Idén már tíz éve, hogy a Forma-1 jogai visszakerültek a Codemasterhez, a britek pedig azóta próbálják megtalálni a tökéletes formulát, több-kevesebb, de az utóbbi években inkább több sikerrel. Sőt, az F1-sorozat az elmúlt két évben egy olyan teljes, minden igényt kielégítő csomaggá nőtte ki magát, hogy leginkább csak apróságokba lehetett belekötni - a vezetési modell, vagy éppen a mesterséges intelligencia sosem lesz olyan, hogy az mindenkinek egyaránt elnyerje az ízlését. Azért sorolom ezeket az apróságokhoz, mert tényleg csak személyes preferenciák kérdése már (és eléggé testre szabható).

Mivel tehát már eleve egy alaposan kikupált 2017-es résztől érkezünk el a 2018-asig, forradalmi változásokra nem kell számítani. Továbbra sem kerültek be a sokak által kért elektromos Formula E autók (habár nem tudom miért kéri ezt számon valaki egy F1-es játékon, de mindegy), és továbbra sincs benne sem a GP2 sem a GP3, amik ugyebár az ugródeszkát jelentik a csúcskategóriába.

Nincsen tehát felesleges figyelemelterelés, megvan viszont minden az idei szezonból: a 10 csapat, a 20 pilóta, és a 21 pálya. Szépen lekövette a változásokat a Codemasters: bemutatkozik a francia Paul Ricard, 2016 után visszatér a német Hockenheimring, és kikerült a versenynaptárból a malajziai Sepang.

Ha már a változások lekövetésénél tartunk, ez jól sikerült az autók esetében, de ennek nem biztos, hogy mindenki örülni fog. Mert ugyan szuper, hogy a járgányok nagyon részletesek, minden egy szponzori matrica pontosan ott van, ahol lennie kell, de mindez azt jelenti, hogy megkapjuk az idén bevezetett és kötelezővé tett, undorító, a klasszikus nyitott versenyautók látványát teljesen eltorzító, látóteret kitakaró, rettenetes, borzalmas (és akkor itt fejben még soroljatok fel néhány szitokszót) bukókeretet, avagy a Glóriát.

Ez a bizonyos Glória ugyebár eredetileg angolul Halo néven fut, és ha hozzám hasonlóan utáljátok, akkor legalább annyi könnyebbséget beépítettek a fejlesztők, hogy a belső nézetben kikapcsolható a középső tartópillérje (ezt a kamera beállításai között keressétek Halo Column néven). De persze erre egy igazi fanatikus úgyis azt fogja mondani, hogy csalás.

Aztán szépen le van modellezve szárnnyitogatós DRS-rendszer, valamint idénre bekerült az energiavisszanyerésre építkező, teljesen manuálisan kezelhető ERS-rendszer is, mert ugye ezek a drága autók már néhány éve hibridek. Ezt mondjuk fájdalmas leírni olyan valakinek, aki a 20 ezer fordulat felett üvöltő V10-es motorokon nőtt fel, és akinek az első látogatásakor a Hungaroringen gyerekként egyszerre folyt ki a dobhártyáján a vér, és szakadtak ki a belei, amikor versenyzők kiálltak a bokszutcába, de hát ez van.

Szóval, mivel ugyebár hibridekről van szó, nehezebbek is, ami most már sokkal jobban érződik. Ez is része annak, hogy egyébként teljesen felújították a felfüggesztés és a gumik szimulációját, melyeknek köszönhetően jóval valósághűbb élményt kapunk. Most már nem csak a gumik, de a pálya hőmérséklete is fontos szerepet, a felfüggesztések pontosabb leképzése pedig például ahhoz vezet, hogy néhány szegélykövet most már érdemes lehet teljesen elkerülni, mert teljesen felborítják az autó egyensúlyát, míg a korábbi években simán átszáguldhattunk rajtuk.

Úgy már igazi kihívás, főleg kontrollerrel, de a szokásos dolgot meg kell jegyezni: ez azért még így sem a szó szoros értelmében vett szimulátor, és valószínűleg soha nem is lesz teljesen az, amivel egyébként semmi gond, mert egész egyszerűen nem ez a célja, és vélhetően elég kevesen tudnának vele mit kezdeni.

A játék központi eleme ezúttal is a karrier mód, ami egy elég visszafogott karakterkészítővel kezdődik: néhány előre generált arc és sisak közül választhatunk, megadhatjuk a nemzetiségünket és a nevünket, majd választhatunk csapatot. Szokás szerint a rosszabb csapat ugyan gyengébb autót jelent, de kisebb elvárásokat is a csapatvezetés részéről, amiket talán könnyebben tudunk teljesíteni.

Az utóbbi két évben a Codemasters alaposan kibővítette a karrier módot, a nagydíjak alatt elképesztő mennyiségű beállítási és kalibrációs lehetőséget adva a játékos kezébe. Amit az egészen eltökélt profik valószínűleg nagyra értékeltek (és egyébként most is rendelkezésre áll ez a mód), de a stúdió kutatásai szerint a többségnek már egyszerűen túl sok volt mindez. Úgyhogy egyszerűsítettek rajta: a nagydíjak során megszerezhető fejlesztési pontokból dönthetünk, hogy melyik főbb kategóriát szeretnénk erősíteni menet közben (például megbízhatóság, aerodinamika), így aki nem akar annyit foglalkozni ezzel az egésszel, és inkább csak versenyezne az megkönnyebbülhet.

Ezzel együtt a Codemasters továbbra is nagyon szeretné, ha beleélnénk magunkat a játékba, így ott ülünk FPS-nézetben a garázsban a szerelőinkkel, egy laptopot nyomkodva, amin kérhetjük a különböző módosításokat, és menedzselhetjük a karrierünket. Nem vagyok benne biztos, hogy egy normálisabb, az F1-es közvetítések dizájnelemeire építő menürendszer nem lett volna-e jobb, mert ezt így sokszor túl körülményesnek éreztem.

Szintén a beleélést hivatott segíteni, hogy az egyes etapok után odajön hozzánk Claire, az újságíró leány, aki két-három kérdést szegez nekünk, és amikre amolyan Mass Effect-szerű dialógosrendszerben kell válaszolnunk. Nem mindegy mit mondunk: magunkra vesszük-e a hibát, vagy áthárítjuk másra? Ha utóbbit választjuk, és szidjuk az autó tapadását, úgy például csökkenhet a reputációnk az aerodinamikáért felelős mérnökcsapatnál, így aztán nem mennek olyan jól a fejlesztések. Összességében jópofa dolog ez, és van egy kis tétje, de azért azt is meg kell hagyni, hogy néhány versenyhétvége után elkezd egy kicsit unalmas lenni.

De a karrieren kívül vár ránk egy még rengeteg lehetőség. A Championshipen belül találunk egy rakás előre beállított bajnokságot, melyek között ott van a rendes 2018-as F1-es szezon végigjátszásának lehetősége is, ezúttal valamelyik valódi pilóta bőrébe bújva, illetve vannak a meghívásos események, amik tulajdonképpen egy-egy kihívást takarnak: például meg kell előznünk bizonyos mennyiségű ellenfelet, vagy meg kell tennünk bizonyos távot a pályán, mielőtt lejár az idő. És persze számos esemény a klasszikus F1-es autókra épít, melyek felhozatala idén is bővült, ezt az itt található dobozkában részletezzük.

Akik egy-egy sima versenyhétvégét mennének, azok számára a Grand Prix menüpont érkezik segítségül, ahol mindent részletesen testreszabhatunk az edzések számától kezdve, az időjáráson át a verseny hosszúságáig, és persze nem szabad elfeledkezni a multiplayerről sem, ahol idén a nagy újdonság, hogy végre a Codemasters is elkezdte osztályozni a játékosokat a futamokon mutatott viselkedésük, sportszerűségük, valamint az eredményeik alapján, így talán kevesebb lesz a roncsderbi.

Szóval, összegezzünk. Az F1 2018 még mindig nagyon részletes, majdnem minden tud, amit egy rajongó megkövetelhet tőle, még részletesebb a vezetési modellje, és végre a karrier mód sem terheli túl az újoncokat. Egy szuperül sikerült, teljes csomag ez, aminek igazából a legnagyobb baja, hogy azért olyan rengeteget nem változott a tavalyi évhez képest, de ezt igazából nem merem számon kérni rajta, mert lássuk be, olyan túl sokat nem is tudott volna.