I. oldal

„Nincs más hátra, mint várni a FIFA 16-ot, hátha majd ott sikerül megoldani, hogy ne érmefeldobás és ’koncepciós meccsek’ menjenek, hanem igazságos küzdelemben vehessünk részt.” - tavaly ezzel a mondattal fejeztem be a FIFA 15 tesztemet. Érdemes volt-e várni a FIFA 16-ra? Az nemsokára kiderül, mielőtt azonban belemerülnénk az érmefeldobás és szerencsególok csodálatos, s egyben szörnyű világába, előbb vegyük sorra a kisebb-nagyobb újításokat, ráncfelvarrásokat.

Első és legfontosabb, hogy árnyalatnyit, de változott a játékmenet. A mozgások sokkal simábbnak, folyamatosabbnak, ezáltal életszerűbbnek tűnnek, mint bármelyik eddigi FIFA-ban. Ennek köszönhetően sokkal jobban oda kell figyelnünk a passzjátékra (is), mivel jobban ki lehet számítani egy-egy labda útvonalát, így eredményesebben léphetünk közbe – jobb esetben mi, rosszabb esetben az ellenfél. Ebből az is következik, hogy a középpályára nagyobb hangsúly helyeződik, már nem olyan egyszerű átjátszani a labdát, mint eddig, úgyhogy az oldalra-kipassz-és-sprint „taktikát” át kell értékelnünk magunkban, ha sikeresen szeretnénk támadni.

Apropó támadás: a visszajátszott leshelyzetekben ismét látható a vonal, ami a támadók és a védekező játékosok pozícióját mutatja, mai napig rejtély, ez miért maradt ki a 15-ből. Ettől persze ne várjuk, hogy a bíró okosabb lenne, így is megesik, hogy olyat fúj le, ami nem les, és olyat enged tovább, ami méteres les – úgy tűnik ezen nem sikerült 1 év fejlesztési idő alatt változtatni. Kár. A leshelyzetek megítéléséhez hasonló a helyzet a test-test elleni összecsapások jutalmazásánál: kaptam már pirosat a semmire, és sárgát durva becsúszásra, szóval lutri az egész. Meg persze az a legjobb, amikor nem is nyom semmilyen elvételt az ember, de a támadó felbukik benne, és jön a tizi… Szóval a bírók nem sokat fejlődtek tavaly óta. Ja igen, ide tartozik, hogy most már nem csak parahelyzetekben és kapufánál rezeg a kontroller, hanem durvább ütközéseknél is.

A játékba bekerült az ún. FIFA Trainer, amit egy körként tessék elképzelni a játékosok körül, melyben az adott játékpillanatnak megfelelő lehetőségek villannak fel meccs közben. Tehát például támadáskor a passz-magas passz, védekezéskor a becsúszás-közbelépés, kapu előtt a rálövés-trükkös rálövés, stb. Online meccseknél és élő ellenfél ellen sok haszna nincs, időnk sincs ezt nézni, sőt kifejezetten zavaró lehet, de szerencsére egy gombnyomással be- és kikapcsolható. Otthoni, gép elleni gyakorlásnál viszont jól jöhet (már ha szoktunk ilyesmit művelni). Kaptunk még idén új meccsösszefoglalót, amivel egyből meccs után megnézhetjük a fontosabb történéseket egyenként, vagy egyben, illetve egy hangulatfokozó kis apróságot: a sporik felfújják habbal a labda és a sorfal helyét szabadrúgásoknál. Éljen!

II. oldal

Most pedig térjünk rá a játék legjobban hangoztatott újítására: megjelentek a női csapatok! Ez jó is, meg nem is. Abból a szempontból jó, hogy még tovább szélesíti az amúgy sem szűkös csapatpalettát, viszont rossz is, mivel nincs kidolgozva a rendszer rendesen. A játékmenet annyiban változik, hogy az átlagosnál is több a hibázás (mintha kevesebb csillagos férfi csapatokkal küzdenénk). Ezen felül mindössze 12 nemzeti női válogatottat vonhatunk irányításunk alá, akik csak egymás ellen tudnak játszani, férfi csapatok ellen nem. Ja és ha egyéni bajnokságot akarunk létrehozni, hiába keressük a csajokat: egyszerűen kimaradtak. Szóval ha átjönnek a haverok, és poénból nyomnátok egy csajbajnokságot (ahogy mi is akartuk), akkor vagy engedjétek el a dolgot, vagy kapjatok magatok elé papírt-ceruzát, és kezdjétek el jegyzetelni a sima barátságos meccsek eredményeit – ez viszont röhej, mondanom sem kell. Szóval jobban ki kellett volna dolgozni ezt a női focis dolgot, így nincs sok értelme.

