Hiába a mindent leuraló AI vagy az egyre fejlettebb technológiai megoldások, ha okostelefonokról van szó, nem túlzás kijelenteni, hogy manapság nem könnyű valami igazán egyedit villantani a felhasználóknak. A gyenge szóvicc természetesen szándékos, hiszen a villogó Glyph fényeivel hódítani igyekvő Nothing pontosan azt a szerepet szeretné betölteni, amely megkülönbözteti a kameraszigetekkel és fejlettebb képalkotó megoldásokkal egymásra licitáló piaci szereplőktől. A feltörekvő márka mögött ezúttal is egy egyedi karakter áll, Carl Pei Yu, akiről talán még túlzás lenne kijelenteni, hogy megrengetheti a világot, de a figyelem felkeltése az már valóban sikerült neki.

A számos ismert telefongyártónál szerencsét próbáló figura talán a OnePlus bemutatásakor, illetve a hangos sikereket elérő eladásokat követően vált szélesebb körben ismertté, majd onnan is távozva egyenes út vezetett a Nothing megalapításához, melynek a tavaly bemutatott, kettes számú modellje járt nálam egy teszt erejéig. Természetesen az Apple mellett nem nagyon lehet mással labdába rúgni, mint Androidos eszközökkel, így a cég fókuszában elsősorban a letisztult megjelenés és a könnyed felhasználói élmény állnak, nem beszélve az extra fűszerről, vagyis az áttetsző hátlap mögött táncoló fényparádéról. Az sem véletlen, hogy a készülékek dizájn tekintetében nagyban támaszkodnak az iPhone-ok jellegzetes karakterjegyeire, így lényegében egy ízléses, de ismerős mixet kevertek, mellyel egyelőre – és szerintem bölcsen – nem a csúcskategóriát ostromolják.

Az egyediséget tehát nem a hajtogatható kijelzőkkel vagy a piaci trendek látványos megkerülésével igyekeznek elérni, így nem próbálkoznak olyan renitens megoldásokkal sem, mint a jack csatlakozó vagy a MicroSD kártyák visszavezetése, de a kínai telefonok némelyikén előforduló infra sem került be a receptúrába. A kérdés csak az, hogy az első látásra tagadhatatlanul vonzó megjelenésű készülék milyen élményt nyújt a vásárlónak, illetve az, hogy ebben a sűrű közegben tud-e olyat nyújtani, amivel képes vásárlásra buzdítani az árérzékeny, de igényes középkategóriás megoldásra vadászó felhasználókat. 

Körítés, anyaghasználat és specifikációk 

A gyártó láthatóan az ökotudatosságot demonstráló cégek egyike, a minimalizmusuk pedig már a csomagolásnál kezdődik és a nagyrészt újrahasznosított anyagokból épített telefonnál teljesedik ki. Ez egy meglhetősen vékony, négyzetalakú dobozt jelent és amennyire csak megoldható volt, a legkevesebb sallanggal, ami sajnos a kiegészítőkre is igaz. A hagyományos keskeny, de magas ládikó helyett egy széles, de a telefonnál alig-alig kövérebb dobozt kapunk, melyhez egy gramm műanyagot sem használtak fel. Ezzel együtt egy hagyományos, de jó minőségű, mindkét végén Type-C töltőkábelben és a SIM tálca kiszedésére szolgáló tűben ki is merülnek a mellékelt kiegészítők. Utóbbi darab nekem kifejezetten tetszett, mert a tű kapott egy csepp műanyagból öntött fogantyút, mely az ujjaink számára stabilabb fogást biztosít a kevésbé praktikus, lapos fémbütyköknél.

