Két évvel ezelőtt egy olasz kutatócsoport arról számolt be, hogy egy jég alatti tavat találtak a Mars déli pólusán. Most ugyanez a csapat újabb felszín alatti víztömegek felfedezéséről ír tanulmányában, a bizonyítékok azonban nem mindenkit győztek meg.
A tudósok nagyrészt egyetértenek abban, hogy a Mars felszínét egykor nyílt vízfelületek, tavak és folyók borították, amelyek azonban mostanra eltűntek, és mára folyékony víz is csak nyomokban, nagyon kis mennyiségekben létezik a planétán. Ha azonban kiderülne, hogy az égitesten a felszín alatt léteznek a múltból megmaradt vízkészletek, az rendkívül izgalmas lenne. Nem utolsó sorban azért, mert a Földön a hasonló, ősi, jég alatti tavak, mint például az antarktiszi Vosztok-tó igazoltan mikrobiális életet hordoz. A dologhoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy ha a marsi tavak léteznek (és ez egyelőre nagy kérdés), az olasz kutatók szerint is roppant sósak és csaknem fagyottak, így kevéssé alkalmasak az általunk ismert életre.
Elena Pettinelli és kollégái 2018-ban a Mars Express szonda MARSIS nevű radarműszerének adatait elemezve akadtak egy jég alatti tó nyomára a Mars Ultimi Scopuli nevű régiójában. A műszer egy 20 kilométer átmérőjű, vízben gazdag régiót jelzett mintegy másfél kilométerre a felszín alatt, amit a szakértők úgy értelmeztek, hogy valószínűleg egy tó lehet a mélyben. A feltételezett tó eredetéről és fennmaradásának módjáról azóta sem sikerült sokat kideríteni, de Pettinelli és társai a sarkvidék más részein is vizsgálódni kezdtek, hogy megtudják, akadnak-e más gyanús területek is ott, amelyek további tavak létezésére utalhatnak.
Ehhez ismét a MARSIS-t használták, ezúttal egy 300 kilométer átmérőjű területet vizsgálva meg. A mérések elvégzése után egy hasonló technikával a Föld jég alatti tavait is megvizsgálták az Antarktisz, Grönland és Kanada területén. A földi és a marsi adatok összevetéséből pedig a kutatók szerint erősen valószínűsíthető, hogy a már korábban detektált tavon kívül további víztömegek is rejtőznek a vizsgált területen. Az első tavon túl három további, kisebb tavacskát találtak, amelyeket ráadásul az adatok tanúsága szerint száraz kőzetek vesznek körül. Pettinelli és kollégái szerint a tavak sóval és perkloráttal túltelített vizet tartalmaznak, és azért maradhattak folyékony állapotban, mivel az ilyen oldatok fagypontja jóval alacsonyabb a sót nem tartalmazó vízekénél.
A kutatás kapcsán ugyanakkor a független szakértők szerint több kérdés is felmerül. A legfőbb, hogy az olasz kutatók gyakorlatilag egy az egyben alkalmazták a földi geológiai modelleket a Marsra az adatok értelmezésekor. A másik, hogy a jég alatti tavakra vonatkozó, saját maguk által felállított négy kritériumból a rendelkezésre álló adatok alapján csak háromról mondható biztosan, hogy ezeknek megfelelnek a valószínűsíthető tavak. Utóbbiak létezése tehát korántsem bizonyított, ehhez további vizsgálatokra lesz szükség. Pettinelli és társai a következő szakaszban a „tóvidék” topográfiai sajátosságait próbálják felderíteni a MARSIS révén, illetve a bolygó más részein is vizsgálódnak, további víztömegek után kutatva.
