Bár azt viszonylag régóta tudják a szakértők, hogy az AIDS kórokozója főemlős rokonainkról ugrott át az emberre, azzal kapcsolatban mostanáig kevés ismerettel rendelkeztünk, hogyan vált a kezdetben mindössze néhány afrikai vadászó-gyűjtögetőt megfertőző vírus egyik törzse egy 76 millió embert érintő világjárvány okozójává. Az Oxford kutatói azonban igazi detektívekhez méltó munkával felderítettéka HIV korai emberi történetét.
A szakértők régi vérmintákat elemezve jutottak arra a következtetésre, hogy az 1920-ban jelentkező első nagyobb fertőzéshullám kiindulópontja a Kongói Demokratikus Köztársaság jelenlegi fővárosa, Kinshasa volt. Az egyre népesebb város kiváló közegnek bizonyult a vírus számára. A következő fontos lépést az jelentette, amikor az új vasútvonalat használó bányászok délre hurcolták a fertőzést. A HIV terjedése Afrika déli területén 1960-ban, az ország Belgiumtól történő függetlenedése után kezdődött meg, több mint két évtizeddel azelőtt, hogy az első esetet hivatalosan is azonosították. A vírust magát csak 1983-ban fedezték fel.
Oliver Pybus, a kutatócsoport vezetője szerint a kórokozó saját szempontjából a legjobb időben volt a legjobb helyen: egyszerűen minden összejött ahhoz, hogy terjedése megvalósulhasson. A szakértők körülbelül 800 olyan vérmintát elemeztek vizsgálatuk során, amelyeket 1959 és a nyolcvanas évek között vettek le a kongói térség betegeitől. Az analízisbe a legkorábbi igazoltan HIV-vel fertőzött beteg mintája is belekerült: a ZR59 nevű vérminta egy kinshasai betegtől származik, és 1959-ben gyűjtötték be.
Bár ennél korábbi minták nem álltak a kutatók rendelkezésére, a vizsgálatot végzők a mutációk megjelenési üteme alapján 1920 előttig képesek voltak visszakövetnia különböző vírusváltozatok családfáját, és azt, hogy a variánsok közös őse hol és mikor kezdett nagyfokú terjedésbe. A genetikai adatokat aztán összevetették a térség történeti eseményeivel, és ennek alapján megkapták a vírus terjedésének valószínűsíthető útvonalát.
Korábbi vizsgálatok alapján annyi már kiderült a HIV-vel kapcsolatban, hogy annak leggyakrabban fertőző törzse (HIV-1 M) valamikor az 1800-as évek végén, Kamerun délkeleti részén ugrott át az emberre. A kutatók szerint az történhetett, hogy egy nyílt sebbel rendelkező vadász érintkezésbe került a HIV csimpánzokat fertőző változatával, a SIV-vel. A következő években a betegség lokális maradt, majd lassan megkezdte útját a Sangha-folyórendszeren keresztül Kinshasa felé.
A térség legnagyobb városába eljutva a kórokozó aztán gyors terjedésbe kezdett. A városon kívüli terjedést nagyban elősegítette, hogy a belga gyarmatosítók a katangai régió hatékonyabb bányászati kiaknázása érdekében egy délkeletre vezető vasútvonalat építettek. 1922-re évente 300 ezer utas fordult mega vonatokon, és az utazóközönséget túlnyomó részben Kinshasa környékéről származó bányászok alkották. A munkások a harmincas évek végére a fővárostól 1000 kilométerre fekvő Katanga tartomány összes nagyobb városába behurcolták a vírust, amelynek a vasút megléte nélkül sokkal több időbe került volna a ritkán lakott területeket átívelő távolság megtétele.
Kinshasától északra jóval lassabban terjedt a fertőzés, mivel ott a folyami közlekedés volt az utazás elsődleges módja. A HIV így csak az 1940-es évek közepére érte el az ország északi régióit, holott ezek jóval közelebb esnek a fővároshoz, mint Katanga. Az ország függetlenedésével jelentős kulturális változások következtek be, amelyek újabb lendületet adtak a vírus terjedésének. Jacques Pépin kanadai járványkutató elmondása szerint ebben jelentős szerepet játszhatott, hogy az élet más területeivel együtt a prostitúció is átformálódott: míg 1960 előtt egy kinshasai szexmunkás átlagosan heti 3−4 állandó ügyféllel rendelkezett, ez a szám a függetlenedést követő években ötszörösére nőtt.
Bár a kutatások szerint a HIV különböző vírustörzsei legalább 13 egymástól független alkalommal kerültek át állatról emberre, egyetlen variáns sem futott be akkora „karriert”, mint a HIV-1 M. Egy másik törzs, a HIV-1 O szintén a 19. század végén ugrott át az emberre, erre ráadásul közel ugyanazon a helyen került sor, ez utóbbi kórokozó azonban a mai napig lokális maradt Kamerunban, míg a másik változat világ szinte minden pontjára eljutott. Pybus elmondása szerint ebben az egyéb faktorokon túl biztosan szerepet játszott az is, hogy az M törzs a legjobb időben volt a legjobb helyen.