A csomag dimenzióit és az újrahasznosított matériákat látva nem érhet sokként senkit, hogy töltőfej nincs benne, viszont egy védőtok több szempontból is igazán szép gesztus lett volna. Szerencsére ezek a kiegészítők komolyabb anyagi befektetés nélkül beszerezhető extrák, védőtokot például nálunk is találni nagyjából 3000 forint környékén – ami sokkal jobban hangzik, mint a gyártótól közvetlenül rendelhető megoldás kb. 10 000-ért –, adapterből pedig a többségnél vélhetőleg már kallódik otthon néhány. Akinél mégsem, annak nem kell 100+ wattos erőművekben gondolkodnia, a mobil ugyanis 45 wattnál húzza meg a határt. Aki a Gorilla Glass 5-tel felvértezett kijelző védelmét is gyorsan le szeretné tudni, annak egy diszkrét műanyag fóliát már a gyárban felragasztottak, ha viszont az ütésálló, edzett üveg kiegészítőkre esküszünk, azt szintén magunknak kell beszereznünk. 

Külső és belső értékek 

A Nothing telefonok egyedi megkülönböztető jegye természetesen a hátoldali, Glyph fantázianévvel szereplő LED-garnitúra, de egyelőre csak forgassuk körbe a mobilt, ezt a részleget később jobban is kivesézem. Az első modellhez képest ugyan hízott néhány millimétert, de alig észrevehető mértékben, cserébe közel 8 grammal jobban húzza majd a zsebünket. Összehasonlítás gyanánt az iPhone Pro 15 tömege 187 g, míg a Pro Max 221 g, szóval ezt tekinthetjük kényelmes középútnak.

Ami szintén nem sokat változott, az a látványos – egyesek szerint pofátlan – hasonlatossága az iPhone készülékekhez, amit leginkább a lapos fémkereten, a minimális fekete káván és a kijelző által uralt előlapon érhetünk tetten. A piac helytartójától kölcsönzött stílus annyira egyértelmű, hogy tagadni lehetetlen és egyben felesleges is lenne. Még a gyártócég is igyekszik a jóval drágább Apple mobilokhoz hasonlítgatni, az összevethető árú vagy olcsóbb Androidos készülékek helyett. Ízlés kérdése a dolog, nekem pl. tetszik és akit eddig sem a külsőségek tartottak vissza az Apple mobiloktól, annak szintén nem lehet panasza rá.

A kijelző igazán kellemes darab, a 10-bites LTPO AMOLED HDR-rel meggyőző színhűséggel, illetve jellegéből adódóan nagyszerű kontraszttal dolgozik. A nem egészen hét hüvelykes képátlóhoz a 1080 x 2412-es felbontás ideálisnak bizonyult, általános használat és tartalomfogyasztás során is szuperül nézett ki, tűéles volt és szélsebesen közvetítette a tartalmakat. Igény esetén 60 Hz-re is visszafogható, illetve dinamikusan is képes szabályozni magát 1 és 120 Hz között, használattól és a lejátszott tartalomtól függően. Állítólag a megjelenést követően ez a funkció olykor akadozást generált, de az aktuális frissítésekkel megpakolt rendszer nálam nem produkált hasonlót. Kár, hogy nincs egy középső lépcsőfok 90 Hz-es opcióval, de ezt leszámítva minden rendben. Na jó, a fényerő nappal lehetne erélyesebb, szabad ég alatt maximumra húzva nem volt tökéletes, ráadásul papíron még az elődje is valamivel intenzívebben világított. Nem haltam bele, de egy kis kraft itt még elfért volna, mert nyáron ez kritikus jelentőséggel bírhat, főleg ha épp tájékozódásra használnánk.

A simára csiszolt alumínium keretet több dolog is megtöri, de nem vészes mértékben, az antennakivezetéseket jelző kis műanyag csíkok viszont kevésbé elegánsak, mint egy iPhone esetében. A (2) ezzel együtt is kifejezetten jól néz ki, a Nothing erőssége alapvetően a dizájn és ez tagadhatatlanul jól is megy nekik. Természetesen az alsó fertálya a legzsúfoltabb, hiszen SIM-tálca, mikrofon, antennacsíkok, Type-C port és hangszóró is osztozik ezen a szűkös is felületen. Fizikai gomb összesen három került a készülékre, a bekapcsoló jobb oldalt középtájon, de inkább a felső részbe nyúlva található, míg a két hangerőgomb hasonlóképpen, csak a bal szélén. A minimalizmust egy további, lehetőleg programozható gomb szerintem nem rontaná el nagyon, de ez van, vagyis ez nincs. Egy ideje már a Samsung is mellőzi a dolgot, pedig a Bixby szolgáltatáshoz kötött extra gombbal többek között fényképezni vagy zseblámpát kapcsolni is lehetett. Szerintem ziccer, a gyártók szerint teher.

