Final Fantasy XII – The Zodiac Age: Randa és finom

Egy évtized után visszatér ez az epizód is! Azt viszont nehéz elhinni, hogy egy komolyabb csapat dolgozott rajta.

Final Fantasy XII – The Zodiac Age: Randa és finom

I. oldal

Bevallom őszintén, ha a Final Fantasy XII-re gondolok, az első emlékem, ami beugrik, hogy majdnem bealudtam az elején, olyan hosszúra nyúlt az első város felfedezése. Csak a sorozat iránti rajongásom vitt tovább, de persze hozzá kell tennem, hogy a sztori főszála ki akart kergetni a méretes településből, hogy lássak egy kis akciót, de én szeretek alaposan körbenézni, és hát… órákat bolyongtam és beszélgettem, ami egy idő után unalmas volt. Nem a legjobb első benyomás, de aztán sikerült szépítenie az egyébként elég különc epizódnak, ami az átlagnál jobban elrugaszkodott a szokásos alapoktól. Például nincs világtérkép, viszont vannak óriási (a technológiai korlátok miatt több kisebb részből álló) területek, amik szabadon bejárhatóak. Rendhagyó volt továbbá, hogy több felnőtt karakter van a főszereplők között, így akit zavar a japán fiatalság mánia, az is megtalálja a számítását. Elég jól sikerült a harcrendszer is, ami a PC-seknek mondjuk a Dragon Age: Originsből lehet ismerős. A lényege, hogy bár parancsonként a szájába rághatunk mindent az embereinknek, de ha nem akarunk megőszülni minden piszlicsáré harc alatt, akkor kialakíthatunk szabályrendszereket is, amik alapján viselkednek.

Például egy gyógyítónak így meg lehet mondani, hogy ha valaki beesik 50% HP alá, akkor bizony ideje használni a varázserejét (vagy hozzávágni a sérülthöz egy gyógyitalt, bár ehhez nem kell speciális karakterosztályban lenni), ha még nem tette meg, akkor fel is buffolhatja a többieket, és ha nagyon ráér, akkor esetleg csapkodhatja a hozzá legközelebb álló ellenfelet. Megfelelő stratégiák felállításával a csaták nagy részén át is kaszabolhattuk magunkat úgy, hogy csak ritkán kellett beavatkoznunk a csapatunk „működésébe”. A fejlődésrendszer viszont nem volt egy nagy szám, csak egy óriási táblán nyitogathattuk meg a képességeket, vagy erősíthettük a karaktert.

Bár elég sikeres volt az FF XII, egy évvel a megjelenése után jött a sorozat 20. évfordulója, és ezen alkalomból a fejlesztőcsapat egy kis része készített egy felturbózott változatot, ez volt a Final Fantasy XII International Zodiac Job System, amivel itthon valószínűleg senki (vagy csak nagyon kevesen) találkoztak, lévén sosem jelent meg Európában, megmaradt a japánoknak, így jártunk. Ebben az az érdekes, hogy ez a változat néhány apróságtól eltekintve már hozta mindazt, mint a most megjelent „felújítás”. Ráadásul igazából illett volna ennek lennie már eredetileg is a 12. résznek.

Galéria megnyitása

Ugyanis pont a jól beállítható harcrendszernek köszönhetően volt egy komoly hátránya az FF XII-nek: a barangolás bizony unalmas tudott lenni az olyan helyeken, amiket már csuklóból lenyomtak hőseink. Márpedig ha foglalkozni akartunk a melléküldetésekkel is, akkor volt, hogy elég alaposan fel kellett túrni egy-egy térképet, és az bizony sok csatával járt, amikor csak arra vártunk, hogy kiteljenek azok az átkozott csíkok.

Ezen segített a Turbo Speed Mode, ami felgyorsította a cselekményeket úgy, hogy az átvezetők és a zenék normál sebesség mellett mentek. Valószínűleg nem ez a ficsőr az, amit a dobozokra is ráírnak, de a felújított változattal játszva úgy éreztem, vastagon a leghasznosabb a játékmenet szempontjából. Szinte kiírtja az üresjáratokat, és mivel így nem a csaták megkerülésével fogunk átvágtatni a térképeken, még extra farmolásra sem lesz szükségünk.

Galéria megnyitása

Ezen felül teljesen átszabták a fejlődésrendszert: 12 osztály köré építették fel, amiből szabadon lehet választani minden karakternek. Bejött egy Trial Mode, amiben egyre nehezebb szörnyek ellen tehetjük próbára magunkat plusz XP-ért és zsákmányért, továbbá irányíthatóak lettek a vendég karakterek és az idézések, lett kétféle New Game+ mód, és még rengeteg apró finomhangoláson átesett a játék. Ez már mind benne volt az évfordulós kiadásban, és gyakorlatilag erre építették fel a mostani felújított verziót is, így a PS4 tulajok az FF XII legjobb változatát kapták. Ennek köszönhetően még annak is érdemes tennie egy próbát a The Zodiac Age-dzsel, aki játszott anno az eredetivel, és szerette Ivalice világát.

