Shop menü

FELSŐ- ÉS KÖZÉPKATEGÓRIÁS CHIPSZETEK

Korábbi cikkünkben az Nvidia Nforce 790i Ultra SLI lapkakészletét hasonlítottuk össze az Intel legfrissebb felsőkategóriás chipszetével, az X48 Express-szel. Az eredmények nem voltak túl meglepőek: a két 60-80E forint körüli árral rendelkező alaplap között nem volt túl nagy különbség teljesítmény tekintetében, igaz az Nvidia újdonságával valamivel jobb tuning eredményeket értünk el.
Víg Ferenc (J.o.k.e.r)
Víg Ferenc (J.o.k.e.r)
Felső- és középkategóriás chipszetek

A P35 és az X38

Korábbi cikkünkben az Nvidia Nforce 790i Ultra SLI lapkakészletét hasonlítottuk össze az Intel legfrissebb felsőkategóriás chipszetével, az X48 Express-szel. Az eredmények nem voltak túl meglepőek: a két 60-80E forint körüli árral rendelkező alaplap között nem volt túl nagy különbség teljesítmény tekintetében, igaz az Nvidia újdonságával valamivel jobb tuning eredményeket értünk el.

A legfrissebb tesztben az előző megmérettetés eredményeihez hozzácsapjuk a P35-ös és X38-as lapkakészlettel rendelkező újoncok eredményeit, és megnézzük: vajon mekkora különbség van a közép- és a felsőkategóriás alaplapok között tuningképességek és teljesítmény tekintetében? A cikk végére kiderül a válasz.

X38-as és P35-ös lapkakészlettel felvértezett alaplapokat már korábban is teszteltünk, a két lapkakészlet sajátosságait ismétlésként az alábbi pár soron keresztül olvashatjuk el.

P35 és X38 összehasonlítás

A P35-ös lapkakészlet még a hagyományos PCI Express támogatással érkezik, míg az új X38-as lapkakészlet már PCIE 2.0 támogatással rendelkezik, a PCIE 2.0-ás támogatás esetében kétszer akkora sávszélesség áll rendelkezésre, mint a hagyományos PCIE foglalat használatakor. A másik újítás az X38-as chipszet esetében a fejlettebb DDR3 memória támogatás.Az X38-as lapok támogatják az 1333 MHz-es DDR3-as memóriák használatát, sőt, akár 1600 MHz-es vagy 1800 MHz-es modulokat is elhelyezhetünk bennünk, ám utóbbi két példány esetében némi manuális beállítást is kell eszközölnünk. A cikkünkben szereplő alaplapok DDR3-es támogatással rendelkeztek.

Galéria megnyitása
Galéria megnyitása

Tulajdonképpen a legfontosabb különbség a két lapkakészlet között az MCH chipekben (Memory Controller HUB) keresendő. A P35-ös MCH chipje 16 PCIe csatornával gazdálkodik, míg az X38-as MCH chipjében már pont kétszer annyi, azaz 32 PCIe csatorna áll rendelkezésre. Az X38-as lapkakészlet előnyei közé tartozik az is, hogy a gyártó eltávolította belőle a "túlhajtás védelmi" funkciókat, tehát leegyszerűsítve, a gyártók saját belátásaik szerint bővíthetik a deszkákat jobbnál jobb tuning funkciókkal. Az X38-as chipszet esetében már nem csak az 1333 MHz-es PSB-vel rendelkező processzorok fogadása lehetséges, hanem akár az 1600 MHz-es PSB-s példányoké is (egyes P35-ös alaplapok esetében is lehetséges az 1600 MHz-es FSB használata, a hivatalos érték viszont 1333 MHz). Mindkét lapkakészlet tagjai elérhetőek DDR2-es és DDR3-as változatokban, a P35-ös példányok között van egy hibrid megoldás is, nevezetesen az ASUS P5KC, amely 4 darab DDR2-es és 2 darab DDR3-as memória foglalattal áll a felhasználók rendelkezésére.

Mi, mivel az előző cikk szereplői is DDR3-as rammal voltak felszerelve, így DDR3-as támogatással rendelkező X38-as és P35-ös alaplapokat helyeztünk górcső alá. A jelenlegi tesztrendszer teljes egészében megegyezik a korábbi cikkben szereplő konfigurációval. Most is 333-MHz-es FSB mellett használtuk a kis E4500-as processzort, az egység 9-es szorzóval kereken 3 GHz-es órajelen üzemelt, minden probléma nélkül.

[bold]

A tesztrendszer[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Processzor: Intel E4500 (2,2 GHz @ 3,0GHz (333*9))

[*][bold]Alaplapok: 

-Gigabyte X48T-DQ6

-XFX nForce 790i Ultra SLI[/bold]

[bold]-ASUS P5K3 Deluxe

-ASUS Maximus Extreme[/bold]

[*]VGA: Sapphire HD2600 Pro 

[*]Memória: 2 x 1 GB Corsair (DDR3-1333 @ 9-9-9-24)

[*]Tápegység: Chieftec 420W

[*]HDD: WD 160 GB (SATA 2)

[*]ODD: NEC DVD-Rom

[*]Operációsrendszer: Windows XP SP2 az összes javítással

[*]Driver: ATI Catalyst 8.3 

[/list]

A rövid bevezető és a rendszer ismertetése után következzen a két új versenyző bemutatása.

ASUS Maximus Extreme

Tesztünk első szereplőja az ASUS kínálatából érkezett. A deszka Maximus Extreme névre hallgat, a termék az Intel X38-as lapkakészletére épül. Az alaplap doboza a gyártótól már megszokott dizájnt hordozza magán: a doboz letisztult, dizájnos és szép, a hátoldalán viszont néhány hasznos információ is található a termék tulajdonságaival kapcsolatban.

A doboz belsejében egy átlátszó műanyag dobozban foglal helyet maga az alaplap, illetve a hozzá tartozó hangkártya, míg alattuk egy fekete dobozban találjuk elkülönítve a kellékeket, a leírásokat és a szükséges telepítő lemezt.

A kellékek között elsőként a felhasználói kézikönyvet és a gyors üzembehelyezési útmutatót pillanthatjuk meg, de további érdekességek is lapulnak a dobozban. Az alaplaphoz mellékelt telepítő cd az ASUS szokásos automata telepítőjét tartalmazza XP és Vista rendszerekhez. A gyártó a Stalker teljes verziós telepítőjét is bepakolta a csomagba, így próbál kedveskedni a hardcore játékosok és az átlagfelhasználók számára. Ez bizony jó pont.

A kellékek listáját a kábelekkel folytatjuk. A dobozban minden szükséges kábel megtalálható, ezek között jelen van egy MOLEX-SATA tápkábel átalakító adapter, négy darab SATA adatkábel, egy Floppy és egy IDE kábel, valamint a takarólemez és az USB kivezetések egyaránt. A deszkához a Striker esetében már megismert LCD Poster kijelzőt is megkapjuk, ezen kívül az északi hídon elhelyezkedő vízhűtő blokkhoz is mellékel a gyártó néhány szerelési anyagot, amelyek között bilincsek és csövek egyaránt megtalálhatóak. A csomagban találunk még egy kisméretű hűtőventilátort, valamint néhány gumilábat is.

Az alaplaphoz egy hangkártya is jár, ez az ASUS termékek esetében már jól ismert Supreme FX modell, amely hangminőség tekintetében nem mondható rossznak, de azért ennél jobb integrált audió vezérlőt is hallottunk már.

Maga az alaplap jó felépítéssel rendelkezik, de mint minden deszkánál, úgy a Maximus Extreme-nél is kiszúrtunk egy-két kellemetlenséget. A processzor hűtőjének levételekor bizony útban lehetnek a heat-pipe csövek, valamint kis mértékben az északi hídon található vízhűtő blokk is. A szerelést ebben az esetben is úgy oldhatjuk meg legkönnyebben, ha először a könnyedén hozzáférhető rögzítő füleket oldjuk ki, majd a végére az északi-híd és a PWM modulok felé eső rögzítőt hagyjuk. A másik kényelmetlen megoldás az a SATA csatlakozók elhelyezése: a gyártó 90 fokkal elfordítva helyezte el őket a lapon, ez pedig szűkebb helyen problémás lehet, nekünk személy szerint nem tetszik ez a megoldás, pedig az ASUS előszeretettel alkalmazza. Pozitívum az alaplapnál, hogy a CMOS-rest jumper helyett egy kapcsolót helyeztek el, valamint az is jó pont, hogy a bekapcsoló gomb és a reset gomb helyet kapott az alaplapon mikrokapcsolók formájában. Ez különösen jó lehet, ha az alaplapot számítógépházon kívül teszteljük.

Az alaplap kivezetései között megtaláljuk a két darab Gigabites Ethernet portot, az összesen 6 darab USB 2.0-ás portot, valamint két darab e-Sata csatlakozót és egy FireWire portot is. A termék csak egyetlen PS2-es csatlakozóval van felszerelve, így ha ezt az alaplapot választjuk, készüljünk fel, hogy USB-s egeret is be kell majd szereznünk. A kimenetek között jelen van még egy koaxiális és egy optikai hangkimenet is, de érdekességként egy CMOS clear gombocskát is elhelyezett itt a gyártó, hogy a BIOS reseteléséhez ne kelljen szétszednünk a rendszert.

Az alaplap hűtése tökéletesen helytállt a teszt során: a hűtés mind alapjáraton történő használatkor, mind pedig komolyabb tuning esetén megfelelő volt. Mivel ennél a deszkánál is passzív hűtést alkalmaz a gyártó (a mellékelt 1 darab ventilátort érdemes felszerelni), így olyan házba szereljük be, amelyben biztosítva van a rendszer hűtése legalább két darab házhűtő ventilátorral.

Az alaplap BIOS-szinten is hozza a gyártótól megszokott minőséget: a BIOS kezelése nagyon egyszerű, ha volt már dolgunk korábban ASUS alaplappal, akkor nem lesz gondunk, de ha nem, akkor is zökkenőmentesen el fogunk igazodni a menüben 1-2 perc ismerkedés után. Az órajelek, a rendszer feszültségei és a memória időzítései tökéletesen testreszabhatóak, így a sikeres tuning útjába semmi sem állhat.

ASUS P5K3 Deluxe

Tesztünk második szereplője szintén az ASUS termékpalettájáról érkezett, ám ez a deszka már a középkategóriát képviseli. A termék az Intel P35-ös lapkakészletére épül, az alaplap csomagolása ebben az esetben is tetszetős és informatív. A doboz fedőlapja felhajtható, így még több információt tudhatunk meg a termék specifikációiról, ez bizony sokszor jól jöhet. A doboz ettől eltekintve átlagos, ami feltűnhet az az, hogy az alaplap WiFi AP Edition jelzéssel van ellátva, azaz tartalmaz WiFi támogatást is. Nézzük is meg, hogy mi lapul benne.

A csomagolásból ezúttal is a felhasználói kézikönyvet és a gyors üzembehelyezési útmutatót bányásztuk ki először, ezek mellé az alaplap telepítő lemeze is hozzácsapódott. A telepítő ennél az alaplapnál is kínál automatikus driver telepítési módot, amely rendkívül kényelmes funkció, manapság szerencsére egyre több gyártó alkalmazza a módszert. A cd-n természetesen Windows XP és Windows Vista driverek egyaránt jelen vannak, így mindenki megtalálja a számára szükséges szoftvereket.

A dobozban a szükséges kábelek is jelen vannak. A gyártótól kapunk egy Floppy és egy IDE adatkábelt, egy WiFi antennát, egy hűtőventilátort, valamint hat darab SATA adatkábelt és egy SATA-Molex tápkábel átalakítót. A kiegészítők között az USB és a FireWire kimenet, valamint a takarólemez egyaránt megtalálható, ezzel gyakorlatilag a végére is értünk a felsorolásnak.

Az ASUS P5K3 Deluxe felépítésében is van néhány kisebb hiba, mit szóvá lehet tenni. Ennél az alaplapnál is közel vannak a heat-pipe csövek és a bordák a processzorfoglalathoz, így ebben az esetben is gondokat okozhat a processzor hűtőbordájának eltávolítása. Az eltávolítás a korábban már sokszor leírt módszer segítségével zökkenőmentesen kivitelezhető. Az alaplap memória foglalatához is közel helyezkedik el az egyik hőcső, de szerencsére nem zavaró tényező, azaz nem akadályoz a memória ki- és beszerelésekor. A megemlített apróságokon kívül egyéb problémát nem találtunk az alaplapon, mindössze azt lehetne még megemlíteni, hogy kétslotos hűtéssel ellátott videokártya beszerelésekor az egyik PCI slotnak búcsút mondhatunk, ha két darab kétslotos videokártyát alkalmazunk, akkor viszont mindkét PCIE x16-os slot alatti PCI foglalat használhatatlanná válik. Kellemetlen tény az is, hogy az alaplapon nincs az egér számára PS2-es csatlakozó, így USB-s egeret kell használnunk. Ezt tartsuk szem előtt, ha ezt a deszkát választjuk. Az alaplap PCIE x16-os slotjai közül a kék x16-os, míg a fekete x4-es módban üzemel.

Az alaplap hátsó kivezetései között ez esetben is 6 darab USB portot, valamint két darab gigabites ethernet portot találunk. A deszkán csak egyetlen PS2-es port kapott helyet, ez a billentyűzet számára használható, de alatta cserébe találunk két darab USB portot is, amelybe az USB-s egerünk passzol. A termék rendelkezik koaxiális és optikai hangkimenettel, de a szokásos jack audió kimenetek is megtalálhatóak a kínálatban. A csatlakozók között két darab eSata kimenet és egy FireWire port szintén jelen van, a hangkártya audio csatlakozói mellett a WiFi antenna csatlakozóját is megpillanthatjuk.

Az alaplap hőcsövekből álló hűtési megoldása most sem okozott gondot: a bordák tökéletesen végezték dolgukat akár tuningoltunk, akár egyszerűen alapjáraton használtuk a rendszert. Összességében viszont itt is elmondható, hogy ha passzív hűtéssel ellátott alaplapot választunk, akkor gondoskodjunk a számítógépház levegőjének megfelelő keringetéséről, ellenkező esetben nyáron kellemetlen élményben lehet részünk, ha túlmelegedés miatt instabillá válik a rendszerünk.

Az ASUS P5K3 Deluxe BIOS-áról sem lehet elmondani semmi rosszat: a menü felépítése illeszkedik az ASUS által alkalmazott sablonba, ennek köszönhetően a tuning és a különböző beállítások megváltoztatása szinte gyerekjáték. Az overclocker felhasználók is megtalálják számításaikat a lapban, ugyanis az órajelek és a feszültségek széles tartományokban állíthatóak, így könnyedén hozhatjuk ki a maximumot az aktuális rendszerből.

Az alaplapok bemutatása után következzenek a tesztek, amelyek ezúttal is egy szintetikus tesztcsokorral indulnak.

Tesztek: 1.rész

A teszt első felét a már megszokott Everest eredményekkel indítjuk. Az alkalmazás segítségével a rendszer memória- és processzorkezelését próbáltuk vizsgálni.

Galéria megnyitása

Memória írás esetében szépen kirajzolódik a rangsor: első helyen az Nvidia, míg mögötte az Intel lapkakészletei foglalnak helyet megjelenés szerinti sorrendben.

