Január 28-án a Japán Űrügynökség (JAXA) újra sikeresen felvette a kapcsolatot a Holdat vizsgáló Smart Lander for Investigating Moon (SLIM) egységgel, amely január 20-án érte el a felszínt a Hold egyenlítője közelében lévő kráter lejtőjén. A SLIM nagyjából 55 méterre szállt le az eredetileg kitűzött célponttól, ami a valaha végrehajtott legpontosabb leszállást jelenti. Napokkal később a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter nevű űrszondája 80 kilométeres magasságból detektálta a leszállóegységet a Holdon.
A landolás azonban nem ment teljesen simán, a szonda két hajtóművének egyike valószínűleg már 50 méterrel a felszín felett elvesztette a tolóerejét, mondta el Jonathan McDowell, a massachusettsi Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója. Ennek eredményeként az egység fejjel lefelé landolt, amit a SLIM által szállított, és a leszállás során kibocsátott apró robotszondák egyike által készített felvételek is megerősítettek.
Ez önmagában még nem lett volna akkora probléma, de a napelemek sem a Nap felé néztek, így a rendszer nem rendelkezett elég energiával a SLIM műszereinek és kommunikációs berendezéseinek működtetéséhez. A leszállóegység három órán át akkumulátorral működött, amikor azonban a töltöttség 12%-ra csökkent, a JAXA lekapcsolta a SLIM áramellátását, abban reménykedve, hogy idővel a Nap kedvezőbb pozícióba kerül, és feltölti az akkut.
Ez úgy tűnik, hogy meg is történt, és a SLIM újbóli működésbe lépése bizonyítja technológiai ellenálló képességét, mondta el McDowell. A rendszer elég robusztusnak bizonyult ahhoz, hogy a kikapcsolás után majd újra felébredjen, amint napfényt kapott. Az ébredés után a SLIM kamerája rögtön fényképezni kezdett, egy sziklákkal borított mezőt örökítve meg. A SLIM egyetlen tudományos műszere egy olivin nevű ásvány nyomai után kutat a holdfelszínen, amely segíthet megválaszolni a Hold eredetével kapcsolatos kérdéseket.
McDowell elmondása szerint a SLIM leszállása komoly tanulságokkal szolgál a jövőbeli küldetések számára, például betekintést kínál a hajtóművek jobb tervezésének módjába. A célponttól számított 100 méteren belüli leszállás önmagában is nagy eredmény, és példátlan pontosságot jelent, ami az űrkutatás történetét illeti. Így még ha nem is kelt volna életre a landolóegység, akkor is sikeresnek értékelték volna a küldetést. A SLIM elsődleges célja ugyanis a holdraszálláshoz szükséges technológiák tesztelése volt, különösen az új, precíziós landolást lehetővé tevő, vizuális adatokon alapuló navigációs rendszer kipróbálása, amely a jelek szerint kiválóan vizsgázott. (A rendszerről bővebben itt írtunk.)
A JAXA szóvivője elmondta, hogy a SLIM január végéig, a holdi éjszaka beköszöntéséig folytatja a felvételek készítését. A csapat pedig közben azt is figyeli, hogy emddig bírják a rendszerek a sötétség beálltával, miközben elemzik a leszállás során, és az azóta gyűjtött adatokat.
