Az ember évezredek óta a zene rabja, ha jön a ritmus, az egész testünk rámozdul és követjük. A ritmusjátékok éppen ezért tökéletes kombinációk szoktak lenni a zenét és a játékot egyaránt kedvelők számára. Guitar Hero, Just Dance, PaRappa, Rock Band, Metal: Hellsinger, Beat Saber, Pistol Whip, Osu! Muse Dash és még sokáig sorolhatnám azt, hogy milyen sikeres, szeretett címek vannak ebben a kategóriában. 

De mi van akkor, ha egy olyan ritmusjáték érkezik a piacra, amit mindenki kivétel nélkül gyűlöl?  

Az O2Jam Online eredetileg egy 2000-es években megjelent játék megújult formája, aminek a korábbi szervereit réges-régen lelőtték, a rajongók pedig barkács megoldásokkal próbálták életben tartani a hagyatékát. A megújult O2Jam viszont a napokban megjelent, és kemény 4%-os ajánlásnál tart Steamen, vagyis a kipróbálók 96%-a mondja azt, hogy megbocsájthatatlanul rossz. Összehasonlítva a filmes világgal, ez hasonlóan kirívó eredmény, mint az új magyar sorozat, tehát bőven rosszabb, mint amire bárki számítani merne.  

De mi lehet ennek a kiugróan rossz eredménynek az oka? Hogy egy kicsit kompetensebb személytől hallgassuk meg a játék technikai oldalát, az egykori O2Jam hangrendezője a saját tesztvideója alatt írta le, hogy mit tapasztalt, mikor kipróbálta, és milyen megbocsájthatatlan gondjai vannak az új változatnak. 

Először is ez a kiadás a mobilos verzió alapján készült, ami nagyon buta és közelében sincs annak a gameplay élménynek, mint amit a PC-s verzió nyújtott, vagy amit a közösség életben tart a maszek szervereken. Akárhogyan nézzük, az eredeti, illetve a közösség által mókolt kiadás is jobb, ezért mindenki csak a visszalépést érzi. 

Ezek viszont csak a kisebb bajok. Az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor tudatosul az emberben, hogy minden egyes zene mono hangzású, nincs stereo; a zene és a pálya nincs szinkronban, elcsúsznak egymástól az ütemek; billentyűzetre készült, de azt is rosszul kezeli; hiányzó funkciók, lag, lassulás és rossz beállítások jellemzik. 

Ha valaki nem angol rendszerbeállításokkal játszik és emellett európai időzónát használ, akkor a játék megszűnik működni. De ami igazán megbocsájthatatlan, az a monetizációs rendszer. A O2Jam ugyanis előfizetéses szolgáltatásként él, 13 dollárt kell havonta fizetni azért, hogy játszhassunk vele, de ez még csak nem is nyitja ki az összes zenét. Cserébe minden hónapban muszáj előfizetned, különben minden hozzáférésed elveszíted, ezért a pénzért ugyanis egyetlen egy zenét sem kapsz meg véglegesen. 

Ha ez még mindig nem lenne elég, a rendszer úgy van beállítva, hogy a havi előfizetést minden egyes nap levonja az áldozattól. 

Az előfizetők teljesen értetlenül állnak a dolog előtt. A fejlesztők nem reagálnak a megkereséseikre, míg a Valve-ot azért kérik számon, hogy egy ilyen, már-már szélhámos app miért lehet még mindig a boltban.  Az egyik pozitív értékelés szerint azért nagyszerű a játék, mert hihetetlenül egyszerű letörölni, de valószínűleg a cikk írásakor érvényes 1000-nél is több figyelmeztetést kell alapul venni, miszerint le se szabad tölteni.