A felső perem a leginkább "eseménytelen" viszont a keret és a panel találkozásánál rejtőzik a második hangszóró, így a telefonbeszélgetés mellett sztereó hangot is kapunk, illetve a szelfikamera is fent látható, mely a kijelzőből foglal el néhány hasznos mm-t. Az előlapi kamera még mindig kérdéses pont, van, aki azt szereti, ha inkább a felső káva hangsúlyosabb, cserébe a kijelző egységét semmi sem bontja meg, másokat viszont nem zavar egy apró pötty, ha cserébe mindenhol csak elhanyagolható fekete sáv kíséri a képernyőt. Engem egyik megoldás sem zavar, ha a mobil amúgy igényesre sikerült és itt ezzel nincs is gond. Sőt, jobb, mintha a panelbe próbálnák rejteni, amit egyelőre még senkinek sem sikerült használható végeredménnyel kivitelezni. A meggyőzően precíz és gyors ujjlenyomatolvasó szenzort szintén a panelbe ágyazták, viszont túlságosan lentre került, egy-két centivel magasabban kényelmesebb lenne használni.

No és akkor jöjjön a hátoldal. A telefon alapvetően fehér és sötétszürke alapszínekben elérhető, ezek az áttetsző üvegből (szintén Gorila) készült hátlappal fedett és elég tartalmasan berendezett részlegen realizálódik. Ez adja a Nothing mobilok egyediségét és különlegességét, mely egyértelműen és látványos módon különbözteti meg a legtöbb telefontól. Maga a hátlap sajnos szintln üveg, a széleinél kissé meghajlított, rendkívül masszívnak hat és sima tapintású. Ebben az esetben az üveget nem érzem indokoltnak, mert azon túl, hogy ez prémium, vagy ha úgy tetszik, luxus érzetet teremt, nem látom értelmét a repedésre, törésre hajlamos matéria alkalmazásának. Ebben az esetben ez hatványozottan érvényes, hiszen a hátlap alatt nincs további védőréteg, közvetlen rálátást kapunk a fényforrásokra és a vezetékes töltést biztosító tekercsre. Törékeny és valószínűleg nehéz cserélni, mivel ez (még) nem tömegtelefon.

Nagy hátrány továbbá, hogy rendkívül csúszóssá teszi a telefont, ami néha olyan érzetet kelt, mintha csak bekenték volna zsírral. Ha nem tökéletesen vízszintes felületre fektetjük, akkor szinte azonnal megindul a legenyhébb lejtő irányába. Mindegy, hogy az ágyamra, egy párnára vagy az ölembe helyeztem, siklik mint a selyem, így még egy székre vagy fotelre sem életbiztosítás letenni. De emiatt kézben tartani sem mindig kényelmes, szóval egy tok beszerzése mindenképp javasolt hozzá, még akkor is, ha esetleg az sem tapad maradéktalanul. A mobil fogása amúgy jó, a lapos, de nem éles szélű keretével alapvetően stabilan lehet tartani, ahogy az ívelt hátlap is jól fekszik a kézbe, csak az a fránya csúszósság ne lenne. 

Ami a karcokat illeti, tesztpéldányról lévén szó nem tettem ki extrém helyzeteknek, de egy hétig használtam és a zsebemben hurcolásztam, így megadtam neki az esélyt, hogy észrevehető használati nyomokat szerezzen. Örömmel jelenthetem, hogy a telefon nem csak hibátlanul van összerakva, de az anyagminősége is nagyszerű, nem csak jó ránézni és kézbe venni, de ennyi idő alatt karcokat sem szerzett, legalábbis én nem találtam rajta. A gyárilag ráapplikált védőfólián talán találtam egy pár milliméteres csíkot, de ezt leszámítva nem vitt magával feltűnő emlékeket. Az áttetsző, fényes felületű hátlap némileg gyűjti az ujjlenyomatokat, de nem látványosan és a fehér alapszín is segített elrejteni a taperolással felhordott zsírfoltokat. Nem kell tartanunk attól sen, hogy egy nagyobb vihar vagy egy mélyebb pocsoja halálra áztatja. Az IP54-es minősítés ugyan búvárkodásra nem kvalifikálja, de annyira pont strapabíró lesz, hogy viharos időben is bátran magunkkal vihessük.

