Járt utat járatlanért...

Az egy nagyobb összeg reményéért, a csábító-csalogató hírnévért vagy mindkettőért sorompóba álló bajnokjelöltek kellemetlen helyzetbe hozására, netán egyenesen brutális megalázására építő vetélkedők listája impozáns. A bátor delikvenseket röhejes jelmezekbe öltöztetve egymásnak eresztő, 1962-ben elstartoló francia Intervilles telitalálatnak bizonyult. Ezt mi sem igazolhatná jobban, mint az, hogy a koncepció továbbfejlesztett változata, a Játék határok nélkül 1965-től kezdve világszerte milliókat szegezett a képernyők felé. Hovatovább, a BBC 1966-ban elkezdte a licencre épülő It's a Knockout! sugárzását.

Később a fékezhetetlen agyvelejű Chuck Barris sem kímélte magát: fő műve, a Gong Show lényegében nem szólt másról, mint, hogy botfülű exhibicionisták bolondot csináltak magukból. A csúcsot azonban vitán felül a két vonulat legmarkánsabb jellegzetességeit összegyúró, 1986-tól 1990-ig hódító Takesi kastélya jelentette. A résztvevőket alkalmasint embertelen-groteszk tortúrának kitevő megmérettetésekben bővelkedő szürreális agymenés jött látott és győzött, kikövezve az utat az egész világot sokkoló, bizarr japán vetélkedők előtt.

A Mediatonic legújabb, parti-platformer battle royale-ként aposztrofált hibridje, a Fall Guys: Ultimate Knockout le sem tagadhatja, hogy az efféle műsorok köpönyegéből bújt elő. Ám annak dacára, hogy az ihletforrások az évek során klasszikusokká avanzsáltak, a kiadók nem akartak kockáztatni az egy ideig Fool’s Gauntlet, majd Stumble Chums címet viselő programmal. Kereken tíz cég döntéshozói mondtak nemet az ajánlatra, míg végül a Devolver Digital vezetői áldásukat, és ami ennél is fontosabb, tőkéjüket adták a nagyratörő tervre.

Lássuk hát, hogy jó lóra tettek-e a vállalat illetékesei, vagy sem!

Nem babra megy

Az alapképlet egyszerű. Egy kicsiny, darabos mozgású és suta, de cserébe a legmeredekebb zuhanást is karcolás nélkül megúszó bab-kreatúra felett vehetjük át az irányítást. Célunk pedig magától értetődően az, hogy ide-oda szaladgálással, tereptárgyak megragadásával és ugrálással továbbjussunk a maximum hatvan aspiránst jócskán megrostáló négy selejtezőkörön. Utána záróakkordként az ötödik fordulóban megszerezzük az abszolút győztes homlokát ékesítő koronát.

Ez szigorúan papíron elsőre mérsékelten tűnhet érdekesnek – pláne, mert nincsenek komplexebb mozdulatok, az összképet kicsit megbolondító speciális fortélyok és hasonló extrák. Ám ha nem riaszt el a fapados koncepció, és belevetjük magunk egy meccsbe, száz százalék, hogy önkéntelenül is megemeljük a kalapunk a londoni szakemberek előtt. Fáradozásaik legfrissebb gyümölcsén ugyanis érződik, hogy nem egy sebtiben összehányt, egynyári szenzációról, hanem egy kreatív ötletekkel gazdagon megspékelt szívügy-projektről van szó.

Ezért unalmas sablon-feladatok helyett huszonöt parádés versenyszámban bizonyíthatjuk be, hogy sztárnak születtünk. Előbb egy szélmalmokkal és vadul-veszettül pörgő-forgó akadályokkal teli pályán loholunk a cél felé, aztán a rózsaszín nyálkafolyam hömpölygő árja elől menekülünk. Hogy ezt követően levezetésként csapatokba verődve tojásokat lopkodunk a rivális alakulatoktól - de akad itt memóriateszt, mérleghintákkal teli szakasz, vidám fogócska, és felfestett, kinyithatatlan-áttörhetetlen ál-ajtókkal megfűszerezett vesszőfutás is.

Egy kurta pillanatra sincs szünet, és ez a hallatlanul élénk, kaotikus forgatag még akkor is garantálná a diadalt, ha maga a tálalás kómába ejtően unalmasra sikerült volna. Ám szerencsére erről szó sincs. Az aranyos, de nem negédesen szirupos rajzfilmbe illő környezet, a fejhangon zsolozsmázó, csetlő-botló figurák, a tündéri vizuális gegek és a hihetetlenebbnél hihetetlenebb fordulatok szinte levakarhatatlan mosolyt varázsolnak az arcunkra.

Hogyan tovább?

Az angol stúdió munkatársai tehát vitán felül egy szórakoztató és a könnyen emészthetőséget preferáló korszellemhez passzoló, adrenalinpumpáló kuriózumot tettek le az asztalra. Jelesül, egy oda se figyelve is megjegyezhető szabályainak és letisztultságának köszönhetően hamar elsajátítható, rövid távon megbabonázó népjátékkal rázták fel a tespedt-elkényelmesedett szakmát.

Ám nagy dobásuknak kissé paradox módon éppen nyitottsága és áramvonalassága a legnagyobb gyengéje is. Hiszen akárhogy is nézzük, mókás feladatok ide, bájosan hülyécske atmoszféra oda, nem igazán van módunk arra, hogy gyakorlással és energiabefektetéssel egyről a kettőre jussunk. Mivel a limitált eszköztár, illetve az inkább szórakoztató, és nem szigorúan kőbe vésett vagy puszta logikával kiókumlálható szabályok szerint működő fizikai modell miatt túl sok múlik a vakszerencsén.

Meglehet, hogy ha telibe kap minket egy csapda, Fortuna ránk mosolyog, és ide-oda pattogva egyből az élre jutunk. De az sincs kizárva, hogy pusztán azért esünk ki az éppen aktuális viadalból, mert valaki más rosszkor szökkent, és ügyetlenkedésével becses személyünket is magával rántotta. Persze, az igencsak kurta tusák jócskán enyhítik a váratlan kellemetlenségek előidézte frusztrációt, mivel négy-öt perces meccsek elvesztésekor csupán orvosi kezelésre szoruló, gyakorló idegbetegek verik szét lakásuk berendezését.

Viszont ezzel együtt teljesen jogos az a félelem, hogy bőséges és nívós tartalom-utánpótlás híján a nyargalászó babok nyom nélkül el fognak tűnni a semmiben. Sőt, erre úgy is van némi sansz, ha a készítők éjt nappallá téve azon fognak ügyködni, hogy válogatott próbatételekkel kényeztessék a közönséget. Elvégre a hírhedten trendérzékeny szcéna minimális ismeretének birtokában biztosra vehetjük, hogy már tucatnyi gárda vágott bele a maga a hullámot jól-rosszul meglovagolni igyekvő klónprogramjába.

Gyanítható, hogy a Fall Guys nemsokára jó eséllyel a tömegeknek jóval vonzóbb free-to-play üzleti modellel kísérletezgető kihívókkal lesz kénytelen megküzdeni, ha a csúcson akar maradni. Végül azt sem feledhetjük, hogy hiába kőbalta-bonyolultságú az irányítás, ráférne némi korrekció, mert az ildomosnál gyakrabban esik meg, hogy virtuális avatárunk nem, vagy durva késéssel reagál a parancsainkra.

Verdikt

Így mindent összevetve, ha itt és most jól akarjuk érezni magunkat, valamint azt az elvet valljuk, hogy részvétel a fontos, nem pedig a győzelem, a húsz eurót kóstáló alkotás kötelező vétel. Ám ha jobban szeretjük a képességek pontos-precíz alkalmazására építő, komplex címeket, vagy fontos számunkra, hogy ne egy potenciálisan szélsebesen tovaszálló őrületbe ruházzunk be, evezzünk más vizek felé.