Five Nights at Freddy's 3 – Indie CoD

A sorozatgyártás indie-játékok esetében sem működik.

Five Nights at Freddy's 3 – Indie CoD

1. oldal

A közgazdászok szerint a világtörténelem leggyorsabban inflálódó valutája a pengő volt. 1946-ban hazánk akkor használatban lévő fizetőeszköze olyan tempóban értéktelenedett el, hogy az árak átlagosan tizenöt óránként duplázódtak meg.

Véleményem szerint azonban a szavak, egészen pontosan a melléknevek „értéke” még az utcákon szanaszét eldobálva hagyott bankókénál is gyorsabb ütemben csökken. A hatásvadász magazinok skriblerei a legközépszerűbb programokra is rásütik, hogy „fantasztikus” vagy „nagyszerű”. Ha pedig valamire még három héttel később is úgy-ahogy emlékeznek, nem mulasztják el, hogy „modern klasszikusnak” titulálják.

A melléknevek kiüresedésének, és nyakló nélkül való használatának legfájóbb következménye, hogy személyes tapasztalat nélkül lassan szinte lehetetlen eldönteni, mi az, ami jó, és mi az, ami tényleg megérdemli, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla. Ráadásul a nyelvi pongyolaság egy érdekes problémát is felvet. Elvégre ha szinte minden játék csodálatos, nagyszerű, remek, fantasztikus, zseniális, korszakalkotó és nem utolsó sorban lenyűgöző, akkor lényegében egy sem az. Vagyis a dicséretek teljesen értelmüket vesztik, és kénytelenek elszakadni a valóságtól, hogy hatást válthassanak ki a potenciális vevőkből.

A Five Nights at Freddy's első része egyike azon kevés programoknak, amiknél nem egy fürge agyú marketinges találta ki, hogy milyen lelkendező jelzőkkel kell őket illetni, és nem az önmagukat újságíróknak tekintő, de az árnyalt kifejezésmóddal hadilábon álló bloggerek eltúlzott lelkesedése emelte piedesztálra. A játék a közönség őszinte szeretetének, és őszinte megelégedettségének köszönheti hírnevét.

A programot jegyző Scott Cawthon ugyanis sikeresen elérte azt, amire a lelke mélyén minden indie-fejlesztő ácsingózik. Egy olyan alkotás fűződik a nevéhez, aminek a kezelését percek alatt el lehet sajátítani, nem kell hozzá nyelvtudás, és ami ennél is fontosabb, remek atmoszférájának hála nehézsége ellenére is képes a monitor elé szegezni a felhasználókat. Az elátkozott, sötét múltú pizzériában esténként életre kelő mechanikus állatbábuk ellen küzdő biztonsági őr túlélésért folytatott küzdelmét bemutató játék sokaknak okozott álmatlan éjszakákat.

A második rész azonban, bár meglehetősen ijesztőre sikeredett, nem ért fel elődjéhez, és többen is azt javasolták a sorozat atyjának, hogy egy kis időre pihenjen meg, tegye félre a munkát, és újult erővel, valamint friss ötletekkel tele vágjon bele a játékot trilógiává bővítő epizódba. Chawton azonban nem hallgatott az intő szavakra, így alig négy hónappal azután, hogy végigvittük a Five Nights at Freddy's 2-t, itt is van a harmadik felvonás.

2. oldal

A korábbi részekből megismert, borzasztó reputációjú étterem harminc éve üresen áll. De ez nem is csoda. Hiszen ki akarna egy olyan helyen enni, ahol egymást érik a furcsábbnál furcsább események, a balesetek mindennaposnak számítanak, ráadásul több gyermek is nyom nélkül eltűnt, sőt, egyes pletykák szerint egy őrült alkalmazott végzett velük.

Ám a kihalt folyosók a tervek szerint egy héten belül megtelnek élettel. Pár élelmes vállalkozó ugyanis arra jutott, hogy mivel a hely legendája a mai napig sokakat foglalkoztat, az épületnél keresve sem lehetne jobb helyszínt találni egy, a Freddy Fazbear pizzázó múltját bemutató horror-vidámparknak.

Mi - ahogy azt már megszokhattuk -, az éjjeliőrt alakítjuk, a feladatunk pedig az lesz, hogy nem öt, hanem már hat estén keresztül életben maradjunk úgy, hogy őrposztunkat nem hagyjuk el, hanem csakis a biztonsági rendszerre hagyatkozunk. A folyosókat, illetve a szellőzőrendszert szemmel tartó kamerahálózat segítségével láthatjuk, hogy ha a szörnyeteg közelít felénk, és ameddig rajta tartjuk a tekintetünket, addig nem képes mozogni. A hangszórók is jó szolgálatot tesznek. Segítségükkel pár szobával arrébb csalhatjuk a hangokra érzékeny támadónkat.

A következetesen használt egyes szám nem elírás. Sajnos a dolgunk nem lesz túl nehéz, mert valami érthetetlen ok miatt ez alkalommal mindössze egyetlen robotra kell figyelnünk. A többi ellenség csak a stressz kiváltotta hallucináció, és mint ilyen, nem képes bennünk kárt tenni.

A korábbi játékok fő vonzerejét nem a pár pillanatig tartó adrenalinlöketet adó rémisztgetések adták, hanem az a tartós, feszült állapot, ami abból ered, hogy elég egy pillanatnyi kihagyás, és mindennek vége, mert a veszély egyszerre több irányból is érkezhet. Ennek megváltoztatása alighanem hosszú éveken keresztül bérelt helyet tudhat magáénak a legostobább designeri döntések top tízes listáján.

Persze így nyilván minden eddiginél látványosabb, tíz, esetleg százezres nézettséget hozó Let's Play videókat lehet majd készíteni arról, hogy egyesek erősen túljátszva úgy sikoltoznak a képzelet szülte rémségektől, hogy az ember azt hinné, egy tompa késsel nyúzzák őket, de a túlélőhorrorok rajongói nagyon sokat vesztenek ezzel az ostoba „újítással”. Ráadásul, egy idő után hozzászokunk ahhoz, hogy időnként valami az arcunkba ugrik, így a félelem-faktor még tovább csökken.

Mindez azért különösen fájó, mert az alkotás minden egyéb területen jól vizsgázik. A lepusztult, kibelezett robotokkal, és gyermekded stílusban megrajzolt, de rendkívül felkavaró plakátokkal teli folyosók vészjóslóak, főleg hogy a kamera nem igazán megbízható, és szellemképes.

Az pedig, hogy a három létfontosságú rendszer valamelyike időnként elszáll, és helyre kell hoznunk, remek ötlet. Ilyenkor visszaköszön valami a régi játékoknál szériatartozéknak számító pánikhangulatból. Bár a folyamat csak pár másodpercet vesz igénybe, óráknak fogjuk érezni, mire helyrejön minden, és utána eszeveszett tempóban nézzük át az összes monitort. Aztán persze, ha megtaláljuk a Springtrapnek nevezett lényt, ismét beáll az unalom, mert ha tudjuk róla, hogy hol van, nem kell attól tartanunk, hogy valaki más bejön a biztonsági szobába, és végez velünk. Egyes hallucinációk után is bemondja a hálózat az unalmast, de hamar kitanuljuk, melyik rémség után mi megy tönkre. Így ez a húzás sem igazolja a csak rémisztgetésre kihegyezett ellenfelek létjogosultságát.

3. oldal

A játékot azonban istenigazából a titkok mentik meg attól, hogy a középszerűség mocsarába süllyedjen. Érdemes mindent alaposan megfigyelnünk, és ha valami érdekeset találunk, rákattintanunk, mert lehet, hogy egy a történetet közvetett úton elmesélő minijáték lesz a jutalmunk.

Ezek, az egyes éjszakák között játszható kis szösszenetekkel együtt az étteremben meggyilkolt gyerekek iszonytató históriáját mesélik el. Bár legalább annyi kérdést vetnek fel, mint ahányat megválaszolnak, számos, rajongói körökben keringő elméletet megerősítenek. Ráadásul ha nem érünk el sikert mindegyikben, a rossz befejezést érhetjük csak el, így nem árt iparkodnunk.

Összességében, a Five Nights at Freddy's 3-ban több a jó elem, mint a rossz, de messze nem olyan meggyőző, mint az első, vagy akár a második rész. Cawthonnak ugyancsak össze kell kapnia magát, ha azt akarja, hogy bárki is próbát tegyen egy esetleges negyedik epizóddal. Egyelőre még nincs súlyos baj. A program, ha nem is látványosan, de változatlanul kiemelkedik kategóriája középmezőnyéből, de ha ilyen ütemben csökken a nívó, akkor a következő installáció akár "T" besorolású platformjáték is lehet.

Aki még nem játszott a szériával, az jobban jár, ha az olcsóbb, és többet nyújtó első játékba ruház be, a sorozat rajongói pedig készüljenek fel arra, hogy messze nem ugyanazt a csontig ható rettegést élik majd át, mint korábban. A magam részéről kifejezetten remélem, hogy a szerző végre hallgat a kritikákra, és egy, de inkább két fokkal alaposabb lesz a későbbiekben. Mindenki jobban járna ugyanis, ha a mennyiség helyett a minőség kerülne előtérbe, és nem kellene megélnünk, hogy egy remekül induló sorozat alig egy év alatt soha nem látott mélységekbe süllyed.

Értékelés: 6

Platformok: PC, Android

Tesztplatform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward