A Motorola márkanév alatt először jelent meg olyan mobil, ami kagylós formában használt hajtogatható AMOLED panelt, és a vállalat nem hagyta ki azt a ziccert, hogy visszahozza a Razr márkanevet, ami a 2000-as években hatalmasat futott. Az MWC-re pedig úgy érkezett meg a cég, hogy magával vitte a Rizr prototípust.
A Rizr nem egy véletlen elgépelés eredménye, tényleg volt ilyen készülék is, csak nem lett akkora siker, mint annak idején a Razr. A Motorola a „riser” szóból faragta ki ezt a fantázianevet, és a cég különlegesebb szétcsúsztatható mobiltelefonjait sorolta be ez alá. Ahogy a modernkori Razr, úgy a feltámasztott Rizr koncepció is a flexibilis AMOLED kijelzőnek köszönhetően születhetett meg.
A szerkezet zárt helyzetben 5 hüvelykes megjelenítővel rendelkezik, és gombnyomásra megnyúlik a panelje felfelé, így pillanatok alatt akkora lesz, mint a legtöbb hétköznapi okostelefon, egy 6,5 colos panelt tár a felhasználók elé. Alaphelyzetben a szerkezet 15:9-es képaránnyal rendelkezik, a széthúzást követően pedig már 22:9-es, szóval még a videóknál használatos 21:9-es képarányon is túlnyúlik valamelyest.
Alapesetben nagyon könnyen zsebre lehet tenni az okostelefonton, szokatlanul kicsi helyen elfér majd, a képernyő „kinyújtását” követően azonban már egészen nagy hasznos felülettel szolgál. A legtöbb funkciót a kompakt méretben is meg lehet majd rajta oldani, ha pedig a felhasználó üzeneteket akar írni, esetleg videózna, akkor pillanatok alatt meg lehet növelni az aktív képernyő méretét.
A Rizr koncepciónak a háza átlátszó volt, de nem azért, hogy lehessen látni a belsejét, hanem azért, mert így zárt helyzetben a hátlapon látszódik a házban levő képernyő, és lehet használni a kameránál előnézeti képként. Így nem kell külön előlapi kamera, mert gond nélkül lehet használni a hátra kerülő képfelületet a videohívásoknál és az önarcképek készítésekor egyaránt.
A Motorola Rizr koncepció eléggé sérülékenynek néz ki, nem mondható bizalomgerjesztőnek a felépítése. Csak egy nagyon vékony réteg tolódik el felfelé, mikor a teljes képfelületre szükség van, szinte tényleg csak az AMOLED panel emelkedik ki a házból. Korábban a széthúzható koncepciókra az volt a jellemző, hogy az egész okostelefon szétcsúszott. Persze mivel csak egy koncepcióról van szó, a végső megoldás lehet, hogy teljesen más lesz.
El is mondta a Motorola az MWC-n, hogy a tömeggyártásba kerülő termék esetében valószínűleg nem pont így néznének majd ki a kezelőszervek, és a masina felépítése is változhat. Most például a képernyő széthúzásához kétszer egymás után a bekapcsoló gombot kell megnyomni, de erre elképzelhető, hogy dedikált gomb vagy egy gesztus szolgál majd a végén.
Jelenlegi formájában a Motorola Rizr prototípus csak 210 grammot nyom, ami nem olyan sok, viszont egyrészt figyelembe kell azt venni, hogy azért a 6,5 colos okostelefonok ennél könnyebbek. Ráadásul azt is hozzá kell tennünk, hogy csak egy 3000 milliamperórás kapacitású akkumulátor került bele, ami lássuk be, nem túl sok még az 5 colos méret mellett sem.
A Lenovo egy ideje már kísérletezik a szétcsúsztatható eszközökkel, és mivel a Motorola is a Lenovo égisze alá tartozik, így értelemszerűen ezek a fejlesztések a színfalak mögött minden bizonnyal egy tőről fakadnak. A Rizrben egy olyan képernyő van, amit a BOE gyártott Kínában, és POLED technológiás, tehát egy plasztik hordozórétegre épül, de ez megszokott a flexibilis OLED-ek esetén.
Arról egyáltalán nem esett szó az MWC-n, hogy mik a további tervek ezzel a koncepcióval. Minden bizonnyal folyamatban van a strapabíróság vizsgálata, és amennyiben megbízható lesz a szerkezet, talán jöhet majd a kereskedelmi forgalomba szánt változata.