Galéria megnyitása

Memória olvasás tekintetében a 790i Ultra SLI lapkakészlet elhúz a többi versenyzőtől, de még a második helyen tanyázó X48-as lapkakészlet is elveri az X38-as és P35-ös példányokat. A sorrend itt is a papírforma szerint alakul.

Galéria megnyitása

Másolás tekintetében az X48 veszi át a vezetést, de a második helyen szorosan mögötte ott van a 790i Ultra SLI is. Az X48 és az X38 között nincs nagy különbség, ám a P35-ös lapkakészlet már jelentősen lemarad a mezőnytől és csak az utolsó helyre tud felkapaszkodni.

Galéria megnyitása

A memória késleltetésének vizsgálatakor felborul az eddigi sorrend: első az X48, második a P35, míg a harmadik helyen az X38-as deszka fut be. A 790i Ultra SLI csak az utolsó helyet csípi el, mivel itt a kisebb érték számít jobbnak.

Galéria megnyitása

CPU Queen alatt ismét meglepő fordulat következik be: első helyre lép fel az X38, mögötte a második a P35, míg harmadik helyen a 790i Ultra SLI. Utolsó az X48-as deszka, de egy csatával nem lehet háborút nyerni..

Galéria megnyitása

A CPU AES teszt is meglehetősen furcsa végeredményt mutat: az X38-as Maximus végez az első helyen, míg a második lépcsőfokra az nForce 790i Ultra SLI kerül. A harmadik az X48-as deszka, míg az utolsó a P35-ös termék.

Galéria megnyitása

A CPU ZLIB teszt alkalmával nem változik az előbbi sorrend: az X38-as deszka jelentősen meglép a mezőnytől, így az első helyre fut be. A második a 790i SLI, míg a harmadik alig lemaradva az X48-as alaplap. A P35-ös versenyző ismét csak az utolsó helyre jut fel.

A tesztek sorát ismét egy szintetikus alkalmazással folytatjuk, ami nem más, mint  a Sisoft Sandra 13.12-es változata. Ezzel a szoftverrel is a processzor- és a memóriakezelést nézzük meg közelebbről az egyes alaplapoknál.

Galéria megnyitása
Galéria megnyitása

A rendszerek memória sávszélességének vizsgálatakor egyértelmű sorrend alakult ki. Első helyre az nForce 790i Ultra SLI került, míg a második az X48-as lapkakészlettel felvértezett Gigabyte lap. A harmadik helyen már jelentősebb lemaradással foglal helyet az X38-as Maximus alaplap, míg a mezőny leggyengébb teljesítményét a P35-ös P5K3 Deluxe mutatta fel.

Galéria megnyitása
Galéria megnyitása

A processzor multimédiás képességeinek vizsgálatakor az SSE2-es és SSE3-as utasításkészletet használó módokban ismét egyforma sorrendet figyeltünk meg. Ha nem is nagy különbséggel, de első helyen végzett az X38-as alaplap, rögtön mögötte az X48-as példány foglalat helyet. Az nForce 790i Ultra SLI deszka a harmadik, míg a P35-ös termék jelentősebb lemaradással a negyedik helyre futott be.

Galéria megnyitása
Galéria megnyitása

A processzor számolási teljesítményét vizsgáló tesztekben nem változott a sorrend, a legjobb az X38-as termék lett, rögtön mögötte az X48-as alaplap foglal helyet, míg a harmadik helyre ezúttal is az nForce 790i Ultra SLI gördült be. A negyedik a P35-ös alaplap, de a versenyzők között végül is nincs túl nagy különbség.

Tesztek: 2.rész

A következőkben a Cinebench R10-es változatával kínozzuk a teszt szereplőit. Az alkalmazás először egy szálon renderel le egy képet, majd két szálon, ezzel mindkét processzormagot igénybe veszi. A renderelés folyamán egy-egy pontszámot kap a rendszer, ezeket a pontszámokat tartalmazzák az alábbi diagramok.

