Samhain után szabadon

A kelta eredetű Halloween nálunk is évről-évre több érdeklődőt vonz– igaz, az ilyen-olyan zenés-jelmezes összejövetelek népszerűsége tavaly a koronavírus-járvány sajnálatos folyományaként drasztikusan visszaesett. Azt, hogy az elkerülhetetlennek tűnő negyedik hullám idén hogyan hat majd ki a rendezvényekre, ezen sorok írásakor még nem tudni. Viszont egy dolog biztos: a józan ész parancsának engedelmeskedve ezerszer bölcsebb döntés, ha nem kockáztatunk, és egy rendezvényen csápolás vagy házibuliban mulatás helyett otthonunk magányában ünnepelünk.

Lássunk hát pár tippet!

Pech, lakbér, tévésztárság

Ha cimboráinkkal az oldalunkon ugornánk fejest a borzalmakba, akkor a nyomott áron kínált Devour okvetlenül méltó a figyelmünkre. Az egyedül is kipróbálható, ám igazi zamatát másokkal együtt kiadó, kooperatív túlélőhorrorban a lelkünk a tét. Mivel ha nem űzzük el agresszív-aljas támadóinkat, akkor azok a kénköves pokolba taszítanak, hogy ott gyötörjenek és elemésszenek.

Feladatunk tehát adott: halálnál is rosszabb sors elkerüléséhez nélkülözhetetlen rítus komponenseinek begyűjtésével cselezhetjük ki a Sátán szolgáit – de dolgunk megnehezíti, hogy egyetlen fegyverünk egy UV-zseblámpa. Ebből adódóan a nyílt konfrontáció az öngyilkosság gyors, egyben bámulatosan ostoba módja. A diadalhoz rafinált tervek, csapatmunka és acélidegek szükségesek – no meg némi mázli is elkél, mert megette a fene az egészet, ha a sötétben loholva egy orvul meglapuló bestiának szaladunk neki.

Az elmetornára éhezőket a Cultist Simulator kötheti le a boszorkányok és kísértetek éjszakáján. A Weather Factory fáradozásainak pikáns zamatú gyümölcsében egy, az okkult tanokban elmélyedő, önjelölt szektavezért alakíthatunk, ám a tiltott tudást hajszolva a halandó lét nyűgjeiről sem feledkezhetünk meg. Ha bugyellárisunk kong az ürességtől, és nem, hogy ősi fóliánsokra, de a betevő falatra sem telik, rövid úton éhen veszünk

. Abszolút benne van hát a pakliban, hogy túlórázási kényszer miatt nem haladunk szentségtelen küldetésünkkel – ahogy azzal is ildomos kalkulálnunk, hogy az árnyakban nem egyszerű ténykedni. Könnyen megeshet, hogy mellénk csapódó cinkosaink inkompetens senkiháziak, és arra sincs garancia, hogy egy sundán-bundán eltulajdonított kódex az általunk képviselt hagyományokhoz passzol. Arról nem is beszélve, hogy egy ógörög vagy latin szöveg értelmezéséhez a nyelvtudás sem árt – ergo a porlepte szótárak bogarászására is muszáj időt szakítanunk. Közben pedig lehet, hogy a rendőrség be akar börtönözni, vagy egy fausti paktum terheit nyögjük.

Persze, akkor sincs probléma, ha könnyedebb kikapcsolódásra vágyunk: ha nem viszolygunk a platformerektől, a Sluggerfly stúdió pihent-hülyécske Ben and Edje garantáltan elnyeri a tetszésünket. Az abszurd hangvételű alkotásban Ed, a zombi oszló-foszló bőrébe bújhatunk bele, hogy aztán a zakkant Hans Showmaster tesztjeit kiállva kiszabadítsuk a cimboránk. Vagyis lényegében csapdákkal teli akadálypályákon vergődünk keresztül – kész szerencse, hogy a pulzust úri huncutságnak valló versenyzőnek a csonkolódás legfeljebb apró fennakadás.

Múlt, jelen, jövő

Ugrálásból a Little Nightmares 2-ben is bőven kijut, ám a fiatal Mono és segítője, a sárga esőkabátos Six hányattatásait elmesélő etalon komorabb-komolyabb atmoszférájú a butácska vetélkedőnél. De ez nem meglepő, hiszen egymásra utalt, parányi hőseink egy kérlelhetetlen gigászokkal, aljas porcelánlurkókkal, sötétben megelevenedő, csonka rémségekkel és hasonló, alávaló figurákkal teli vidéken küzdenek a megmaradásért.

A nosztalgiázóknak, vagy az egy régi klasszikust bepótolni igyekvőknek sincs okuk panaszra, mivel őket a Shadow Man Remastered várja. Az Acclaim a Nightdrive Studios által kicsinosított, és három pályaszakasszal kibővített klasszikusában nem kisebb teher hárul ránk, mint a világvége előidézéséén mesterkedő Légió, illetve sorozatgyilkosokból verbuvált hadvezéreinek legyőzése. Ez azonban, miként az sejthető, távolról sem ígérkezik fáklyásmenetnek: fertelmesebbnél fertelmesebb kreatúrák és ravasz puzzle-k tesztelik a képességeink – ráadásul magával Hasfelmetsző Jack-kel is tengelyt akasztunk.

Ám ha a múlt kevésbé izgat, és a VR-technológiában merülnénk el, megéri megfontolnunk a The Walking Dead: Saints & Sinners egy kópiájának beszerzését. A HTC Vive-on, Oculus Riftten, Valve Indexen Windows Mixed Reality készüléken is elfutó henteldében New Orleans utcáin érvényesülhetünk. Egyedül rajtunk múlik, hogy veszett-vad berzerkerként gyűrjük le a rohadó agyzabálók hordáit, vagy szelídebb-szolidabb megoldást választunk.

Yog-Sothoth és Subidám

Az ingyen kínált művek okkal-joggal váltanak ki gyanakvást a többségből – de a Dagon: by H. P. Lovecraft esetében fölösleges aggódni. Miként az könnyedén kiókumlálható, a vizuális regények zsánerét bővítő program a weird fiction koronázatlan királyának hazánkban is ismert novellájának adaptációja. Ebből következik, hogy nem a hosszával hódít, ám a minőség bőven kompenzálja a mennyiséget.

A török Cultic Games remeke, a Stygian: Reign of the Old Ones is az excentrikus különc Cthulhu-mítoszára épít. Ebben Arkham pusztulásra ítélt, szifiliszes nyomorultaktól kannibál koldusoktól, gengszterektől, valamint a borzalmakba beleőrült eszelősektől hemzsegő városának egy lakóját alakítjuk, és az a célunk, hogy megfejtsük egy titokzatos entitás rejtvényét. A CRPG fő érdekessége két egyedi és ötletes mechanikája.

Az első az, hogy testi épségünk mellett pszichés egyensúlyunkra is tanácsos odafigyelnünk, mert egyes, a fizikai vagy a biológia kőbe vésettnek hitt törvényeit nagystílűen ignoráló furcsaságoktól akár meg is tébolyodhatunk. Míg a második az eszmei szilárdság: ha ragaszkodunk karakterünk általunk meghatározott ideológiai vezércsillagához, elménk regenerálódik és extra tapasztalati pont üti a markunk. De ez néha nem kívánt helyzeteket eredményezhet. Mivel ha sakállelkű, anyagias bélféregként megsarcoljuk a segítségre szorulókat, pofátlanságunkkal felpiszkálhatjuk az alvó oroszlánt, és a racionalitást zászlónkra tűzve igen nehéz eldiskurálgatni egy mágussal.

A groteszkebb témákat preferálók keresve sem találhatnak jobb elfoglaltságot a Fran Bow-nál. A 2015 egyik, ha nem a legkellemesebb meglepetésének számító point and click kalandjátékban a címszereplő leányzó kálváriáit élhetjük át. A kezelésre szoruló fantasztának bélyegzett leányzó felkavaró utazásai során szürreálisabbnál szürreálisabb dimenziókban mutatja meg az ellene áskálódóknak, hogy sosem adja fel.

Csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy bátorsága dacára csupán egy zavarodott, és talán mentális problémáktól szenvedő csitri. Ebből adódóan hajlamos arra, hogy sajátos szűrőn át nézze környezetét, és nem ritka, hogy egy-egy rejtély szálainak kibogozásához gyermekként kell gondolkodnunk.

Kikristályosodott iszonyat

Ajánlónk a Ride to Hell: Retribution zárja. A vietnami háború veteránjából a bosszú motoron repesztő angyalává avanzsáló Jake Conway vendettája körül forgó lövöldének ugyan papíron semmi köze a horrorhoz, viszont ettől függetlenül bátran nevezhetjük a kategória kvintesszenciájának. A minden téren elhasaló förtelem gyatra irányításával, igénytelen grafikájával, kőhülye ellenfeleivel és a legkanosabb Casanova-imitátort is önkasztrálással kombinált cölibátusra sarkalló szexjeleneteivel még a legedzettebbekre is garantáltan ráhozza a frászt.

Elvégre puszta létezését is trükkös nem egy, az emberiséget kegyeibe fogadó isten nemlétének cáfolhatatlan bizonyítékának tekinteni. Ebből adódóan egy szűk fertályóra is elég ahhoz, hogy tudatosuljon bennünk, hogy egy hideg, rideg és közönyös univerzum a puszta vak véletlennek kitett, porszemnél is parányibb páriái vagyunk.

Ezzel cikkünk végére értünk. Ha úgy érzitek, hogy kedvencetek méltatlan módon kimaradt, ne legyetek restek, osszátok meg velünk, hogy ti mit javasolnátok a rettegésre vágyóknak!