A női csapatokon kívül egy új FUT mód is érkezett: a FUT Draft. Ennek lényege, hogy random felállások közül, a posztokra random 5 játékos közül kell választanunk, majd lejátszani 4 meccset újdonsült csapatunkkal. Igen ám, de nem mindegy, hogy inkább sztárjátékosokkal töltjük fel a posztokat, vagy a csapatösszhangra fókuszálunk, szóval trükkös a dolog. Meg persze játékpénzbe is kerül, a nevezésért ugyanis fizetni kell, de ha a 4 meccset zsinórban hozzuk, értékes nyeremények üthetik a markunkat, például aranycsomag. Aki pedig az első meccsét rögtön bukja, az visszakapja a nevezési díját, úgyhogy korrektül ki van találva ezt a Draft mód. Az online összecsapásokra egyébként nem kell sokat várni, a legtöbbször pár másodperc alatt találunk ellenfelet, a meccsek pedig stabilan, akadás nélkül futnak.

A zenei albumra idén sem lesz panaszunk, persze ez csak másodrangú szempont, hiszen meccsek közben vagy YT-lejátszási listánkat izzítjuk be zenei aláfestésként, vagy hallgatjuk a szurkolókat kórusban, és a kommentátorokat duóban. És ezzel el is érkeztünk a teszt legszomorúbb részéhez: Hajdú B. és Faragó Ricsi idén már nem csak az újgenerációs, hanem az Xbox 360-as és PS3-as változatból is kimaradtak. Valahol érthető a döntés, hiszen emiatt nem éri meg belenyúlni a játékba, de nekünk azért hiányozni fognak az aranyköpések és faviccek, amiket a hosszú évek során hallottunk tőlük. Apropó Hajdú B. feat Faragó: Nektek mik voltak a kedvenc szövegeitek a páratlan párostól? Nekem az egyik bejelentkezésük: „Köszöntünk minden futballbarátot, én Hajdú B. István vagyok, és ha már barátság, itt van a barátom is, Faragó Richárd. Én is mindenkit köszöntök, aki a barátjával játszik, reméljük a mérkőzés után is megmarad a barátság”. Jó-jó, mondjuk a „Ronaldinho, a fogorvosok kedvence” sem gyenge.

III. oldal

A kis nosztalgiázás után pedig térjünk rá a lényegre: vannak-e még szerencsególok? Előre eldöntött meccs? Egy szóval még mindig igazságtalan a játék? Ezeket a kérdéseket nem is olyan könnyű megválaszolni, legalábbis nem annyira, mint tavaly. Akkor világosan látszott, hogy a gép sokszor csal, hol az ellenfél, hol a mi javunkra. Idén viszont árnyaltabb a helyzet, mivel nem lehet kategorikusan kijelenteni ezt: korábban említettem, hogy a középpályára helyeződött át játék, éppen ezért sokkal kiegyensúlyozottabbak a mérkőzések, nem érezhető, hogy most ennek, vagy annak javára történne csalás. Ez mindenképp pozitívum. Ugyanakkor azt sem mondanám, hogy teljesen eltűntek volna az ilyesmire utaló jelek: barátságos meccsen egy bizonyos sztárcsapattal el tudom verni a másik sztárcsapatot, de bajnokságban már a középerős csapatokkal sem bírok? Gyanús. Három, urambocsá’ négy kapufát lövök egy meccsen, míg az ellenfél egyet durrant rá, de az rögtön gól? Ejnye. Szóval nem fekete-fehér a helyzet, de a FIFA 15-höz képest már ez is előrelépés.

Szerencsególok pedig addig lesznek, amíg nem változtatnak a játék fizikáján, vagy nem fejlesztenek a kapusokon: a lábuk között becsorog (a gól), vagy a két kezük között bepottyan, egy felkelő játékosban megbotlanak, így a labdát áttartják a gólvonalon, a hátvéd a saját kapujába fejel felszabadítás gyanánt, stb. Ja és a legjobb: azt sem sikerült kijavítani tavaly óta, hogy a labda néha ne játsszon mutánsosat, és haladjon át fizikailag a játékosok lábán… No meg sokszor nem oda vált a rendszer, ahová logikus lenne, vagy ahová akarnánk, szóval van még mit fejleszteni, de ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak, hogy az eleve elrendelt meccsekből kevesebbet kapunk. A PC-s piacot tekintve a FIFA idén kétség kívül legyűrte a PES-t, jövő szeptemberig ezzel toljuk.