I. oldal

A Ubisoft magyarországi forgalmazója volt olyan kedves, és elhívott minket, hogy 3 órán keresztül tolhassuk a Far Cry 5-öt még a megjelenés előtt. Az eseményekre PS4 Pro konzolokat és szép HDTV-ket állítottak hadrendbe, hogy megtapasztalhassuk kicsit, milyen is a játék egy nem is olyan régi, körülbelül kéthetes builddel. Nyilván kaptunk az alkalmon, hiszen a Far Cry 5 az eddigi legjobbnak ígérkezik a szériában.

Hogy miért? Nos, leginkább az ellentmondásos témája miatt, ami szerint egy vallási fanatikus, láthatóan fehér felsőbbrendűséget hirdető szekta megszáll egy fikcionális megyét (Hope County) Montana államban. Az Egyesült Államokban pedig ez a téma éppen a forrásponton van, úgyhogy már csak az a kérdés, hogy mennyire hajlandó belemenni a Ubisoft. Ezt csak a rendes, végleges teszt során fogjuk tudni kideríteni, de azért az már most látszik, hogy nem szeretnék túl komolyan venni a dolgot, ami nem is feltétlenül baj. Meg egy ekkora játéknál nyilván nem is lehet.

Mindenesetre a felütés roppant erős, amivel egyébként a játék követi az előző részek receptjét: kapunk egy nagyon kemény felvezetést, ami aztán megadja a motivációt ahhoz, hogy a következő 20-30 órában tevékenykedjünk magunkban a nyitott világban. Erről a felvezetésről sem videót, sem képeket nem lehetett készíteni, de írni szerencsére szabad róla. Szóval a játék első 10 percét lelőve elmondhatom, hogy főhősünk egy helyi sheriff-helyettes, aki egy másik helyettessel, magával a sheriffel, valamint egy nagyszájú rendőrbíróval együtt behatol a fanatikusok által eluralt megyébe.

Helikopterrel érkezünk meg a helyszínre, miközben a sheriff próbál lebeszélni arról, hogy véghez vigyük ezt az egész akciót, mert csak rosszul sülhet el. De mi az akció? Nos az, hogy letartóztassuk a megyét vezető "papot", Joseph Seedet, akit egyszerűen csak Atyának szólítanak a helyiek, hiszen ő a térség szellemi (és politikai) vezetője. Mármint, hogy ez a rendőrbíró feladata, mi csak kísérjük. Nem kell azonban sok hozzá, hogy elszabaduljon a pokol...

II. oldal

Ahogy leszállunk egy kis településen, és közelítünk a templomhoz, minden egyre baljóslatúbbá válik. A templomból hangos éneklés hallatszik ki, amiből le tudjuk szűrni, hogy éppen mise van. Az utunkat állig felfegyverzett, rosszarcú úriemberek kísérik, miközben néhányan azon jajveszékelnek, hogy biztos az Atyáért jött el az ellenség. Az egész annyira félelmetes, annyira hangulatos, annyira profin kivitelezett, hogy azt nem lehet leírni.

Belépünk a templomba, félbeszakítjuk a misét, a rendőrbíró (minden ellenérvvel szemben) azonnal és kíméletlenül letartóztatja az Atyát (elvégre hivatalos végzése van, szóval nehogy már vele szórakozzanak), aki azonban mindenkit megnyugtat: "Nem hagyja az Úr, hogy elvigyenek", és azt mondja a híveinek, hogy eljött a nap, amitől mindannyian tartottak: meg akarják bontani a megye egységét, le akarják rombolni, amit eddig felépítettek.

És az Úr tényleg nem hagyja. Éppen feltessékeljük a helikopterre Joseph atyát, miközben záporoznak a kövek és a gépre ráakaszkodó fanatikusok, amikor hamarosan zuhanni kezdünk, megmenekülünk, és menekülni kényszerülünk. Hamar egyértelművé válik: nem jön segítség, innentől csak magunkra számíthatunk. És ez az a pont, ahol elkezdi elengedni a kezünket a játék. Először meg kell keresnünk egy magányos szigeten élő, szintén magányos úriembert, aki egy ideje már próbál szervezkedni az Atya ellen. Tőle megkapjuk az első küldetésünket, hogy szabadítsunk ki néhány túszt, majd szerezzük vissza a legközelebbi rádiótornyot.

Innen aztán elkezdjük majd látni, hogy egyébként nagyjából a hagyományos Far Cry-formulával állunk szemben: tornyokat kell megszereznünk, a szekta oltárait kell megsemmisítenünk, rabul ejtett "lázadókat" kell kiszabadítanunk, ezek között pedig főküldetéseket kell végrehajtanunk a nevesebb szereplőknek. Innentől kezdve pedig (a negyedik résznél látott módon) a történet már nem kap akkora szerepet, inkább csak a fontosabb mellékszereplőkön keresztül ismerhetjük meg a világot és gyaníthatóan akkor jönnek majd a fontosabb történeti ütemek, amikor felszabadítottuk a térkép egy-egy szekcióját.

III. oldal

Márpedig hamar megtudjuk, hogy a megyét három fő uralja. Az egyik maga Joseph Atya (vélhetően ő lesz az utolsó ellenfelünk), az ő militáns, leginkább katonai kiképzéssel foglalkozó bátyja, valamint a meglehetősen szép húga. A próbaverzióban csak a bátty által uralt területet lehetett felfedezni, de itt is akadtak érdekes dolgok bőven. Az egyik küldetésben például egy totálisan kattant, igazi rednecknek kellett segíteni, aki "Obama-féle libtard"-nak nevezte azt, aki neki nem volt szimpatikus, majd felhívta a figyelmünket a fiára, aki még nála is kettyósabb volt.

Egészen konkrétan a srác egy fészer alatt imádkozott, és meg volt győződve róla, hogy ha csatlakozik az Atya szektájához, akkor majd a pénz, az alkohol és a nők is záporozni fognak irányába. Miután kiderült, hogy az Atya sem a nőkkel való szórakozást, sem pedig a piát nem favorizálja túlzottan, csalódott a rendszerben, de akkor már késő volt: az apja "kampánybuszát" (mert hogy az öreg szenátorként akar indulni a következő választáson) már elkobozta az ellenség, neki pedig valahogy vissza kéne szereznie. Na, ebben fogunk mi neki segíteni, és érzésem szerint ehhez hasonló szórakoztató, cinikus és társadalomkritikus, de mindvégig poénos sztorikban lesz részünk.

Ami ezen idő alatt a játékmenetről kiderült, az pozitívnak tűnt. Méginkább ráfeküdtek arra, hogy többféle megoldási lehetőség is szóba jöhessen: végre tényleg úgy éreztem, hogy a lopakodás teljes értékű megoldás, nem kényszerülünk bele mindenképpen tűzharcba. Ahhoz hasonló rendszert találtak ki, mint amit például a Metal Gear Solid is alkalmaz: egy ellenséges táboron belül több riasztó is van, és ha nem akarjuk, hogy erősítés érkezzen, akkor azt kell megakadályoznunk, hogy ehhez odajussanak. De legalább (a kipróbált küldetésekben) nem voltak olyan helyzetek, mint a negyedik részben, ahol ha észrevettek, akkor mindenképpen vége volt a missziónak, és kezdhettük elölről.

Ezen kívül ízelítőt kaphattunk abból, milyen is lesz a kooperatív mód. Mert ugyan magát a kooperatív módot nem próbálhattuk ki, viszont minden korábbinál nagyobb szerepet kapott a rendszer, aminek segítségével társakat bérelhettünk fel és hívhattunk harcba, majd adhattunk nekik utasításokat akció közben. Valószínűleg ilyesmi lesz az is, amikor egy tényleges, emberi társunkkal vetjük bele magunkat a küzdelembe, és meg kell hagyni, alaposan megkönnyítik a dolgunkat.

És persze továbbra is itt van a tengernyi használható sandbox holmi az olyan fegyverektől elkezdve, mint a csavarkulcs és az íjpuska, az olyan járműveken át, mint a buggy, a teherautó, de még az ejtőernyő is elérhető. Szóval ezek alapján jól fogunk szórakozni Hope megyében, ami nem meglepő: az előző három rész is remekül sikerült, és alig várjuk, hogy ezt is végre teljes egészében tesztelhessük: a téma érdekes és szerencsére nem veszi komolyan magát annyira, mint a negyedik epizód, a grafika pedig még mindig szuper. A megjelenésre sem kell már sokat várni: március 27-én érkezik PC-re, PS4-re és Xbox One-ra.