új autók, új lehetőségek, és csak egymás után kapjuk a versenyeket, amik meglepően hamar válnak önismétlővé, főleg azért, mert egyébként elég kevés pályát sikerült betenni a Flatout 4-be. A környezetek nem rosszak a jeges vidéktől az ipari parkon át a fafeldolgozó telepig, de maguk a pályák nagyon-nagyon hamar kezdenek el ismétlődni, amit a készítők azzal próbáltak ellensúlyozni, hogy néha visszafelé kell menni rajtuk, néha pedig kicsit más az időjárás. De sajnos ez nem segít a dolgokon.
De legalább az a kevés pálya, ami van, az többnyire jó. Egyrészt élvezetes rajtuk végigmenni, másrészt pedig (ami egy ilyen jellegű címnél alapvetés) számos rövidítési lehetőséget építettek be a fejlesztők, amik közül sokat nekünk kell megnyitnunk azzal, hogy átszáguldunk egy akadályon - például a rövidítést elzáró kapun, istállón, vagy ilyesmin. Sajnos amennyire élvezetes tud ez lenni, annyira tudják az egészet lerombolni az apróságok. Egy ilyen tempójú árkád autóversenynél nem értem, hogy miért kellett úgy megtervezni a pályákat, hogy a legkisebb apróságban (útszéli farönk, szikla, kavics, akármi) fennakadjunk, és megtörje a lendületünket. Egy ilyen stílusú anyagnak nyilván nem az a célja, hogy tiszta vonalvezetéssel, hibátlanul autózzunk végig a pályán.
És valahol ez a Flatout 4 legnagyobb baja. Mintha nem tudná eldönteni, hogy inkább versenyjáték legyen, vagy elmebeteg szórakozás. A kampányban a sima versenyek mellett találkozunk majd time trial futamokkal, amik szinte teljesen elveszik a játék értelmét, hiszen se ellenfél nincs, se nitró. Aztán ott van a roncsderbi, ahol egy kis arénában kell szétzúzni a többieket, ami pedig pont ennek az ellentéte. Ezeken túllépve azonban már csak a kampányon kívül találunk más szórakozást a tucatnyi minijáték képében, azonban jellemzően ezek is egy sémára épülnek: nekimegyünk egy akadálynak, a vezető kirepül az autóból, és ledönti a bowling bábúkat / belerepül a söröspohárba / átrepül bizonyos távolságot.
Ezeket a minijátékokat egyébként lehet nyolcan is játszani egy helyen olyan módon, hogy minden kör után átadjuk a másiknak a kontrollert. Ez ugyan a legjobb Burnout 3-as időket hozná vissza, és egy kis összejövetelen akár szórakoztató is lehetne, csak hihetetlenül hamar válik unalmassá az egész. Mert egy autóból kirepülő embertől ma már senki nem esik hanyatt, közel sincs meg az az elképesztő élmény, mint a Burnout 3-féle Crash módban, ahol minél nagyobb balesetet kellett okozni, és az egész elképesztően látványos volt.
III. oldal
Tulajdonképpen ez a Flatout 4 legnagyobb problémája. Egy tisztességes kis autós játék, ami nagyon a múltban ragadt. Tíz évvel ezelőtt még fel lehetett építeni egy játékot a fizikai motorra, hiszen akkor még ettől mindenkinek leesett az álla. Ma már azonban senkit nem fog meghatni egy kicsit deformálódó autó, néhány leszakadó alkatrész, vagy pár összetörhető pályaelem. Márpedig a Flatout 4 ennél többet nem tud nyújtani.
Ráadásul kifejezetten probléma, hogy ennek ellenére nem fut valami jól. Egy legfeljebb közepeske grafikájú játékról beszélünk, zárt pályákon, ami mégis 30fps-sel fut, ráadásul azt sem tudja tartani. Mivel a grafika nem indokolja ezt a sebességet, azt gyanítom, hogy konzolokon CPU-limitált az anyag, mert leginkább a nagyobb tömegjeleneteknél, ütközéseknél, rombolásoknál zuhan le a framerate. De, ahogy fentebb is írtam, 2017-ben egy ilyen minimális szintű pusztítás azért már viszonylag megszokott dolog, szóval vélhetően inkább lusta programozói munkáról van szó.
A Flatout 4 tehát egy olyan játék, ami tíz éve egészen menő lehetett volna, és ma is alkalmas egy kis kellemes kikapcsolódásra, de semmi többre. Alapvetően működik, bugokat nem fedeztem fel, a mögötte szóló rockos zenei aláfestés kellemes, szóval simán el tudom képzelni, hogy megtalálja a közönséget. Ha Te úgy érzed, hogy ebbe a közönségbe tartozol, akkor egy próbát megérhet, hiszen biztosan 7-8 ezer forintba kerül... (Megnézi a PSN Store-t). Ja nem. 17 990 forintba. Felejtsük el.