A hátát tehát az említett fénycsíkok uralják, egy igazi dizájntermékké varázsolva a kettes számú Nothing Phone-t. A közel 800 LED-es fényforrásból álló fénycsokor mellett azonban még ott van egy nem elhanyagolható rész, méghozzá a kamerasarok. Ez összesen két 50 megapixeles kamerát jelent, a főkamera esetében egy széles látószögű, a másodlagos esetében pedig egy ultraszéles látószögű egységgel, a Nothing nem flancol 4-5 szenzoros őrületekkel. Ezekhez képest a szelfikamera "csak" 32 megapixeles, cserébe meglepően korrekt 1080p-s felvételeket csinál 30 fps-sel, kevésbé korrekt rezgéscsillapítással.

No de mi ez a Glyph Interface? Tényleg ezzel a vakítással akarnak nagyot dobbantani, amikor hasonló árkategóriában olyan ajánlatokkal kell versenyezniük, amelyek fejlettebb processzorral, komolyabb kamerákkal, nagyobb akkuval és még ki tudja mivel kerülnek a boltokba? Nos, ha ez nem is lesz feltétlenül perdöntő ok a vásárlásra, meg kell hagyni, hogy a Nothing (2) egyszerűen fantasztikusan néz ki. A visszafogottság és a futurisztikus stílus házasságaként lehetne leírni, mely képes úgy feltűnést kelteni, hogy eközben nem tűnik bazárinak vagy olcsónak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a dizájnban utazó Nothing milyen aprólékosan dolgozta ki a részleteket. Minden él és ív hibátlan, az apró csavarok és az egységes színt csak alig-alig megtörő apróságok együttese meggyőző, amennyiben vevők vagyunk az ilyen finomságokra.

A fényforrások sem csak az említett bazári hatást igyekeznek elérni, mint egyes Bluetooth hangfalak esetében, ahol a zene ritmusára villannak fel a fények. No persze ez itt is működik, csak RGB helyett hideg, fehér fénnyel. Erőssége három fokozatban állítható, így akár a fotófényt is képes kiváltani, ha pl. enyhébb, szórt jellegű fényre lenne szükségünk. A LED-ek a puszta látványon túl szerencsére szolgálnak gyakorlati funkcióval is, ha úgy tetszik, akkor a Glyph az egyre ritkábban látható értesítő LED alaposan továbbgondolt változata. Ez lényegében egy testreszabható fényjelzés, mely telefonhíváskor személyre szabott, egyedi jelzéssel közölheti velünk, hogy ki keres minket. Hasznos a töltöttség indikátor is, ahol a fénycsík egyre közelebb kerül a sín végéhez, így jelezve, hogy nagyjából mennyi fér még a telepbe, mielőtt lehúzhatjuk a töltőről. A nyomógombos korszakban a Nokia próbálkozott hasonlóval, de ott pont a bazári jelleget sikerült elérni és a hasznosság maradt el. 

Egy jópofa, de itthon még nem igazán kihasználható megoldás, hogy képes szinkronizálni a csomagküldő szolgálatokkal és a töltéshez hasonló módon jelezni, hogy milyen messze jár tőlünk az ebédünk vagy a telefonhoz rendelt tok és üvegfólia. Ez egy erősen rétegfunkció és itthon nem állnak sorba a vállalatok, hogy együttműködjenek a Nothing készülékekkel, az Uber hazai útját pedig ismerjük, így ezt aligha fogjuk sűrűn használni. Ezt leszámítva számos dolgot képes megmutatni nekünk, pl., hogy éppen aktív-e a Google asszisztens hangérzékelője, hogy mekkora a telefon hangereje, de specifikus villanást rendelhetünk egy adott személyhez és chatprogramhoz, így, ha valamely családtagunk keresett, azt egyből tudni fogjuk. A funkció talán kevésbé kézenfekvő, mint a képernyőre nézni, de azt sem állíthatnám, hogy a gyártó nem igyekezett többet alkotni, mint egy túlárazott party világítást. 

Sebesség, szoftver, töltés 

A 45 wattban maximált töltési sebesség talán távolt van az ipari csúcsoktól, ugyanakkor én már a 25 wattnál sem húzom a számat, szóval ez teljesen rendben van. Gyorsabb is lett az első modellhez képest, a teljes feltöltési idő pedig sosem lesz hosszabb 55 percnél. Ezen felül a hátoldali Qi tekercs is teljesít 15 wattot, sőt, nem csak felvenni, de leadni is képes 5 wattal, tehát vészhelyzet estén apróbb kütyüket, okosórát, fülhallgatót simán rábízhatunk. Az izomerőt a Qualcom Snapdragon 8+ Gen 1-es chipset képviseli, Adreno 730-as grafikus lapkával. Ez egy középkategóriás telefonnak több mint rendben lévő hardver, tehát ez sem az aktuális prémium, de nekem nem igen sikerült megakasztanom. Az általános felhasználói élmény tökéletesen reszponzív volt, az átlagos appok telepítése pillanatokban volt mérhető és a megnyitásukra sem kellett sokat várni. Játszani is lehet vele, az Alien Isolation Androidos portja pl. szuperül futott rajta, de a COD Mobile-ra éhezők is megnyugodhatnak.

Korrekt teljesítmény, amivel még évekig elégedettek lehetünk.

Mivel játszani, fotózni és videózni is fogunk vele, örömmel vettem tudomásul, hogy a 4 nanométeres lapka nem próbált meg kiolvadni a hátlapon keresztül. Stresszteszt vagy hosszasabb videózás alatt éreztem melegedést a felső harmadban, de nem volt ijesztő, igaz, nem is nyári melegben hajtottam. A gyártó viszont pont múlt nyárra időzítette a megjelenést, ami bátor húzás lett volna, ha a készülék nem bírja a gyűrődést, de szerencsére a magabiztosságuk mögött korrekt mérnöki munka állt. A korrekt hardver azonban mit sem ér jól optimalizált rendszer nélkül, ám szerencsére itt ez a két fél kéz a kézben jár. A Nothing OS 2.0 lényegében egy visszafogott dizájnelemekkel és extra funkciókkal felvértezett stock Android élményt kínál, kiegyensúlyozott működéssel, pattogós sebességgel. A 8GB RAM-os, 128 GB tárhelyes verzióról nem tudok nyilatkozni, de a 12 GB-os verzió nem okozott csalódást, ha pedig a 256 GB-os kapacitás kevés lenne, 512-es változat is elérhető.

A megjelenéstől számított 3 éves támogatás talán nem ér fel az 5 éves prémium ajánlatokhoz, de ezt leszámítva korrekt, a biztonsági frissítések pedig 4 éven át járnak. Én egy vaskosabb update után 13-as helyett 14-es Androiddal használhattam, január 1-es biztonsági frissítéssel, a Nothing OS ráadásul háromszor is frissítette magát, mire végre megpihent a 2.5.2-es verziószámon. A gyártó tehát az ígért intervallumon belül nem spórol a tartalmakkal, számos bugot, ritkább-gyakoribb hibajelenséget orvosolnak és az egy hét alatt nem is tűnt fel olyasmi, amibe igazán beleköthetnék.

Ami a UI-t illeti, alapvetően monokróm vizualitást kapunk egyedi, a cég által dizájnolt ikonokkal, amik néhol egészen jól mutatnak, ugyanakkor egyes alkalmazásokhoz nincs alternatív megjelenésű ikon, így az egységes képet megtörik a színes képecskék. Ezen felül olyan részeket is saját képükre formáltak, mint az időjárás app, mely a sajátos, pontocskákkal megrajzolt piktogramok és ikonok miatt sokszor nehezebben leolvasható, a kevés szín miatt pedig nehezebb feldolgozni a képet, mintha a hűvöst hideggel, a melegedést vöröses árnyalatokkal jelezné. Ez apróság és nyilván telepíthetünk kedvünknek megfelelő alkalmazásokat is, de azért érdekesnek találtam, hogy a letisztult dizájn néha mégis a kényelem rovására mehet.