Galéria megnyitása

Egy szálon történő renderelés esetén abszolút győztes az nForce 790i Ultra SLI, igaz a versenyzők között mindössze 2 pont különbség van az első és a második helyet tekintve, sőt, a második és a harmadik helyen egyforma eredménnyel szerepel az X38-as és X48-as lapkakészlet. A P35-ös alaplap már jelentősen, 21 ponttal lemaradva kullog a mezőny többi tagja után.

Galéria megnyitása

Mindkét processzormag munkára fogása után már tovább nő a távolság az egyes versenyzők között: az első helyre fellép az X48-as alaplap, mögötte nem sokkal lemaradva második a 790i Ultra SLI. A harmadik helyezett X38-as példány már nagyobb hátrányt könyvelhet el, a P35-ös termék ismét csak az utolsó helyre tudott befutni.

A Cinebench eredmények után megnézzük, hogy mit is tudnak az alaplapok a SuperPi 1.5 MOD változatában. Az eredmények között a "kisebb a jobb" elv érvényesül.

Galéria megnyitása

SuperPi-ben árnyalatnyi különbségek vannak az alaplapok és így a lapkakészletek között. Sorrendet végül is meg lehet állapítani: első az X48-as Gigabyte alaplap, míg második helyre a 790i Ultra SLI került. A harmadik helyen az X38-as Maximus tanyázik, míg az utolsó most is a P35-ös P5K3 Deluxe.

A szintetikus alkalmazások utolsó darabja a WinRar 3.72-es változata, amelynek szokásunkhoz híven beépített sebességmérő opcióját hívtuk segítségül.

Galéria megnyitása

Az eredmények ismét a papírformát tükrözik. Első helyre az nForce 790i Ultra SLI lapkakészlettel felvértezett XFX alaplap került, míg a második az X48-as Gigabyte deszka lett. A harmadik helyen az X38-as Maximus, míg a negyedik helyen a P35-ös P5K3 Deluxe helyezkedik el. Valószínűleg a végső sorrend is hasonló lesz a termékek között, no de előbb következzenek a játék tesztek.

Tesztek: 3.rész

A száraz szintetikus tesztek után ismét a játékoké a főszerep. Ezúttal is három játékot használtunk a teszthez: első a F.E.A.R., második a Quake 4 , míg a harmadik a Company of Heroes.

Elsőként  a F.E.A.R.-t vetettük be: a gép beállításait magasra, videokártya beállításait szintén magasra állítottuk, élsimítást viszont nem használtunk, a szűrők trilineáris módban dolgoztak. Elsőként 1024x768-as felbontásban vizsgáltuk meg a rendszerek teljesítményét.

Galéria megnyitása

A végeredmény egyhangú lett: mindegyik versenyzővel 58 FPS-es eredményt értünk el, így gyakorlatilag holtversenyt láthattunk.

A második körben már 1280x960 pixeles felbontást használtunk, a minőség beállításaihoz természetesen nem nyúltunk.

Galéria megnyitása

Itt már mutatkozott egy pici különbség az egyes versenyzők között: az első helyre az XFX alaplapja futott be, az Intel lapkakészleteivel felvértezett versenyzők egytől-egyig 39,5 FPS-es eredményt mutattak fel.

A F.E.A.R után egy másik nagy klasszikust, a Quake 4-et helyeztük górcső alá. Ebben a játékban a felbontást 1024x768-ra állítottuk, a minőségi beállításokat magasra helyeztük, majd lefuttattunk egy tesztet. Az eredmények magukért beszélnek:

Galéria megnyitása

A különbségek ebben az esetben már láthatóak: az első az XFX 790i Ultra SLI alaplapja lett, második helyre alig lemaradva esett be az X48-as versenyző. Az X38-as példány már majdnem 1 FPS-sel lemaradva foglal helyet a harmadik helyen, míg a P35-ös alaplap további, több mint egy FPS-es mínuszban zárja a versenyt.

A Quake 4 és a F.E.A.R. érdekes eredményei után kíváncsian várjuk a versenyzők Company of Heroes alatt nyújtott teljesítményeit. Az alkalmazásban 1024x768-as felbontást és vegyes beállításokat használtunk, az eredmény a következő:

Galéria megnyitása

Az első megint az XFX alaplapja lett, második helyen fél FPS-sel lemaradva foglal helyet az X48-as deszka. A harmadik jelentéktelen lemaradással az X38-as versenyző, viszont a P35-ös lapkakészlettel felvértezett alaplap már megint több, mint 1 FPS-es lemaradással követi a mezőnyt.

A tesztek után következzen egy kis tuning, valamint a rendszerek fogyasztását is megnézzük, mielőtt összesítenénk az eredményeket.

Fogyasztás és tuning

A tesztek után ismét a fogyasztásé és a tunigé a főszerep. A rendszerek fogyasztásának mérésekor a BIOS-ban be volt kapcsolva az energiatakarékos működésért felelős C1E opció, a diagramokban található értékek minden esetben ezt az állapotot tükrözik. Az üresjárati fogyasztás mérésekor a processzor szorzója 6-on állt, az órajel ekkor 2000 MHz körül helyezkedett el. Íme az eredmények:

Galéria megnyitása

A legenergiatakarékosabb rendszer a Maximus Extreme alaplappal szerelt konfiguráció volt, a második az X48-as deszka, míg a harmadik helyen a P35-ös egység foglalt helyet. A legtöbbet az nForce 790i Ultra SLI lapkakészlettel felvértezett alaplap fogyasztotta. A P5K3 Deluxe esélyeit a bekapcsolt WiFi adapter rontotta.

A második körben a rendszer Cinebench alatti fogyasztását mértük. A teszt alkalmával két szálon ment a renderelés, azaz mindkét processzormag dolgozott.

Galéria megnyitása

A Cinebench teszt folyamán változott az eredmény: ha csak másfél Wattal is, de a Gigabyte X48-as terméke fogyasztotta a legtöbb energiát a mezőnyből, a második az XFX terméke volt. A P35-ös rendszer már energiatakarékosabban működött, de a legnagyobb meglepetést az ASUS Maximus okozta, amely 10W-tal fogyasztott kevesebbet, mint az X48-as Gigabyte deszka.

Hogy teljes legyen a kép, természetesen káték alatt is megnéztük, hogy miként alakul az egyes rendszerek fogyasztása. A cél elérése érdekében lefuttattunk néhány F.E.A.R. tesztet, majd a tapasztalatokat az alábbi diagramban összesítettük.

Galéria megnyitása

F.E.A.R. esetében nem változott a Cinebench alatt megismert rangsor: a legnagyobb étvággyal ismét a Gigabyte X48-as deszkája rendelkezett, 1 Wattal maradt le mögötte az nForce 790i Ultra SLI, így a második helyre került. A P5K3 Deluxe már 3 Wattal fogyasztott kevesebbet, mint az XFX alaplapja, míg az legenergiatakarékosabb alaplap címet ismét a Maximus nyerte el.

A fogyasztás vizsgálata után egy kis tuning is belefért a tesztelésbe. A módszer a megszokott: egy-egy tizeddel megemeltük az FSB és az északi híd feszültségét, majd a memóriákat visszaosztottuk, hogy ne zavarjanak a tuningban. A processzor órajelét 1,48V-ra helyeztük, ezután a szorzót 6x-osra csökkentettük.

Miután beállítottuk a rendszert, apró lépésekkel elindultunk felfelé az FSB órajelével. A P5K3 Deluxe esetében ez a menetelés hamar véget ért, ugyanis csak 366 MHz-ig jutottunk, azaz ez volt az utolsó stabil érték, amin a memtest és a különböző tesztek még lefutottak. Az eredmény nem túl rossz, tekintve, hogy a kis E4500-as processzorunk alapjáraton 200 MHz-es FSB-vel üzemel, de ennél már láttunk jobb eredményt is.

Galéria megnyitása

A P5K3 Deluxe képességeit látva a Maximustól joggal vártunk el magasabb FSB-t. Az FSB értékét ennél az alaplapnál is fokozatosan emeltük felfelé, de 400 MHz közelébe sem jutottunk. A végső, stabil eredmény 378 MHz lett, ami azért nem mondható rossznak. Összehasonlításképpen az X48-as Gigabyte alaplappal csak 372 MHz-ig jutottunk, ennek fényében pedig tényleg jó a Maximus teljesítménye. Egy combosabb processzor segítségével az X38-as lapkakészlet esetében simán el lehetett volna érni az 500 MHz-et is, az X48-as és nForce 790i Ultra SLI deszkák esetében meg még akár az 550 MHz-et is. No, majd legközelebb.

A tuning és a fogyasztás összegzése után már csak a versenyzők teljesítményét kell összefoglalnunk egy táblázatba. Ezt találjuk a következő oldalon.

Összesítés és végszó

A hosszas tesztelés, fogyasztásmérés és tuning után megnézzük, hogy hogyan is zárultak a tesztek: összesítjük a versenyzők teljesítményét. A módszer most is a már megszokott rutin szerint zajlik: az elért pontszámokat összeadjuk, majd kivonjuk belőle azokat az értékeket, ahol a "kisebb a jobb elv" érvényesült (SuperPi, Everest késleltetés). Miután az megvan, táblázatba foglaljuk az eredményeket:

Galéria megnyitása

Érdekes a végeredmény, ugyanis az X38-as Maximus Extreme alaplap, ha nem is sokkal, de megverte az nForce 790i Ultra SLI lapkakészlettel felvértezett XFX csoda alaplapot. A harmadik helyre az X48-as Gigabyte deszka csúszott be, az utolsó, ahogy az várható volt, a P35-ös lapkakészlettel rendelkező P5K3 Deluxe lett.

[bold]Végszó

[/bold]A versenyzők nyers eredményei alapján még felelőtlenség lenne eredményt hirdetni. Az ASUS Maximus a maga 63.000 forint körüli árával nagyjából annyiba kerül, mint a Gigabyte X48-as alaplapja, amely szintén 62-63.000 forintos áron vásárolható meg. A két deszka nagyjából egyforma teljesítményt mutatott fel a megmérettetés során, ám néha-néha látszott az ASUS fölénye. A két termék között teljesítményben elenyésző a különbség, viszont a specifikációk (1600 MHz-es FSB és 1600/1900 MHz-es DDR3-as támogatás) egyaránt az X48-as alaplap felé billentik a mérleg nyelvét. A P35-ös lapkakészlettel felvértezett alaplap igazi középkategóriás terméknek minősül, amely szépen helytállt a felsőkategóriás lapkakészletekkel teli mezőnyben. A P35-ös néhol egyértelműen gyengébb teljesítményre képes X38-as és X48-as társainál, de ezt a különbséget a deszka árával képes kompenzálni, mivel a deszka majdnem feleannyiba kerül, mint a tesztben szereplő X38-as és X48-as példányok, ám ehhez képest jó teljesítménnyel rendelkezik. Tuning tekintetében elég vegyes a kép, az X38-as alaplap elsősége meglepőnek bizonyult, ugyanis az X48-at harangozták be tuning barátabb megoldásnak, igaz, a két termék között nem volt sok különbség maximális FSB tekintetében, mindössze 6 MHz.

Száz szónak is egy a vége: ha jó teljesítménnyel rendelkező, kedvező árú alaplapot keresünk, akkor még mindig a P35 a legjobb választás. Ha fontos a tuning és az 500 MHz-es FSB határ szerepel a célkeresztünkben, akkor az X38-as deszkák közül válogassunk, de ha időtállóbb alaplapot szeretnénk magunkénak tudni, akkor jelen pillanatban az X48-as alaplapok jöhetnek szóba.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére