I. oldal

Felszakadt szemöldök, vérző száj, nincs egy éles alak a teremben. Andre Bishop földre került, a zúgás mindent elnyom, tudja, kiütötték. Ellenfele kegyetlen és elszánt, mintha az életéért küzdene, úgy támadt rá az előbb, egy verőgép, sorra viszi be az ütéseket, védekezni se lehet ellene. Hősünk próbál lábra állni, de mindig összecsuklik, fülében öreg edzője szavait hallja, apád büszke lenne rád, mondja. Nem fújják le a meccset. Itt nincsenek szabályok, aki életben van, az harcolni is képes, felkel, tekintete elárulja, hogy vannak még tartalékai, a bíró int, folytatni kell. A szorítón kívül narancssárga egyenruhás nehézfiúk hangja zúg fel, az emeletről szúrós tekintetű smasszerek néznek le rájuk, arcuk kifejezéstelen, de magukban már a bukásunkra tett pénzt számolgatják. Andre szigorított fegyházbüntetésének első napjai ezek, a kopasz újra nekiront, de ő is keményeket kap, kesztyű helyett egy darab rongy védi a kezüket, a csontok minden egyes ütésnél hatalmasat roppannak, nem szabad feladni, ki most elbukik, az örök rabszolgasorsra kárhoztatik.

A Fight Night Champion drámai pillanatokkal nyit, kint egy díszes övért folyt a harc, a betonkerítések mögött viszont nem számít más, csak a túlélés. Félresiklott sorsok küzdenek az eredendő gonoszság tomboló dühe ellen, a játék megtanítja nekünk az alapokat, az összecsapás hosszú és szívbemarkoló percei után azonban még nem fogunk pihenni, a zuhanyzóban vár a folytatás, háromszoros túlerő ellen. A végkifejletbe itt már nem szólhatunk bele, az eredmény az első pillanattól el van döntve, lefognak, és csupasz kézzel vernek szét minket, a véres csempe hidege enyhít valamit a fájdalmon, de a bakancs erősebbek a bordánál, Istenhez fohászkodunk, hogy összeszedjenek, mielőtt testünk végleg kihűl. Nem is olyan régen azonban minden más volt.

Andre Bishop profi boxolói pályafutása négy éve kezdődött, a játékban átélhetjük a legfontosabb meccsek izgalmait, megtudhatjuk, hogy ki ez a fiú, és honnan jött, betekintést nyerhetünk magánéletébe, karrierjébe. Unatkozni pedig egy percig sem fogunk, az összecsapások között tévéinterjúk, pénzéhes menedzserek és irigy riválisok várnak ránk, s lassan körvonalazódik az is, hogy mi juttatta hősünket börtönbe, mit tett, amivel így kettétörte életét. Nem egy hagyományos történet ez. Az Electronic Arts végre meghallotta kérésünket, és felhagyott a sablonokkal, míg korábban névtelen versenyzőként kellett magunkat felküzdeni a ranglista tetejére, és nem volt semmi, mi megszakítsa előretörésünket, addig most filmbe illő események várnak ránk. Emberi sorsok, véres harcok, és izgalmas fordulatok követik egymást, kit egyszer megérint az ökölvívás világa, az többé nem szabadul.

II. oldal

Képességeinket négy nehézségi szinten tehetjük próbára, az amateur, a pro, a champion és a greatest of all time fokozatok között pedig mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló beállításokat. Karrierünk során várnak ránk amatőr és profi összecsapások is, a kitartó edzések meghozzák gyümölcsüket, a középosztályból hamar a nehézsúlyúak között találjuk magunkat, miközben pörög a történet, Andre pedig sodródik az eseményekkel. Néha ő gerjeszti őket, néha pedig hiába tesz meg mindent, képtelen kitérni előlük, a Fight Night Champion forgatókönyve hibátlan, ám az se fog csalódni a játékban, aki a hagyományos élményeket keresi. A Fight Now menüpontban gyors összecsapásokkal múlathatjuk időnket, a Trainingben különböző gyakorlófeladatok és edzések várnak ránk, az ESPN Classic régi, legendás meccseket éleszt fel, a Legacy alatt pedig a klasszikus karrier lehetőségek bújnak meg. Csinálhatunk saját karaktert, versenynaptárunk több tucat összecsapást jósol előre, lehet fejlődni, növelhetjük harcosunk képességeit, a Boxer Share gombbal pedig meg is oszthatjuk őt barátaink között.

A játékban összesen húsz pálya és hetvenkét boxoló vár ránk, Andre Bishop kitalált szereplő, de rajta kívül mindenki igazi, a listát pedig olyan nevek erősítik, mint Muhammad Ali, Ricardo Alvarez, Eddie Chambers, Julio Cesar Chavez, Oscar De La Hoya, Evander Holyfield, Roy Jones Jr., Wladimir Klitschko, Lennox Lewis vagy Mike Tyson. Élményekből tavaly sem volt hiány, az idei rész viszont minden korábbit túlszárnyal, testünkön érezzük a pofonok súlyát, szívünk minden összecsapás előtt úgy kalapál, mintha nekünk kéne a szorítóba lépni, a Fight Night Champion kijavította az elődök minden hibáját, s minket tett meg főszereplővé. A rengeteg átvezető film és történetmesélés olyan magasságokba emeli a játékot, mint a Rocky, vagy az idei Oscar egyik nagy sztárja, a Mark Wahlberg és Christian Bale főszereplésével készült The Fighter. „Hát szabad egy ilyenből kimaradni?”, kérdezzük minden boxrajongótól, a válasz pedig egyértelmű nem.

Mint minden korábbi Fight Night játékban, úgy az irányítás az idei részben is nagy hangsúlyt kapott. A bal kar a megszokott módon a szereplőt mozgatja, az ütéseket pedig a jobb karral, és az ABXY gombokkal együtt is bevihetjük, az LT az elhajolás, az RT a védekezés, az LB az eltolás, míg az RB gondoskodik róla, hogy karakterünk minden erejét odategye a támadásoknál. Persze jó, ha ez utóbbival finoman bánunk, sportolónk ugyanis hajlamos gyorsan elfáradni, lelassul, az ütései is gyengülnek, s ha nem sikerül ezzel hamar összehozni a KO-t, akkor nem fogja bírni a pontozásig. Apró érdekesség pedig, hogy ezúttal is lehet hergelni az ellenfelet. Mutogathatunk, lefejelhetjük őt, és bevihetünk néhány öv alatti ütést is. A profi meccseknél pár ilyen után leléptetnek minket, de a börtönben jól fog jönni egy kis csalás, mások se játszanak tisztán, ez egy ilyen világ.

III. oldal

A látvány hibátlan. A karakterek a legkisebb izzadtságcsepptől kezdve, az anyajegyeken és a szőrszálakon át az ütéseknél kiduzzadó utolsó erekig kidolgozottak, arcmimikájuk minden érzelmet elárul nekünk, s egyre szebb a közönség is. A lelátókon sötét van, s az a kis félhomály, mely megvilágítja őket, nagyon izgalmassá teszi a játékot, nem fénymásolt papírmasék drukkolnak nekünk, hanem igazi, élő, hús-vér emberek, barátok, családok. De nem csak a technikai, a kreatív megvalósítás is nagyon ütős lett, a töltőképernyők helyett például figyelhetjük, ahogy Andre idegesen járkál fel-alá az öltözőben, várva azt, hogy elkezdődjön a meccs, s a vágások is nagyon jók, a helyszínek között például úgy vált a kamera, mintha csak egy másik szobába lépnénk át. A cellából máris egy arénában találjuk magunkat, a meccs végén a pincébe csúszik le a kép, s hősünk már készül is a következő összecsapásra, próbameccseket tol, egyeztet az edzővel.

Hangulatos boxmeccsek várnak ránk a Fight Night Champion végigjátszása során, az összecsapások már önmagukban is rettenetesen jók, az új játékmódnak köszönhetően pedig végre igazi, mozis élményekben lehet részünk. A szavatosság egyenesen arányos ezzel, Andre történetének minden másodperce a képernyő elé szegez minket, s bár érzünk egy kis ürességet a kalandjai végeztével, a régi karriermód, a multiplayer, és a többi lehetőség azért könnyen kitart a következő részig, egy évet most is kell majd várnunk, legalább. Ami pedig a hangzást illeti, nem fogunk csalódni, a zenék nagyszerűen illenek a történethez, olyan előadók számai váltják egymást, mint a The Roots, a Konrad Old Money, a NERD, a Plan B, az Aloe Blacc, a Lyrics Born, a Shad, vagy a Black Milk, s ez még semmi, zenét nem csak a menüben hallgathatunk, hanem a verekedések alatt is. Ha a tétmeccsünk már a végéhez közeledik, vagy a börtönben közel kerülünk ahhoz, hogy felmossák velünk a menzát, akkor felhangosodik a zene, szívünk adrenalinnal telik meg, tenyerünk izzadni kezd, torkunkban gombóc nő.

A hibákat vétek komolyan venni, hiányzik némi finomhangolás a játékból, de nincs messze tőle, hogy tökéletes értékelésben részesítsük. A karakterek mozgása és animációja megint javult egy kicsit, bár a lassításoknál még látszik, hogy egy-két találat nem oda megy, ahová szerettük volna, de ezen kívül csak egyetlen negatívum van, mely szót érdemel, s ez nem más, mint karakterünk lassú reakciója. Mit értünk ez alatt? Egymást követik a pofonok, folyamatosan sorozzuk az ellenfelet, ő viszont hátralép, mi már nem is nyúlunk a kontrollerhez, a karakterünk viszont még bevisz legalább három elkésett ütést a levegőbe, teljesen lefárasztva magát. Senki nem kérte rá, nyilván a harc hevében mi magunk csináltuk a kombókat, de nem volt rájuk szükség, ha egy meccsen tucatjára fordul elő ez, akkor kezd komolyan idegesítő lenni.

IV. oldal

Döbbenetesen hangulatos, élethű, szép és izgalmas játék lett a Fight Night Champion, a negyedik rész nem volt meggyőző vétel, csak az előzőt tökéletesítette, az igazi folytatást most tarthatjuk a kezünkben. A játék a valaha látott legszebb és legeredetibb boxszimulátor, a jelenlegi konzolgeneráción lassan már tényleg nem lehet hová fejleszteni a stílust, a történetet hiányoltuk csak belőle évek óta, s most ezt is megkaptuk. Emberi érzelmek, sorsok és drámák elevenednek meg a képernyőnkön, megismerhetjük a kesztyű mögött rejlő egyént, ki eddig csak egy ismeretlen tehetség volt, azt most testvérünkként fogjuk szeretni, megtudjuk minden titkát, s vele együtt izgulunk az összecsapások előtt. Remek játék lett ez, a polcon a helye, nem vitás.

Platformok: Playstation 3, Xbox 360, iOS [bold]

Tesztelt platform: [/bold]Xbox 360