I. oldal

A Halo 4 megjelenése után számomra egyértelmű volt, mi lesz az év legjobb FPS-e - erre tessék, nem telik bele két hét és nyakamon a Far Cry 3, ami annak ellenére lett döbbenetesen jó játék, hogy az előszele nem sejtetett túl sok jót. Ez alatt pedig nem a marketinghadjáratot kell érteni, mert az mindig egyoldalú, hanem az első két részt, melyek a maguk módján ugyan kellemes shooterek voltak, de inkább csak technikai színvonaluk miatt emlékezetesek. Az első, 2004-es, Crytek által fejlesztett epizód megmutatta, hogy kell földbe döngölni az akkori konzolokat, a Far Cry 2 pedig az eddigi legélethűbb tüzet és legnagyobb FPS-es világot nyújtotta, több-kevesebb sikerrel. Mindezen próbálkozások után viszont a Far Cry 3 lett az a játék, amivé a 2 szeretett volna válni, s amilyennek az első Stalkert is vártuk, csak sugárfertőzött környezetben, ugye. Lássuk, milyen mélyre vezet minket az őrület szigete!

Skyrim fegyverekkel

A Far Cry 3-at három jól elkülöníthető elemre bonthatjuk. Az első és leghangsúlyosabb az egyjátékos mód, melyet a vele szorosan összefűzött kooperatív játék követ, utánuk pedig a kissé hiányos és egyáltalán nem meggyőző kompetitív multiplayer kullog. Noha manapság szokás a tartalmas multira fogni egy játék szavatosságát, a Ubisoft Montrealt nem hatották meg e konvenciók, és inkább a saját útjukat járva egy ízig-vérig szóló játékélményre kihegyezett FPS-RPG hibriddel álltak elő. Bár nem szívesen élek analogikus hasonlatokkal, egyik cimborám úgy jellemezte a programot, hogy olyan, mint a Skyrim, csak íjak és kardok helyett géppisztolyok szerepelnek benne. Ez elég leegyszerűsített ábrázolásmód, tény viszont, hogy van benne igazság, mert a játékmenet nagyon hasonló módon épül fel. Adott egy sornyi kisebb-nagyobb sziget, melyek a játék első órája után szabadon bejárhatók. Azt teszünk rajtuk, amit csak akarunk, a program nem fogja a kezünket, és bár a sztorit követve az oktatómód szép lassan elmagyarázza, hogy mennek a Far Cry 3-ban a dolgok, valójában csakis rajtunk múlik, milyen sorrendben teljesítjük a játék nyújtotta kihívásokat.

Ami a főszálat illeti, kifejezetten jól sikerült sztorit kapunk, bár meg kell hagyni, hogy a sandbox játékelemek mellett elmesélve valahogy sosem lesz olyan súlya a cselekménynek, mint mondjuk a Halo 4 esetében. Hősünk neve Jason Brody, egy fiatal, újgazdag családból származó srác, aki bátyjával, öccsével, és persze csajokkal, földkörüli bulitúrára indul. A nemzetközi parti egyik állomáshelye a Far Cry 3 bizarr szigetvilága, ahol az események drámai fordulatot vesznek. Jasont és barátait foglyul ejti a környék kalózura, Vaas, hogy váltságdíjat csikarjon ki az eleresztett szülőkből, és bár Jason idősebb fivére segít megszökni botcsinálta túlélőművészünknek, menekülés közben életét veszti, egyedül hagyva Jasont a bajban. Hősünk megmenekül, bosszút esküszik az elmebeteg Vaas ellen, s eltökéli, hogy ha törik, ha szakad, megmenti a barátait.

Bár így leírva a történet elég sablonos, az ügyes tálalásnak és Jason jellemfejlődésének hála sikerül igényes elegyet alkotni, melyet csak tovább erősít a kidolgozott, viszonylag hiteles forgatókönyv és az emlékezetes szereplők egész sora. Vaas már a játék megjelenése előtt sztár lett, és ez nem is véletlen, hisz valódi szociopatáról van szó, akinek monológjai és életfelfogása távoli rokonságot mutat Jigsaw-val és Tyler Durdennel. Ám ő csak az egyik érdekes karakter, lesz itt még zavart orvos, nimfomán vuduboszorkány, kattant fegyvernepper... És igen, egyikük sem normális, ám hogy ez miért van, csak később derül ki.

II. oldal

Dzsungelharc

A történet persze csak egy szelete a játéknak, és mivel a Far Cry 3 felépítése teljesen sandbox, érthető, hogy nem is szövi át teljesen a dizájnt. Érdemes végigvinni, mert tele van jópofa jelenetekkel, kalandokkal és sok-sok lövöldözéssel, de a szigetek világa Jason balladájától függetlenül is él. Ha belefásulunk az egymást követő küldetések sorába, bármikor dönthetünk úgy, hogy inkább felfedezzük a környéket, hátha találunk valami izgalmasat. És találni fogunk, ezt elárulhatjuk. A dzsungel mélye tele van titkokkal, melyek megfejtése sok tíz órában mérhető játékidőt vesz igénybe. Az ott egy kvad? Hopp, szállítós mellékküldetés! Jól látom, van valami a faluvégi reklámtáblán? Nosza, még egy feladat, ezúttal egy zsoldos parancsnokot kell csendben elintézni. A lehetőségek tárháza tényleg csak a nagy szerepjátékokkal mérhető össze, ami annak ellenére, hogy ez még mindig FPS, segít kiterjeszteni a műfaj kereteit, hogy teljesen új vizekre evezzenek a lövöldözés szerelmesei.

Az opcionális tartalom gigantikus méretekre rúg: felvehető mellékküldetésből, felfedezhető barlangból, összegyűjthető fegyverből annyi van, hogy megszámolni is nehéz lenne. Akárcsak az Assassin's Creedben, a Far Cry 3-ban is meg kell másznunk magas tornyokat (ez esetben rádiótornyokat, hogy pontosak legyünk), ha fel szeretnénk térképezni a környéket, majd ezt követően kincsvadászatra indulhatunk a térképen jelölt, loottal teli ládák után, vagy csak simán utcai harcokat vívhatunk a közelben járőröző kalózokkal. Anno a Far Cry 2-ben irtó idegesítő volt, hogy egy megtisztított ellenőrzőpontot tíz perc elteltével ismét elleptek a fegyveresek. Na, itt ilyen már nincs, maximum egy-egy kósza dzsip robog el mellettünk a már kitakarított táborban. Ugyanakkor a katonáknak megvan a maguk baja nélkülünk is, hisz a szigetek élővilága nem épp barátságos, tigrisek, vaddisznók, párducok és egyéb ragadozók népesítik be őket, melyek nem kímélnek sem minket, sem másokat. A vadállatok elleni harc, bár nem kiemelten fontos része a játéknak, különös ízzel fűszerezi meg a Far Cry 3-at, hisz emlékeztet rá, hogy ebben a világban mi csak vendégek vagyunk, és akár a vízben vesz üldözőbe egy cápa, akár az erdőn kerget végig egy medve, soha semmilyen körülmények között nem lehetünk tiszteletlenek a természettel szemben.

Persze a tisztelet egyben túlélést is jelent: ahhoz, hogy Brody ne váljon a katonák vagy a vadak zsákmányává, fejlődnie kell, amihez egy komplett skillrendszer áll rendelkezésére. Háromféle fán alakíthatjuk hősünk jellemzőit, és minden egyes képesség új tetoválással gazdagítja Jason testét, mígnem úgy néz majd ki, mint egy 60 éves rocker. A Cápa skilltree az agresszív, támadó jellegű képességek tárháza, értelemszerűen akkor jó rágyúrni, ha az ember a frontális megközelítést részesíti előnyben. A Kócsag alá tartozó képességek a távolsági- és taktikai fegyverek szerelmesei számára nyújtanak lehetőségeket, kiegészítve egy rakás craftolással és loottal kapcsolatos skillel. Végül ott a Pók: lesből gyilkolás és lopakodás, ahogy Sam Fisher szereti.

Ezen képességek ötvözése a nyílt játékmenettel eléri, hogy valahányszor leüljünk a Far Cry 3 elé, mindig úgy érezzük, hogy ez egy Bethesda-féle alkotás: egy végigjátszás után rögvest jöhet a másik, egyik tűzharcot követheti egy éjjeli csöndes mészárlás és még sorolhatnánk napestig. Ráadásul, ha ügyesen játszunk és nem rohanunk, az összes képességet kitanulhatjuk, hogy virtuális Bear Gryllsként megállíthatatlan erőt képviseljünk a dzsungelben. A Far Cry 3 egy kimeríthetetlen játszótér, saját élővilággal, törvényekkel és olyan harcrendszerrel, amit mindenki a saját képességeire tud szabni - érthető tehát a szerepjátékos elemek iránti lelkesedésünk, főleg, hogy craftolni is tudunk, így saját kezűleg állíthatunk elő gyógyszereket, robbanóanyagokat, vagy akár hátizsákot.

Ugyanakkor nem szabad szó nélkül elsiklani azon tény felett, hogy a nagy szabadság miatt a magát túlságosan komolyan vevő történet abszolút jellegtelenné zsugorodhat. Hiába a drámai fordulatok sora, ha az embert inkább a játék világa, mintsem forgatókönyve köti le. Ráadásul az, hogy a karakterek emlékezetesek, nem jelenti, hogy szerethetőek is. Jasonnel nem könnyű azonosulni, és ez nagy hiba, mert a többiekkel egyenesen képtelenség. Mindenkinek van valami agyi problémája, és furcsamód Vaas az egyetlen, akinek legalább a nézőpontja mögött felfedezünk némi eszement perspektívát. Így aztán azok, akik a sztori miatt várták a Far Cry 3-at, jobban teszik, ha végigfutnak a főszálon, a többit pedig egy második végigjátszás során tapasztalják ki.

III. oldal

A Far Cry 3, mint FPS

Igen, le kell nyelni, hogy a szerepjátékos elemeken túl a Far Cry 3 még mindig egy FPS, és mint ilyen, vannak megkerülhetetlen tulajdonságai. Egyike ezeknek a fegyverekkel való bánásmód, ami a program talán legmegosztóbb eleme, hisz Brody eleinte csak egy fegyvert cipelhet magával, és minden képesség kigyúrása után sem növekszik az arzenál négy flintánál nagyobbra. Ez azt jelenti, hogy jól meg kell gondolnunk, mit viszünk magunkkal, különben könnyedén hoppon maradhatunk. A lőszert venni kell, találni kevésszer fogunk, és bár az olyan örökérvényű FPS-igazságok, mint hogy a mesterlövészek számára könnyebb a terep megtisztítása, vagy hogy a rambózás nem túl célravezető, most is élnek, de muszáj számításba vennünk, hogy a Far Cry 3 összetettsége az általános akciót is bonyolultabbá teszi. Ugyan komoly ballisztika vagy sebzési szimuláció nincs, de ha megsebesülünk, meg kell gyógyítanunk magunkat, és a járműveinket is gyakran cserélnünk kell, ha nem akarjuk, hogy szétessenek alattunk. S ha már járművek, van itt minden a terepjárótól a teherautón át a siklóernyőig, használatuk pedig, bár opcionális, akár harc közben is ajánlott lehet.

A mesterséges intelligencia minden emberszimulátor esetében kulcskérdés, nincs ez másként itt sem. Ellenfeleink bekerítenek, látnak és hallanak, képesek követni is. Ugyanakkor nem dolgoznak össze, mindnyájan a saját gesztenyéjükért kaparnak, és bár ezt betudhatnánk a kooperációs rutin gyengeségének, legyünk jóindulatúak és feltételezzük, hogy ezek az emberek nem képzett katonák, hanem közönséges bűnözők, így sosem tanultak alakzatokat és stratégiai műveleteket. Az AI tehát jó, de nem hibátlan. Az ellenfelek csak addig okosak, amíg tudják, hol vagyunk. Ha szem elől tévesztenek, simán visszatérnek a járőrhelyükre, tojnak rá, hogy alig pár méterről lesünk rájuk a puska távcsövén keresztül. Furcsa továbbá, hogy bár törzsünk tagjai (igen, ilyen is van) a segítségünkre sietnek egy-egy tábor felszámolásakor, hasznuk a nullával egyenlő, inkább csak vaktában pazarolják a lőszert, mintsem tényleg tesznek valamit. Összefoglalva tehát a Far Cry 3 egy jó shooter, mely viszont csak a skilleknek és a nagy pálya nyújtotta lehetőségeknek köszönheti, hogy újat mutathat. Ami pedig a nehézséget illeti, én azt javaslom, hogy a tapasztalt akcióhősök kezdjék a kalandot Hardon, mert a Normal semmi kihívást nem nyújt lövöldözés terén.

IV. oldal

Sziget fesztivál

Ha végigjátszottuk a sztorit, jöhet a négyfős kooperatív mód, amiben egy hajó legénységének történetét ismerjük meg egy másik, közeli szigeten - bizony, itt is van forgatókönyv és dráma, de mivel a lényeg a csapatmunka, még annyira sincs szerepe, mint a kampányban. A pályák különösen nehezek, egyedül képtelenség lenne teljesíteni őket. Kettesben sem egyszerű a dolog, de már csak-csak megy, legalábbis akkor, ha mindkét játékos tapasztalt FPS gamer. Három fővel már egész tűrhető, néggyel pedig remek, de mindvégig figyelni kell egymásra, mert a túlerő sokszor kezelhetetlenül nagy. Ráadásul a játék laggolni is hajlamos, különösen konzolokon - PC-n ezzel nem volt gond, bár ügyes játékosokat sem igen találtunk. A legtöbben 1-es vagy 2-es szinten álltak (mielőtt kérdeznétek, persze, hogy vannak multiplayer-szintek, ez mégiscsak a XXI. század), és már az első nehezebb szakaszon kiléptek, innét is csókoltatjuk őket. Szóval ami a kooperatív módot illeti, haverokkal van érelme, nélkülük kerülendő.

A kompetitív multival is vannak problémák. Először is, konzolon nincsenek játékosok. Ez persze valahol érthető, hiszen egy single player FPS-ről van szó, a vásárlók többsége minden bizonnyal 20 óra belefeccölt túlélés után is a felfedezésnél tart. Csak épp ez nem kárpótolja azokat, akik hamar végigszaladnak a sztorin, és a második nekifutásig szeretnének a multival is foglalkozni egy keveset.

PC-n jobb a helyzet, tele vannak a szerverek és a sebesség is sokkal jobb. Ugyanakkor a többjátékos opciók itt sem lesznek ötletesebbek. DM, TDM, CTF és ezek variánsai, trópusi környezetben, lelketlen akciózás és ásításra gerjesztő játéktervezés közepette. Kár rá szót vesztegetni, mert nem sikerült, jobban járt volna a Ubisoft, ha nem is foglalkozik vele.

V. oldal

Trópusi hőség

A Far Cry első része leginkább arról vált híressé, hogy alig akadt olyan PC 2004-ben, amin maximális részletesség mellett is meg tudott moccani. A nyár végén megjelent Doom 3-ig a legszebb játéknak számított a piacon, nem csoda hát, hogy a Crytek azóta is technokrata vállalatként él a köztudatban (jó példa erre a Crysis sorozat). A Far Cry 2 is lenyűgözően festett, de játékmenete sok problémával küzdött - eljött hát az ideje a tökéletes elegynek. Nos, annyi bizonyos, hogy a Far Cry 3 az év egyik legszebb játéka. A pályatervezés lenyűgöző, a textúrák és objektumok részletessége lélegzetelállító. A karaktermodellek már nem néznek ki olyan jól, mozgásuk és testfelépítésük kicsit darabos, de a mimika így is meggyőző, meg különben is, ennyit simán el lehet nézni, ha vetünk egy pillantást a pálya méreteire.

Konzolokon a grafika szép, de a kifezetten az adott vasra kigyúrt játékokkal nem veszi fel a versenyt. Az Xbox 360-as változat sub-HD felbontásban fut, élsimítás nélkül, és legjobb esetben is maximum 30 fps-t pumpál ki magából - ez a nagy lövöldözések esetén leeshet 15-re is. PC-n a maximális grafika láttán leesik az állunk, fontos azonban kiemelni, hogy megfelelő konfiguráció nélkül jobb neki sem esni. Mi egy három éves gépen tettük próbára a Dunia 2 Engine-t (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; AMD ATI HD5770; 6 GB RAM), és könnyeinkkel küszködve vettük tudomásul, hogy egy ilyen "régi" PC már a közepes beállításokhoz sem elegendő. 1280x720-ban persze, szó sincs Full HD-ről! Lényeg a lényeg: aki a Far Cry 3-at kéri a Jézuskától, jobban teszi, ha a levél aljára egy új gép paramétereit is odabiggyeszti.

Összegzés

Sok dologról nem esett szó (egy ekkora játéknál nehéz is lenne mindent számba venni), de mindez nem is számít, hisz a Far Cry 3 minden várakozásunkat felülmúlta, és az év legjobban sikerült FPS-e lett, mely, bár nem tökéletes, tartalom terén aligha talál ellenfélre. Legszívesebben kötelezővé tennénk a végigjátszását, főleg azoknak, akik szeretik az RPG-ket, és még nem láttak olyan shootert, ami kielégítette volna szívük összes vágyát. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ahogy semmi, a Far Cry 3 sem mentes pár negatív tulajdonságtól. A multiplayer komponens a beleerőszakolt idő és energia ellenére is csalódás, a sztori pedig nem hangsúlyos eléggé - a befejezésekről már nem is szólva, egyik sem lett valami jó. Ezek azonban csak hasogatott szőrszálak; ha van erős PC-tek, vagy konzolotok, ne habozzatok az év végi utolsó nagy bevásárláskor!

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC, Xbox 360