II. oldal

Ez volt a jó hír. A rossz az, hogy a „felújítás” szinte semmit nem tesz hozzá a 2007-es extra kiadáshoz, csak a kötelező köröket hozza, és azokat is félszegen. Lehet váltani japán és angol audió sáv között, újra felvették az összes zenét (de aki a régit szeretné, az is fent van a lemezen), valamint papíron sokkal szebbé tették az egész játékot, csak kár, hogy ez utóbbi annyira nem látszik rajta. Amit látunk, annak nagy része csak a felbontásturbónak köszönhető, a DigitalFoundry cikke alapján erre még egy emulátoros változat is képes, sőt… az legalább nem ilyen mosott. Főleg a távolabb lévő dolgokat mintha direkt elmosná a motor, és ezen a PS4 Pro sem segít konzolon játszva. Sőt, bár a játék csak 30 fps-sel megy, még a 4K-t sem tudja kiköhögni ilyen kinézet mellett (na nem mintha az segítene rajta).

Galéria megnyitása

Ettől függetlenül senkinek sem ajánlanám, hogy emulátorokkal próbálkozzon, mert a Zodiac változat újításai tényleg nagyon sokat dobnak a játékon. Nekem itt van a polcon az EU-ban is kiadott PS2-es eredeti, de ezek után nem hiszem, hogy valaha rá tudnám venni magam, hogy azzal játszak. Ráadásul az eddig felsoroltakon túl a felújított FF XII behoz néhány egyszerű kényelmi funkciót, ami elég hasznos tud lenni. A térképet például kirakhatjuk átlátszóként a képernyőre, és lett automatikus mentés is minden térkép váltáskor. Ez, ha rég mentettünk és valahol elhasalunk, megment minket a vörös ködtől. A karakterek ráadásul idővel kinyithatnak egy második karakterosztályt maguknak, így elég érdekes kombókat lehet összerakni (és bár még nem végeztem, de tippelem, hogy emiatt egy kicsit könnyebb lett a végjáték).

Na de a technikai sallangot félretéve, milyen maga az FF XII?

Ahogy immár 20 éve a legtöbb Final Fantasy, a XII is egy fantasy-sci-fi hibrid, amiben jól megfér egymás mellett a mágia és a tudomány. A történet kiindulópontja egy háború Ivalice két legnagyobb országa között, ami felemészti a köztük lévő kisebbeket, amik végül megszállás alá kerülnek. Eleinte ezen a vonalon is halad majd a sztori, senki nem örül az új helyzetnek, de meg kell tanulni együtt élni vele. Aztán persze bonyolódnak a dolgok, és kiderül, hogy új háború lehet készülőben, a szálakat pedig nem feltétlenül azok mozgatják, akikről először gondolnánk. Nem szívesen lőnék le ennél többet belőle, csak annyit, hogy lesz itt azért misztikum bőven, nem egy sima háborús történetről van szó.

A játékmenetről már meséltem, nem nagyon van mit hozzátenni, az újításokkal együtt szerintem nagyon jól működik a rendszer, és mint mindig, a maximalisták most is találhatnak maguknak rengeteg elfoglaltságot. Csatlakozhatunk egy vadász céhhez például, és így hozzájuthatunk extra munkákhoz. Ezek eléggé az arcunkba vannak tolva, nehéz őket nem észrevenni, és az utolsók már elég komoly kihívások, szóval most is igaz, hogy az opcionális harcok sokkal keményebbek, mint a játék végén található főellenfél. Ezeken felül azonban vannak mellékküldetések is, amik mellett könnyű elsétálni, mert ez még nem az a korszak, amikor nagy felkiáltójel világított minden NPC feje felett, szóval beszélnünk kell, akivel csak lehet (vagy megnézni egy leírást, hogy hol kezdődnek a küldetések, ha ehhez nincs kedvünk).

A Trial Mode gyors és élvezetesebb módja a fejlődésnek, mint a sima farmolás. Betölthetjük egy mentésünket, és az abban lévő karakterekkel nekimehetünk az egyre erősödő ellenfeleknek. Ha valahol kidőlünk, nem gond, ha viszont sikerül minden akadályt sikerrel venni (azért az elég kemény), akkor elvileg kinyílik egy olyan New Game+ mód, aminél egyes szintűek maradnak a karaktereink. Mazochisták előnyben. A játékot egyébként ott folytathatjuk, ahol az eredeti mentésünk volt, csak immár a plusz XP-vel.

III. oldal

Galéria megnyitása

A Final Fantasy XII mindig is egy érdekes, merész színfoltja volt a sorozatnak. Valószínűleg kevesen jelölnék meg kedvencüknek, de úgy gondolom, az indokokban vastagon benne lennének az eredeti verzió gyengeségei is. Az évfordulós kiadás azonban nagyon jól rendbe tette a játékot, és most a felújított változat formájában végre nyugatra is eljutott. Bár egy kicsit haragszom az utóbbi minősége miatt, mert nem látszik rajta, hogy egy egész csapat dolgozott rajta, de ettől még tény marad, hogy ez a legjobb FF XII, amit választhatunk. Én mondjuk lehet megvárnám az első leárazást, mert ha nem is teljes áron kínálják, de közel ahhoz, és ennyit valószínűleg csak a rajongóknak érhet meg. A kívánságlistáról viszont nem hagynám le.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap