Ha minden a tervek szerint alakul, Felix Baumgartner pár órán belül a mélybe veti magát, minden eddigi rekordot túlszárnyaló 36 kilométeres magasságból, hogy aztán a hangsebességet átlépve alig több mint öt és fél perc alatt a felszínre érjen. A kísérlet célja ‒ a világrekord felállításán, és a Red Bull reklámozásán túl ‒ ismereteket szerezni arról, hogyan hat az extrém magasságokból történő szabadesés az emberi szervezetre, ami nagyon jól jöhet majd, amikor ténylegesen beindul a kereskedelmi űrrepülés, és megnő az űr felé irányuló forgalom. Persze a rekord megdöntése sem elhanyagolható faktor, a szabadeséses ugrások nem hivatalos csúcstartója Joseph Kittinger, az Egyesült Államok légierejének ezredese, aki 1960-ban 31 300 méteres magasságból ugrott le.
Baumgartner szállítókapszuláját egy gigantikus, 834 ezer köbméter térfogatú, héliummal töltött ballon emeli fel az ugrási magasságig, amely hatalmas méreteinek köszönhetően az egyik legnagyobb rizikót is jelenti a start során. A mindössze 0,02 milliméter falvastagságú ballont csak szinte teljes szélcsendben kezdhetik felfújni, mivel egy jól irányzott széllökés darabjaira szaggathatja a még rögzített állapotú monstrumot. Ha a start sikerül, Baumgartner felemelkedik a célmagasságig, ahol nagyjából mínusz 30 ˚C-os hőmérséklet, alacsony nyomás, és erősen oxigénhiányos környezet várja. Ennek hatásaitól egy speciális nyomás- és hőálló szkafander védi meg a 43 éves pilótát, aki már több mint 2500 ejtőernyős ugrást hajtott végre élete során.
Az öt percig tartó szabadesés során Baumgartner várhatóan túllépi a hangsebességet, ami abban a magasságban 1100 km/óra, és ez olyasmi, amit eddig soha senki nem tett meg. Az űrrepüléssel és a nagy magasságokban végrehajtott repülési kísérletekkel kapcsolatos ismereteink ellenére szinte semmit sem tudunk arról, hogy mit történne, ha a pilótának katapultálnia kellene a sztratoszférában. Ha hozzávesszük azt is, hogy az emberi repüléstörténet abszolút magassági rekordját 1977 óta Alexander Fedotov tartja 37 650 méterrel, Baumgartner 36 kilométer magasságú ugrása nagyon is szignifikáns jelentőséggel bír.
Annak igazolása, hogy az emberi szervezet képes átvészelni a hangsebesség átlépését a sztratoszférában, és épségben elérni a felszínt, nagyon fontos lehet a jelenleg még nem létező, űrhöz közeli mentőprocedúrák megtervezésében, mondja az osztrák.
Kittinger ugrásakor is az volt az alapvető cél, hogy megállapítsák, mi történik, ha az egyre nagyobb magasságokat elérő vadászgépek, vagy az X–15 rakétahajtású kísérleti repülőgéphez hasonló szerkezetek meghibásodnak, és a pilóta kénytelen elhagyni a fedélzetet. A szakértők tudni akarták, hogy például milyen védőruházattal célszerű ellátni a gépek személyzetét, vagy milyen testtartás felvételére kell kiképezni őket ilyen esetekre.
Ezekre a kérdésekre az Egyesült Államokban az Excelsior-projekt, a Szovjetunióban pedig a Volga-program kereste a választ. Mindkét kezdeményezés során bőven akadt probléma, hiszen senki sem tudta, hogy mit várhat az ugrás során. Amikor Kittinger 1959-ben 23 kilométerről ugrott, még fogalmuk sem volt arról, hogyan lehetne kontrollálni ilyen magasságban a szabadesést. Annyira ritka a légkör, hogy szinte lehetetlen stabilizálni benne az emberi testet, ha pedig az ugró bukdácsolni kezd, az végzetes következményekkel járhat. Ennek érdekében egy kisebb ejtőernyőt terveztek az ugrás első szakaszára, amely segít a stabilizációban. Kittinger azonban belegabalyodott a kötelekbe, és eszméletét vesztette, majd az automatikus működésű főernyő sem tudott kinyílni az első ernyő okozta gubanc miatt. A pilóta végül a tartalékernyő kinyílásakor tért magához, és biztonságosan földet ért. Következő ugrása már szinte problémamentesen zajlott, harmadik kísérletével pedig felállította a már emlegetett rekordot.
A szovjetek is megküzdöttek az ismeretlenből adódó gondokkal. Míg Kittinger egyszerűen kiugrott a hőlégballonra szerelt hordozóról, a szovjetek életszerűbb szimulációra vágytak, így katapultülésekbe szíjazták az ugrásra vállalkozókat. 1962 májusában Jevgenyij Andrejev és Pjotr Dolgov 25 ezer méteres magasságig emelkedett a Volga kapszulával, ahol Andrejev kiugrott és 7 és fél perccel később biztonságosan felszínt is ért. Dolgov tovább emelkedett 28 kilométerig, és onnan vetette le magát, esés közben azonban meghibásodott védőöltözetének nyomásszabályozója, így nem élte túl az ugrást.
Ahogy az űrverseny intenzívebbé vált, egyre kevesebbet foglalkoztak a nagy magasságú ejtőernyős ugrásokkal, így a kezdeti kérdések közül rengeteg megválaszolatlanul maradt. Ezen problémák pedig még ma is aktuálisak, sőt: a kereskedelmi űrrepülés beindulásával egyre fontosabbak lesznek. Már most is több magáncégek árulja a jegyeket az eljövendő szuborbitális kirándulásokra, arra viszont semmiféle bevett gyakorlat nincs, hogy mi a teendő, ha valami baj történik ilyen magasságokban. És nem is áll rendelkezésre elegendő adat a procedúrák kidolgozásához. Nem kétséges tehát, hogy az űripar rengeteget profitálhat Baumgartner ugrásának eredményeiből.
Az új-mexikói Roswell felett végrehajtandó küldetés jelenlegi startidőpontja közép-európai idő szerint 14.30, az események élőben követhetők a Red Bull Stratos honlapján, és az esetleges halasztásokról is innen lehet értesülni.
14.28: A startot egy órával elhalasztották a feltámadó szél miatt.
15.30: Újabb halasztás. Start legkorábban 19.30-kor.
17.34: A hírek szerint megkezdték a ballon kicsomagolását és kiterítését, ami nagyjából egy órát vesz igénybe. Ezt követően kezdik feltölteni héliummal, amely művelet szintén nagyjából egy óra hosszan tart. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy magyar idő szerint 19.15-kor kerülhet sor az indulásra. A közvetítés 19.00-kor kezdődik.
18.20: Minden a tervek szerint halad, megkezdték a héliumos feltöltést, kevesebb mint egy óra van hátra az indulásig. Baumgartner előkészítéseként légzőgyakorlatokat végez.
18.50: A visszaszámlálást egyelőre ismeretlen okból leállították, a hírek szerint nagyjából fél órás csúszás várható, így 19.45 körülre tehető a start. Ha este 8 körülig nem kerül sor az indulásra, akkor ma már nem is próbálják meg. Holnapra rossz időt jósolnak, így a következő kísérlet csütörtökön várható.
19.30: Az illetékesek elmondták, hogy a bejelentetthez képest jelentős késéssel kezdődött meg a ballon felfújása, de most úgy tűnik, hogy minden rendben és rövidesen várható az indulás.
19.42: Ismét feltámadt a szél, és alaposan megcibálta, majd hozzányomta a kifutópálya betonjához a lassan telő ballont, így az irányítóközpont a start elhalasztása mellett döntött. A következő kísérlet, mint már említettük valószínűleg csütörtökön várható.
október 11. Ma biztosan nem lesz start, és a következő napok kedvezőtlen időjárása miatt biztosnak tűnik, hogy vasárnapnál előbb nem kerül sor az indulásra. A hivatalos honlapon jelenleg október 14. 14.00 (közép-európai idő) szerepel legkorábbi lehetséges időpontként.
október 14. Kedvező időjárás esetén ma 14.30-kor kezdik meg az indulás előtti végső előkészületeket. Az esemény honlapján is ekkortól lehet élőben követni az eseményeket.
14.30:  Egyelőre túl erős a szél abban a magasságban, ahol a még kihorgonyzott ballon teteje lesz, így 16.45-re halasztották az indulást.
15.40:  A startot újabb fél órával odébb tolták, az indulás legkorábbi időpontja így 17.15.  Baumgartner már a kabinban van és tiszta oxigént lélegez be, hogy megszabadítsa szervezetét a nitrogéntől.
16.50: Megkezdték a ballon felfújását, ami körülbelül egy órát vesz igénybe. A start 17.45 körül várható.
17.00: A ballon egyelőre sokkal stabilabbnak tűnik, mint kedden a felfújás ezen fázisában volt. Ha kellően megtelt a gigantikus objektum, még egyszer átvizsgálják, majd eltávolítják a biztonsági lekötéseket. Ahogy a ballon emelkedni kezd a kapszulát tartó daru gyorsan alágördül, és akkor engedi el a fülkét, amikor pontosan függőleges helyzetbe került az összeállítás.
17.18: A hivatalos élő közvetítés kezdeti időpontját előrehozták 17.25-re. A webkamerán már most is jól látszik az egyre magasabbra nyúló ballon. A negyed hatos tájékoztatóban elhangzott, hogy a megcélzott indulási időpont 18.00, de elvileg ennél előbb végeznek a ballon felfújásával, és amint kedvezőek lesznek a szélviszonyok útjára fogják indítani a kabint, így korábbi start is elképzelhető.
17.25: A ballon felfújása befejeződött, bármelyik pillanatban indulhat a kabin!
17.30: Sikeresen útjára indult a ballon, és megkezdte az emelkedést a 36 kilométeres ugrómagasságig.  
17.40: Baumgartner ballonja már több mint négy kilométeres magasságban van, így túl van a legveszélyesebbnek ítélt szakaszon. Az osztrák ugróval a küldetés ideje alatt kizárólag az a Joe Kittinger kommunikál, akinek 1960-as rekordját megdönteni készül.
18.00: A magasság már 11 ezer méter fölött van, egyelőre minden rendben. 65 évvel ezelőtt ezen napon lépte át első emberként a hangsebességet Chuck Yeager egy rakétameghajtású Bell X–1 fedélzetén. Baumgartner az első lehet, aki mindenféle jármű nélkül hajtja végre ugyanezt.
18.10: Nagyon rizikós szakaszon halad át a ballon, a troposzféra felső rétegében fújnak ugyanis a légkör legerősebb szelei, az úgynevezett magaslégköri futóáramlatok. Az ezek fölötti légréteg, a sztratoszféra 16–18 kilométeren kezdődik.
18.25: Körülbelül 27 kilogrammnyi ballasztot dobtak ki a tömeg csökkentésére, hogy a ballon gyorsabban jusson keresztül a magaslégköri jetek zónáján. Nagyjából egy óra van hátra az ugrásig.
19.05: Túl a 27 kilométeres magasságon, még kilenc kilométer van hátra. A kiszállás előkészítése nagyjából fél órát vesz igénybe. Ha Baumgartner lekapcsolódott a kabin oxigénrendszeréről, nagyjából 12 percnyi oxigénje van a ruhájára szerelt palackokban, így onnantól kezdve várhatóan nagyon felgyorsulnak az események.
19.17: A kabin magassága lassan eléri Kittinger ugrási magasságát. A jelenlegi rekorder 31 333 méteres magasságból ugrott, és 988 km/órára gyorsult fel mielőtt 5500 méter magasságban kinyitotta ejtőernyőjét.
19.30: 34 668 méterre jutva Baumgartner rövidesen megdönti légballonos repülés magassági rekordját, amelyet Malcolm D. Ross és Victor A. Prather állított fel 1961 májusában. Repülőútjuk sikeres volt, a küldetés mégis tragikus véget ért, amikor a visszaérkezést követően Prather kicsúszott a mentőhelikopter hámjából és a Mexikói-öböl vizébe fulladt.
19.47: Az irányítóközpontban úgy döntöttek, hogy megcélozzák a 38 100 méteres magasságot, de már ezen is bőven túlhaladt a ballon. Baumgartner megkezdte az utolsó ellenőrzéseket.
19.49: 38 900 méter fölött járunk a ballon lassulni kezdett, az ugrás előtti utolsó előkészületek zajlanak.
19.57: Megkezdődött a nyomáskiegyenlítés a kabin és külső környezete között.
19.58: Baumgartner öltözékét nyomás alá helyezték, folytatódik a kabin nyomásának kiegyenlítése.
20.03: A nyomáskiegyenlítés kész, az ajtó kinyílt.
20.05: Ugrásra készen...
20.07: ...és kiugrott. Nagyjából öt percet tölt a levegőben, és várhatóan harminc másodperc alatt eléri a hangsebességet.
20.10: Sikeresen stabilizálta magát, minden rendben.
20.12: Az ejtőernyő kinyílt, és bár a leghosszabb idejű szabadesés rekordját nem sikerült megdönteni, a hangsebességet 1173 km/órás maximális zuhanási sebességével átlépte Baumgartner. (Azóta ezen pontosítottak, 1342,8 km/óra volt a maximális sebesség.)
20.16: Felix Baumgartner sikeresen földet ért. Az egyelőre nem hivatalos rekordokat a mérőműszerek által felvett adatok kiértékelése után közlik, de erre egy pár órát még biztosan várni kell. A 39 kilométer körüli új magassági világrekord és a sebességi rekord hivatalossá tétele pedig akár hónapokig is eltarthat.
október 15. A pontos eredmények: az ugrási magasság 39 045 méter volt, Baumgartner maximális sebessége pedig 1342,8 km/óra, ami az adott magasságban a hangsebesség 1,24-szeresének felel meg. Az ugrás utáni sajtótájékoztatón Baumgartner azt mondta, hogy a hangsebesség átlépéséből ő maga semmit sem érzékelt, mivel semmiféle viszonyítási pontja nem volt.
 
