Bár a nyomozós tévésorozatokban a bűncselekmény elkövetési helyén talált DNS-minták elemzése néhány perc alatt megtörténik, a valóságban a folyamat közel sem ennyire gyors és nem is ilyen egyszerű. A DNS elemzése kétségkívül a leghatékonyabb rendelkezésre álló azonosítási mód az igazságügyben, a gond azonban az vele, hogy gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő minőségű minta. Egy új vizsgálat tanúsága szerint azonban a hajszálak fehérjéinek elemzésével pontosabb azonosítást lehet megvalósítani, mint a tetthelyeken fellelhető genetikai állomány szekvenálásával.

A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium munkatársai frissen megjelent tanulmányukban arról számolnak be, hogy proteinelemzés meglepően megbízható eredményeket produkál, és általa kiküszöbölhetők a DNS-elemzés legnagyobb problémái. Az igazságügyi orvostan jelenleg rendkívüli módon rá van utalva a DNS-mintákra, amivel az a fő gond, hogy a DNS gyorsan bomlani kezd, ha a sejt elpusztul, mondja Glendon Parker biokémikus, a kutatás egyik résztvevője.

A hajszálak éppen ezért csak korlátozottan alkalmasak a genetikai azonosításra, hiszen az ezeket felépítő sejtek zöme halott. A hajszálakban csak a mitokondriális DNS marad meg épen, ennek tartalma azonban eltér a sejtmagi DNS-től, és kis mérete miatt általában nem elegendő a kielégítő azonosításhoz. A hajszál fizikai jellemzői szintén információkat árulhatnak el a keresett személlyel kapcsolatban, a szakértők véleménye ugyanakkor erősen megoszlik azzal kapcsolatban, hogy ezek az elemzések mennyire tekinthetők megbízhatónak és objektívnek.

Az említett nehézségek miatt a hátramaradt hajszálakat egyre ritkábban vizsgálják meg a szakértők, holott a hajban akad valami, ami nagyon is alkalmas lehet az azonosításra. A szálakat felépítő fehérjék elsődleges szerkezete (aminosav-sorrendje) hűen tükrözi a DNS varianciáit, és ezek a molekulák sokkal stabilabbak, mint a genetikai állomány. A fehérjeszerkezetből így következtetni lehet a DNS szekvenciájára akkor is, ha ez utóbbi hiányzik vagy a környezeti hatások (hő, fény) nyomán részben lebomlott, mondja Deon Anex, a tanulmány egyik szerzője.

A szakértő és kollégái 76 férfi és nő hajszálait elemezték és a vizsgálatba bevontak hat 18–19. századi csontvázat is, hogy megtudják, hosszú távon mennyire stabil az említett fehérjeszerkezet. Az elemzés során 185 jellegzetes aminosav-mintázatot azonosítottak, amelyek alapján nagy biztonsággal eldönthető a vizsgált minta genetikai identitása. A haj fehérjéinek szerkezete alapján az esetek 98,3 százalékában sikerrel azonosították a kérdéses személyt.

A fehérjeanalízis megbízhatósága messze meghaladja a mitokondriális DNS-en alapuló azonosításét, hiszen míg ez utóbbi esetében 10 ezer emberből átlagosan kettő osztozik közel egyforma, és ezért összekeverhető szekvenciákon, a haj fehérjéinél ugyanez a szám 100 ezer, mondja Anex. A kutatók éppen ezért szeretnék, ha módszerük minél gyorsabban bekerülne az igazságügyi gyakorlatba, fokozva az azonosítás pontosságát. A csapat egyúttal más szövetek fehérjéit is vizsgálni kezdte hasonló szempontok alapján, így rövidesen a bőr, a fogak és a csontok proteinjei is segíthetnek a minták tulajdonosainak megtalálásában.