Felgyorsítható lehet a felejtés

Egyeseknek kevesebb, mások több olyan emlékük van, amelyektől legszívesebben örökre megszabadulnának. Az MIT kutatói rátaláltak egy génre, amely révén egy napon talán felgyorsítható lehet ez a folyamat. 

Felgyorsítható lehet a felejtés

Egyeseknek kevesebb, mások több olyan emlékük van, amelyektől legszívesebben örökre megszabadulnának, de legalábbis nagyon örömmel gyorsítanák fel a felejtés folyamatát. Idővel persze a legmélyebben bevésődött félelmek is elhalványulnak, ahogy az azok hátterében álló emlék lassan felülíródik az új tapasztalatokkal, de ehhez rendszerint nagyon sokat kell várni.

Az MIT kutatói azonban rátaláltak egy génre, amely kulcsszerepet játszik ebben a felülíródási folyamatban. A szakértők szerint a Tet1 nevű gén kifejeződésének fokozása révén felgyorsítható lehet a felejtés procedúrája, így segítségével talán újfajta kezelési módokat lehet kidolgozni a poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedők számára. A kutatók úgy vélik, hogy amennyiben sikerülne rövidebb idő alatt megszabadulni a traumatikus élmény emlékétől, ezen páciensek állapotában jelentős javulást lehetne elérni.

A Tet1 szabályozza ugyanis annak a maroknyi génnek a működését, amelyek lehetővé teszik a felejtést. A Tet-génekről átíródó fehérjék nagy mennyiségben találhatók meg az agy minden területén, így a kutatók úgy vélik, hogy a proteincsalád minden tagja valamilyen szintű szerepet tölt be a tanulási és emlékezési folyamatok szabályozásában. Amikor a szakértők olyan egerekkel kezdtek kísérletezni, amelyek Tet1 génje gátlódott, az állatok továbbra is képesek voltak a tanulásra és az új emlékek formálására, felejtési képességeikkel ugyanakkor komoly gondok voltak.

A kutatók ennek vizsgálata érdekében először is úgy kondicionálták az egereket, hogy azok egy bizonyos ketrectől tartsanak, mert ott rendszeresen enyhe áramütések érték őket. Amikor az állatok megtanulták a „leckét”, újra ebbe a bizonyos ketrecbe kerültek, de az áramütések ezúttal elmaradtak. A normális kifejeződésű Tet1-gyel rendelkező rágcsálók idővel elfelejtették a helyhez kapcsolódó negatív élményeket, és teljesen stresszmentesen tudtak élni új lakóhelyükön.

Ahogy a kutatás vezetője, Li-Huei Tsai elmagyarázta, ilyenkor nem arról van szó, hogy az emlék egyszerűen kitörlődik. A negatív élményekhez, vagyis a sokkolás emlékéhez idővel újabb, a ketrec biztonságos voltát sugalló tapasztalatok csatlakoznak, és a két, egymással ellentétes megítélés egy darabig versenyben áll egymással. Idővel aztán az egyre szaporodó, frissebb, pozitív élmények győzedelmeskednek a régi rossz tapasztalatok fölött, így az egér nem aggódik többé a ketrec miatt.

A Tet1 működésében gátolt egerekkel azonban egészen más volt a helyzet: ezek az állatok tetemes idő elteltével is a stressz jeleit mutatták a ketrecben. A szakértők szerint ennek az lehet az oka, hogy nem képesek megfelelően „újratanulni”, leragadnak régi emlékeiknél, és nem tudják befogadni az újakat, amelyek segíthetnének legyűrni a korábbi negatív tapasztalatot.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a Tet1 sok más génhez hasonlóan metiláció révén szabályozza az általa irányított gének működését, viszont a megszokottól eltérő módon: a Tet1 fehérjéi ugyanis nem hozzáragasztják, hanem eltávolítják a metilcsoportokat a génekről, lehetővé téve ezek kifejeződését. A demetiláció különösen intenzív változásokat okozott egy 200 génből álló szakaszon, amely kulcsszerepet játszik az emlékformálás korai szakaszában. Azokban az egerekben, amelyekben a Tet1 működését blokkolták a szakértők, ez a régió erősen metilált maradt, így a gének nem voltak képesek megfelelő szinten működni. Az ilyen példányok génjeiben a transzkripció végbemenetelében fontos szerepet betöltő promóter régió 60 százalékos metiláltságot mutatott, míg a normális Tet1-működésű egerekben csak 8 százalékos volt.

A kutatók szerint a Tet1 működésének mesterséges fokozásával talán fel lehet gyorsítani a rossz emlékek felülíródásának folyamatát. Egyelőre nem tudni, hogy ténylegesen működőképes lehet-e az elképzelés, de mindenképpen érdemes utána járni, ha másért nem, akkor azért, hogy közben többet tudjunk meg az emlékformálás epigenetikai szabályozó folyamatairól és az agyműködés más részleteiről is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward