Az SSD-hamisítók eléggé nagy tempóban fejlődnek, egyre több részletre figyelnek oda annak érdekében, hogy a gyanútlan vásárlókat megtévesszék, főként a különböző közösségi piactereken, hiszen normál kereskedelmi forgalomba ezek a termékek nehezen kerülnek be, így ott nagyon kicsi eséllyel lehet velük találkozni – kivéve, ha a szállítási lánc valamelyik láncszeme manipulálja a csomagot. Ebben az esetben nem ez történt, egy piactérről származó gyanús SSD-re figyeltek fel az Akiba PC Hotline! munkatársai, akik le is tesztelték a portékát.
Első ránézésre mind a csomagolás, mind a meghajtó dizájnja kísértetiesen hasonlított az eredeti 2 TB-os Samsung 870 EVO modellére, így ha nincs mellette referenciaként egy eredeti példány, könnyen megtévesztheti még a gyakorlott szemeket is. A csomagolás első ránézésre egyforma, színekben az eredeti modellek dobozai között is lehet eltérés a különböző időszakban gyártott példányoknál, azaz nem látszik semmi gyanús, csak úgy, ahogy a konkrét SSD meghajtónál sem. A CrystalDiskInfo persze már megmutatta, hogy valami nincs rendben, az SSD neve ugyanis „SSD 2 TB” volt a 870 EVO helyett, ami már felébreszthette a gyanút.
A végső leleplezésre a szokásos H2testw alkalmazás bevetésekor került sor, ez az alkalmazás ugyanis a teljes elérhető meghajtóterületet megpróbálja teleírni, majd a felírt adatot vissza is ellenőrzi, így kiderül, adattároló kapacitás terén tényleg stimmel-e a meghajtó, valamint az is látszani fog, a teljes adattároló területet képes-e normál sebességgel írni a rendszer. Az előzetes gyorsteszt alapján, vagyis a CrsytalDiskMark szerint a szóban forgó SSD 492 MB/s-os folyamatos olvasási- és 467 MB/s-os folyamatos írási tempóra volt képes, vagyis hozta azt a szintet, amire a SATA 6 Gbps-os SSD meghajtóknál számítanánk.
A fekete leves akkor következett, amikor a H2wtest elindult, ugyanis a 2 TB-os meghajtóra csak 117 227 MB-nyi adatot sikerült felírni, ezt követően 0 KB/s-ra esett vissza az írási tempó és a tesztfolyamat megállt. A meghajtóra írt adatot nem lehetett ellenőrizni, ugyanis az adattároló terület hozzáférhetetlenné vált, majd egy rendszer-újraindítást követően nem érzékelte többé normál SSD meghajtóként a rendszer a hamis SSD-t. A gyanútlan vásárló örömmel használhatta volna az SSD-t, míg a 120 GB-os határt el nem érte volna, majd utána az addig felírt adatok és maga az SSD is elérhetetlen lett volna, ami elég nagy bosszúság.
Mivel egyértelmű volt, hogy az SSD hamis, be is néztek a házába: kiderült, hogy egy Realtek gyártmányú, RayMX RM1135T típusú vezérlő dolgozott a nyomtatott áramköri lapon, amihez két NAND Flash memóriachipet társítottak. A normál Samsung SSD ezzel szemben Samsung gyártmányú SSD vezérlővel és NAND Flash memóriachipekkel érkezik, valamint DRAM alapú gyorsítótárat is tartalmaz.
A fentiek alapján érdemes vigyázni a nem megbízható forrásból származó és/vagy gyanúsan olcsó SSD meghajtókkal és kártyákkal, mert általában elmondható, hogy ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. Mivel a memóriakrízis fokozódik, a hamisítók is egyre aktívabbak, hiszen egyre nagyobb profitot realizálhatnak egy-egy nagyobb hamisítvány-szállítmányon – amíg le nem buknak.
