A Ubisoft kitalált egy jól működő formulát még a Far Cry 3-nál, és azóta azt csiszolgatja, de leginkább csak a környezetet és a történetet cserélgeti. Egyfelől persze mondhatnánk, hogy ebben nincs sok innováció, de legalább mindenki tudja, hogy mire számíthat, és 2-3 évente talán még jól is esik visszatérni a régi ismerőshöz, aki másik ruhát vett fel.
Nagyjából ez a helyzet a Far Cry 6 esetében. Azonban míg az ötödik rész esetében a környezet talán kicsit gyengébbre sikerült, ezúttal erre biztosan nem lehet panasz, és a történet is hangsúlyosabb, mint a korábbi részekben. Egy Yara nevű fiktív országban járunk, ami karibi hangulatú szigetekből tevődik össze. Nagyon változatos és szép, azonban akad egy kis probléma vele: egy Anton Castillo nevű diktátor nem bánik éppen kedvesen a néppel. Viszont nagyon szuperül alakítja a zseniális színész, Giancarlo Esposito, akiről a Revolution óta tudjuk, hogy jól állnak neki a hasonló karakterek.
A helyzet nem túlzottan érdekli Dani Rojas nevű főhősünket (aki lehet férfi és nő is), aki szeretne lelépni még a forradalom kitörése előtt. Ez nem sikerül, így egyre inkább belemerül a Libertad megsegítésébe, és végső soron az ország felszabadításába. Ehhez fel kell vennünk a kapcsolatot három szervezettel, akik még a diktatúra előtt irányították az egyes régiókat, és el kell érnünk, hogy megdönthető legyen Castillo rémuralma.
A pálya viszonylag hamar kinyílik előttünk, és rögtön megtapasztalhatjuk, hogy egészen egyszerűen hatalmas. Éppen ezért a játék gyorsan behozza a képletbe a különböző repülő járműveket, hogy hatékonyabban lehessen közlekedni, illetve bizonyos pontok vagy városok elfoglalása után gyorsutazási lehetőségek is megnyílnak. Ráadásul ezúttal már lehet saját járművünk is, melyek mindegyike speciális: kezdünk egy mezei szedánnak ágyúval a tetején, majd jön egy sportautó lángszóróval, és egy masszív SUV. Ezeket a járműveket bárhol megidézhetjük, ha esetleg elvesznénk a semmiben.
Szerencsére a Far Cry 6 más területeken sem veszi túl komolyan magát. Természetesen rendelkezésre állnak a hagyományos lőfegyverek, meg olyan extrák, mint a csigás íj (illik a környezethez), de emellé bejönnek a Resolver fegyverek, amikkel lehet fokozni az állatkodást, mint például a lángszóró, vagy a CD-vető. Ezek mellé csatlakozik a Supremo nevű hátizsák, ami mindenféle egyedi képességet tud adni ha feltöltöttük (természetesen némi gyilkolással): ez lehet például egy rakás célpontkövető rakéta kilövése vagy EMP.
Alapvetően ez is, meg a fegyverek is testreszabhatóak. Utóbbiak a munkaasztalnál és a megfelelő gyűjtögethető holmik megléte után variálhatók, így mindenki a saját stílusához igazíthatja őket olyan dolgokkal, mint a hangtompító vagy a távcső lecserélése.
A Far Cry 6-ban továbbra is az a jó, hogy a Ubisoft ad egy nagy játszóteret, hozzá az eszközöket, és onnantól kezdve ránk bízza, hogyan oldjuk meg a küldetéseket. Aki szeretne, nyugodtan lopakodhat, de ugyanúgy működik az is, hogy rommá lövünk mindenkit, aki szembe jön, vagy gyakorlatilag bármi a kettő között. Ehhez a káoszhoz pedig csatlakoznak a járművek és a különleges képességek, úgyhogy nagyon szép kis felfordulásokat lehet rendezni a játékban, ami mindig élvezetes tud lenni.
Az egyetlen dolog, ami talán furcsán sikerült az a karakterfejlődés. Nagyon kevés múlik most már a szintlépésekkel járó skillpontokon, és szinte csak a felszerelésünk és a fegyvereink módosítása és fejlesztése jelent előrelépést. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy szinte már a játék elején is tudunk olyan hatékonyak lenni, mint később. Ez nem feltétlenül baj, és a Far Cry 6 sokkal inkább arra próbál rávenni, hogy kísérletezzünk a fegyverek módosítgatásával, ami segít a változatosságon is.
Különösebben nagy hibája tehát nincs a játéknak, ami viszont meglepő, hogy jóval bugosabbnak érződik, mint a korábbi részek. Nem mondom, hogy kifejezetten gyakran, de előfordult, hogy összeomlott a játék, vagy engedett betölteni mentést, amíg újra nem indítottam, és ugyebár ott van az azóta hírhedté vált hiba a HD-textúracsomaggal, amit hiába telepítünk fel, még rosszabb lesz tőle a textúrák minősége.
Végső soron azonban a Far Cry 6 pont azt nyújtja, amit várni lehetett tőle, és amit már sok-sok éve megszoktunk. Ennek megfelelően valószínűleg a legtöbbeknek még csak arra sincs szüksége, hogy bármilyen véleményt vagy kritikát elolvasson a játékról, mert tényleg annyira kiszámítható a formula. Mint a cikk elején írtam, ez nem feltétlenül baj, de kérdés, hogy meddig lehet ezt folytatni? Ha tippelnem kéne, szerintem a következő, valószínűleg már csak az új generációra készülő résznél újítani fog egy nagyot a Ubisoft.
