Fight Night Round 4 – Bunyóidő!

Ricky Hatton, Erik Morales, Shane Mosley, Eddie Chambers, Mike Tyson, Lennox Lewis, Muhhamad Ali - a Puffin ide már nagyon kevés!

Fight Night Round 4 – Bunyóidő!

I. oldal

Az EA Sports tudja, hogyan kell igazán jó boxjátékot készíteni. A Fight Night mindig 90% körüli értékeléseket kapott, a Round 3-t pedig egyenesen a boxszimulátorok királyának aposztrofálta a szaksajtó. Joggal. A játék fantasztikus lett, maximálisan visszaadta a meccsek hangulatát, képernyőnkre varázsolva a ringben lezajló minden drámát és feszültséget. A folytatásra azonban sokat kellett várni, három évig és három hónapig voltunk Fight Night nélkül, de néhány nappal ezelőtt befutott végre a  negyedik rész ide, az Ipon szerkesztőségbe is.

A sorozat előzményeiről nagyjából annyit érdemes tudni, hogy az Electronic Arts a 90-es évek első felében kezdett üzletszerűen foglalkozni a sport irányvonallal. A Madden, a PGA Tour, majd az NHL, a FIFA és az NBA licencek megszerzése után házon belül megalapult a legendás EA Sports Network (EASN) csapat, akik egy névegyszerűsítésen átesve azóta is rendszeresen szállítják nekünk a legjobb címeket. A box mint lehetséges ágazat támogatása az 1995-ben 3DO-ra megjelent Foes of Ali játékkal kezdődött, majd őt követte az 1998 és 2003 között futó Knockout Kings, ami a PS2-n, az Xbox-on és a GameCube-on kívül olyan konzolokat is megjárt, mint a PSX, a GameBoy Color, vagy a Nintendo 64. Egy évvel a sorozat megszüntetése után debütált az első Fight Night, mely forradalmi, analóg karos irányításával azonnal belopta magát a sportág rajongóinak szívébe, az újgenerációs konzolokon való 2006-os bemutatkozás pedig valódi világsikert hozott számára.

Számítógépes verzió sajnos ezúttal sincs, sőt idén már a PS2-es és PSP-s verziók sem készültek el, helyette azonban mindenből kétszer annyit kapunk, mint legutóbb. Kétszer olyan jó grafika, forróbb hangulat, az előzőnél is jobb játékélmény, és majdnem dupla annyi öklöző. Kezdődjön hát a párbaj!

II. oldal

A játékban ezúttal majdnem 50 boxoló képviselteti magát, különböző súlycsoportokban. A karakterválasztót lapozgatva olyan nevekkel találkozhatunk, mint Maco Antonion Barrera, Arturo Gatti, Sugar Ray Robinson, Erik Morales, Shane Mosley, Julio Cezar Chavez, Ricky Hatton, Roy Jones Jr., Eddie Chambers, Mike Tyson, Muhhamad Ali, vagy a legendás Lennox Lewis. Nem kispályás a felhozatal, és ezen kívül még van egy karakterkészítő program is, ahol megalkothatjuk Kokót, Madarat, Balzsayt, vagy ha úgy tartja kedvünk, akár saját magunkat is. Ehhez csak be kell kapcsolni a kamerát, pózolni, és fizimiskánk pár másodperc múlva egy kigyúrt, izzadt férfitestre varázsolva már be is került a TV-be.

A quick fight menüt választva gyors meccseket nyomhatunk a gép, vagy a mellettünk ülő játékostársunk ellen, míg a sorrendben pont alatta található, elsőre kicsit idegenként ható legacy mód szolgál a karrierépítésre. Itt egy névtelen, amatőr játékosként indulunk, akinek a feladata megmászni a boxvilág képzeletbeli ranglétráját, hogy kiütve minden bajnokot úgy vonulhasson nyugdíjba, mint a valaha élt legnagyobb öklöző. A cél eléréséhez azonban rengeteget kell edzeni, fejlesztve karakterünk technikáját és erejét, valamint természetesen sorra meg kell nyerni minden elénk gördülő bajnokságot és címvédő meccset is.

Az irányítás továbbra is rendkívüli. A bal analóg kar mozgatja az emberünket, a különböző ütéseket pedig a jobb kar forgatásával lehet bevinni. Balra húzva karakterünk a bal kezével, jobbra húzva meg a jobb kezével üt, ezt pedig már csak cifrázni kell mindenféle köríves forgatásokkal, attól függően, hogy gyors egyeneseket, parasztlengőket, horgokat, vagy más ütéstípusokat akarunk bevinni. A bal ravasz és a bal kar kombója az elhajlásokra szolgál, míg a jobb ravasszal védekezni lehet, az pedig, hogy melyik testrészünket óvjuk, szintén csak rajtunk múlik. Abszolút realisztikus ez a megoldás, sokkal jobb, mintha a gombokat kellene folyton püfölnünk, nem?

III. oldal

Az előző részhez képest történt néhány újdonság - kinek örömére, nekem bánatomra. Ilyen például, hogy a szünetekben már nem lehet emberünket mindenféle kenőcsökkel és fülpiszkálókkal ápolni, ehelyett a meccsen szerzett pontokat költhetjük el az életerő, az energia és a védekezőképesség visszatornázására. Nem tetszett továbbá, hogy alapértelmezésben egy távoli kameranézetet használ a játék, így a TV előtt ülő valahogy túl messze kerül a boxolóktól, elveszítve a beleélés igazi varázsát. De ez egy gyors beállítással orvosolható, és ha már itt járunk, akkor nyomjuk ki a HUD-ot is, akkor igazán élvezetes a meccs ugyanis, ha nem kell mindig bámulni a színes csíkokat!

Javult viszont a karakterek animációja. Az emberek élethűbben mozognak, egy-egy visszajátszott pofonnál pedig már a boxkesztyű se süllyed bele a másik nyakába – ami igen csúnya bug volt korábban. A játékosok gyorsabbak lettek, a meccsek pergősebben zajlanak, elfelejthetjük végre a lomha, önmagát is alig vonszoló, fejét és felsőtestét ütés után folyton otthagyó lusta sportolókat. Itt már záporoznak az események, keményebben ütik egymást az emberek, az arányt viszont sikerült jól eltalálni, szerencsére nem lett egy Mortal Kombat a játék, és a taktikus, megfontolt irányvonal is megmaradt.

A grafika gyönyörű. Már a Round 3 is nagyon durván nézett ki, de az új motornak köszönhetően még a tökéletest is tudták tökéletesíteni a fejlesztők. Az emberek az utolsó mitesszerig kidolgozottak, a bőrük csillog az olajtól és a verejtéktől, lehet látni, ahogy csorog a hátukon az izzadság, ami nagyobb ütéskor ráadásul hatalmas cseppekben fröccsen a padlóra, némi véres köpet kíséretében. A legnagyobb vizuális élmény, mikor belassul a játék, a kamera ráközelít az ember arcára, és végignézhetjük, ahogy a kiütéstől behullámzik a bőr, elmozdul a fogvédő, és kifröccsen a nyál, majd a szem lassan lecsukódik, a test pedig magatehetetlenül összeroskad a szorító közepén. Ezek persze korábban is megvoltak, csak most mindent sikerült fokozni!

IV. oldal

A taktikai stílus fegyelmezett és érett boxmeccseket eredményez, a karakterek kidolgozottsága életszerűvé teszi az egészet, mindezalatt pedig a közönség ugrál és tombol, tovább fokozva az amúgy is nagyszerű játékélményt. A hangulat tehát egyenesen pazar, amin még a gangsta soundtrack sem ront semmit. A két kontrolleres vagy internetes meccsek ráadásul remek kihívást nyújtanak, a karrier pedig hosszú napokra, vagy hetekre a képernyő előtt tudja tartani a játékosokat, amire bizony manapság egyre kevesebb játék képes.

A dicsérethullám után bátran kijelenthető, hogy minden egyben van az FNR4 nevének aranyba foglalásához. Szebb és jobb lett az előzőnél, és bár van benne egy-két olyan újdonság, mely inkább visszalépésként hat a sorozatra, egyértelműen egy olyan cím, melyet nem szabad kihagyni, főleg ha az ember egy kicsit is érdeklődik az ökölvívás, mint sportág iránt.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward