• *F1 noises*

A Forma 1 a versenysportok egyik pontját fájóan valóságossá és láthatóvá teszi: egyetlen, a legkisebb hiba is elég, hogy az egész futam mehessen a levesbe. És ez egyáltalán nem csak a pilótákon múlik. Az egész csapat olyan, mint egy precíziós gépezet, minden kis vagy nagyobb fogaskeréknek megvan a helye, az adatelemzők, az időjósok, a kerékcserét és egyéb boksz műveleteket végző szakemberek ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló erővel hatnak a „gépezet” egészére, mint a legjobb mérnök vagy pilóta. Ugyanis az utóbbiak mindent és bármit megtehetnek, egy hiba következményei a teljesítmény egészét sújtják, akkor is, ha a csapat többi része tökéletes munkát végzett.

Ez adja ugyanakkor a szépségét is ennek a sportnak, hiszen egy összehangban, olajozottan működő csapat és egy jól lehozott futam, hatalmas diadal. Akkor is, ha csúcskategóriás csapatról beszélünk, aki megszerezte az első helyet és akkor is, ha csapatunkkal most először jutottunk fel az időmérők második szakaszába.

Közgazdász, mérnök, HR-es

Nézzük először az emberi tényezőt: Csapatunkban lesz egy főmérnök, egy aerodinamikai mérnök és két szakember, aki a pilótákkal együttműködve a felkészülés és a futam alatti technikai paraméterekért (kerék túlmelegedése, üzemanyag delta stb.) és a kommunikációért felelős. Az első kettő ráadásul a fejlesztések és a kutatások terén is hozzáadja tudását és tapasztalatait a végeredményhez, tehát sejthető, hogy hasznos, tevékeny tagjai a csapatnak. Emellett van egy fejlesztő/kutató mérnök csapatunk, egy boksz csapatunk és fejvadászaink, akiket a fantasykra jellemző bérgyilkosságokra ugyan nem, de tehetségek és felbérelendő emberek kifürkészésére nagyon is használunk.

Ezek után jön az épületek, létesítmények menedzselése, ami az egész csapatra értendő bónuszokkal ugyanúgy segít minket, mint ahogy a gyártási, tervezési vagy kutatási kapacitásunkat növeli, vagy épp csapatunk nimbuszát építi. Ide tartozik a CFD (Computational Fluid Dynamics) szimulátor, a teszt-szélcsatorna, de a trófeatermünk, a helikopter leszálló, a meteorológiai központ és a pilóták szimulátor szobája is. Ezeknek 5 szintje van, természetesen minél jobb, annál több a bónuszként kapott pont.

Végül, de nem utolsósorban a mi kezünkben van az autó különböző részeinek pl. karosszéria, felfüggesztés, hátsó/első szárny is, nem csak a jövő évre mutató kutatások terén, de továbbfejleszthetjük a jelenlegi darabokat is. Mindez pénzbe, mérnöki munkaórákba és tesztelési időbe kerül, tehát nem szabadulhatunk el teljesen akkor sem, ha mindenből a legjobb áll a rendelkezésünkre és tele vagyunk pénzzel.

Emellett a financiális helyzetünket, a csapatot birtokló vezetők hozzánk való hozzáállását és a versenypályákról elérhető rengeteg infót is átböngészhetjük kedvünkre, miközben a legjobb stratégián és a csapat fejlesztésén munkálkodunk szorgosan. Mindez sok tennivalót ad időnként, de még egy millimétert sem mentünk versenypályán, úgyhogy nézzünk szét ott is.

Autószerelő, stratéga, jövendőlátó

A felkészülésben benne van az is, hogy a motor/sebváltó/ERS rendben legyen, valamint a legjobb alkatrészek kerüljenek fel az autókra és tartalék is legyen belőlük, ki tudja mi történik edzésen vagy futam közben. Ha mindez rendben van szerintünk, akkor minden futam előtt 3 gyakorló futamot kell végigpörgetnünk (de rábízhatjuk a gépre is, hogy szimulálja le).

A gyakorlás során pilótáink az aktuális autó menettulajdonságaival begyakorolják az adott pályát (Track Acclimatisation), csiszolják abbéli tudásukat, hogy az alkatrészek és egyéb eszközökkel hogyan hozzanak ki minél jobb teljesítményt a járművükből (Car-Parts Knowledge), végezetül egy finomhangolós „minijátékkal” az autó beállításait bütykölgethetjük egészen addig, amíg a pilóta azt nem jelzi vissza, hogy soha nem volt ilyen jó (Set-Up Confidence).

Itt kezd kicsit szétcsúszni a játék, ugyanis azt készségesen elhiszem, hogy valahogyan vissza kellett adni, mi is történik a gyakorlásnál. Persze, hogy finomhangolnak, persze, hogy egy új, fejlesztett alkatrész megváltoztatja a menettulajdonságokat, de azt nem hiszem el, hogy pl. Vettelnek újra kell tanulnia a Hungaroringet vagy bármely másik pályát, ami nem 2022-ben debütált. És ha mégis, akkor nulláról kezd, mindenhol. És ha már itt tartunk, a „minijáték” egy ponton túl fárasztó lesz bárkinek, aki nem F1 fanatikus és gyengébb csapatként egyetlen ezredmásodpercnyi előnyről sem mondhatsz le, tehát csinálni fogod, rendületlenül.

Sebaj, ha mindezen túlvagyunk, jöhetnek a kvalifikációs futamok. Itt ugye első alkalommal a legjobb 15 majd a legjobb 10 jut tovább. Csapattól (és jó pár egyéb dologtól) függ, hogy milyen esélyekkel vágunk bele, de az általam választott underdog Aston Martinnal hatalmas élmény volt, amikor felküzdöttem magam a fejlesztéseknek hála és elkezdtem bennmaradni a 2. kvalifikációs futamra.

Az évad második harmadában a régi 17-18. hely helyett a büszke 14. helyet már egész stabilan hoztam. Mindezek után pedig természetesen a nagybetűs versenyfutam következik, ahol pontokért és értékes másodpercekért megy a harc.

Választhatunk boksz stratégiát, állítgathatjuk a tempót, a kerekek igénybevételét, spórolhatunk az üzemanyaggal és taktikázhatunk az ERS-sel is. A lényeg, hogy végig csináljuk és minél többen legyenek mögöttünk. Izgalomban itt sincs hiány, ugyanis ez az egyetlen rész amit nem szimulálhatunk le, bár a 16x-os gyorsítás sokszor segít, de a mikromenedzselés is feszes figyelmet igényel, pláne ha nem mindenkire fél futamot verő Ferrariban ülünk. Nincs baj velük sem, hiszen a felső karéjban is komoly csatározások tudnak kialakulni, de ha kihívást akarunk, akkor szerényebb lehetőségekkel bíró csapat mellett tegyük le a voksunkat.

A futamok alatt leszakadhat az eső, ütközhetünk kicsit vagy nagyobbat, kisodródhatunk – ez mind benne van a pakliban a legtöbb helyen. Azért azt láttam, hogy a véletlennel elég sokat játszik valami algoritmus. Voltak gyakorló futamok, ahol 3-asával karamboloztak vagy csúsztak ki a pilóták (szinte tényleg szó szerint), volt amikor a versenyen a két Ferrari esett ki, némi Red Bull segítséggel.

De a másodpilótám, 4-5 szinte hibátlanul levezetett futam után megesett, hogy legközelebb 5 körönként kicsúszott, szerencsére csak a gyakorláskor. Ez is gondolom a kiszámíthatatlanságot igyekszik szimulálni, csak mintha a „sok” vagy a „nulla” között alig lenne átmenet.

A másik gubanc, hogy a kerekek között nagyon kevés differencia van látszólag és a játékosok visszajelzése alapján ebben komolyabb fejlesztés szükséges – már csak azért is, mert a menettulajdonságuk 30%-os kopottságig ugyanaz, onnantól pedig drasztikusan romlik. Az AI alapvetően amúgy jó munkát végez, de így is bele tudunk futni komoly anomáliákba.

A Monaco-i futam előtt ugyanis nem figyeltem oda a kerekekre (megesik) és míg a többiek soft-tal vágtak neki, az én autóimra intermediate került. A csapatom tudhatott valamit, ugyanis indulás után pár másodperccel leszakadt az ég és míg én vidáman róttam a köröket, minden más csapat fejvesztve rohant ki vérmérséklet szerint wet vagy intermediate gumikért. Ez nekem jó 20 másodperces előnyt adott úgy, hogy más előtte is jobban mentem, mint a legtöbb száraz gumis (itt azért vannak észrevehető különbségek).

Róttuk a köröket és végül hihetetlen módon Aston Martinnal az 5. helyen intettek le, majd a következő képernyőn azt láttam, hogy a 9. lettem. Nem kaptam büntetést, nem okoztam balesetet és semmi ilyesmi nem történt, de meglehetősen kedvem szegte, hogy egy kétszeres anomália sok pontba és egy diadal letörésébe került nálam. Nem értettem, és ma sem értem. Hasonló volt az a történet, ahol szintén esőre állt az időmérő, én azonnal kimentem soft keréken, de mire a többiek előmásztak 2 perccel később már zuhogott az eső én pedig köszöntem szépen befejeztem a körömet.

Sokszor kiszámítható az AI amellett, hogy okosan mikromenedzsel és cserél kereket legtöbbször. Ahhoz viszont szokjunk hozzá, hogy az automatikusan működő DRS-nek hála jó kis DRS vonatokba futunk bele és, hogy ha utolértek minket, akkor nagyon ritkán tudjuk lerázni az üldözőt (a legjobb csapatoknál ez kevésbé van így), mert mire 1 másodpercnyi távolságot összeszednénk, a következő DRS zónán „visszaugrik” mögénk. Grafikailag is többet vártam egy 2022-es játéktól.

Tudom, hogy szimulátor és nem a csillogás a lényeg, de grafikai hibákat, elmosódó matricákat látni az autókon és habár le van szimulálva az autók mozgása, dróton rángatott szekereknek tűnnek, főleg ütközéskor. Még olyat is tapasztaltam, hogy egy 5-6 autós DRS-vonatnál a legeleső pilóta lelassított, mindenki szépen vele együtt döcögött (szó szerint ilyen lassan) pár másodpercig, majd visszazökkentek és felgyorsítottak a pilóták. Nem volt lag és nem az asztali gépem lassult be, egyszerűen a játék dobott egy ilyen „manővert”.

Igaz, hogy tud meglepetésekkel szolgálni, de összességében nem lett rossz az F1 Manager 2022, az alapokat értve ezalatt. Szüksége lesz jó pár tapaszra és továbbfejlesztésre is, de F1 csapatot vezetni akkor is élmény. Nem lehet túlbonyolítani, mert akkor csak fanatikusoknak készül és nem lehet túl egyszerű sem, mert kiveszik a technikai, taktikai harc és a tervezgetés belőle. A jó alapok mellett lehet, hogy a 2023-as év lesz inkább az igazi befutó, de addig is, előjátéknak, tapasztalatnak megteszi.