A testreszabhatóság azonban itt is működik és így egy stílusos, egyedi megjelenésű felületet szerkeszthetünk magunknak, amit én nagyon élveztem. Idő lehet átszokni nem csak iPhone-ról, amit valószínűleg viszonylag kevesen tesznek meg, de akár Samsungról is, cserébe egy bloatware-ektől, előre telepített vackoktól és egyéb sallangoktól mentes, letisztult és átgondolt kezelőfelületet kapunk, mely nem eszi indokolatlanul az erőforrásokat. Olyannyira nem, hogy a jó optimalizálásnak hála a telefonnal simán elvoltam egy napot, folyamatosan bekapcsolt wifi-vel, időnként YouTube vagy Amazon Prime videókkal, e-mailezéssel, zenehallgatással.

Ha nem járattam csúcsra, többnyire kéznél volt ha szükségem volt rá, ami nagyjából 6 óra aktív használatot és bő kétnapos készenléti időt jelent. Ami nem tetszett, hogy míg a kezdőlaptól jobbra további asztalfelületek álltak rendelkezésemre, addig balra gördülve lényegében egy teljesen felesleges oldalt kapunk, egy amolyan digitális hulladékkal agyonzsúfolt Google keresőlapot, tele kattintásvadász újságcikkekkel, politikai és bulvár jellegű tartalmakkal. Kikapcsolható, bár én a fejlesztők helyében úgy kukáznám, ahogy van és inkább valami kreatívabb, de legalábbis hasznosabb felületté varázsolnám.

Jó képet vágsz hozzám?

A fotós képességek vegyesek, de egyáltalán nem rosszak. A Pro Max vagy az S24 Ultra hardveresen és szoftveresen is megeszi reggelire, ahogy az árkategóriájában is találni jobb "fotós mobilokat", de akinek ez nem az első számú szempont, az szerintem nem fog nagyot csalódni. Az éjszakai felvételek is gyorsan elkészülnek, a feldolgozás patent, bár a részletek olyankor gyakran  zajosak, mosottak és festményszerűek, látszik, hogy próbálja eldolgozni a hiányzó részleteket. Ennek ellenére egészen hangulatos képeket sikerült lőnöm vele. Kifejezetten elégedett voltam viszont az előlapi szenzorral készült képekkel, sokkal rosszabb szelfiket láttam már, ezen a téren a drágább telefonok mellett is egészen ügyesen helytáll. 

Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak egy hordozható TikTok-lejátszóról, de  telefonkészülékről is szó van, pedig ha valahol, akkor itt aztán bármely okosmobil elvérezhetne. Szerencsére a beszédhang tisztán hallható mindkét oldalon, a mikrofon jól érthető, zajmentes hangot rögzít, illetve a hívások is stabilan zajlottak, ahogy ezt el is várjuk. A sztereó hangzás hangereje korrekt, de ha van kéznél Bluetooth hangfalunk, rögtönzött összejöveteleken inkább azzal próbálkozzunk, főleg a telefon mély tartományban érezhető visszafogottsága miatt. A hangerőt lehetne finomabban, fokozatmentesen is állítani, a nagyjából 15 fokozatos, lépcsőzetes megoldás helyett, de ez nem válóok, észrevettem, de különösebben nem nehezítette meg az életemet.

Kell ez nekem?

Az a helyzet, hogy meglepett a Nothing Phone második kiadása, mely pont annyit javított az elődmodell hiányosságain, faragatlanságain, hogy egy igazán igényes és szerethető telefont vehettem a kezembe. Nem is kérdés, hogy a dizájndíjat kiosztom neki, mert nem csak igényesen összerakott mobil lett, de egészen egyedi megjelenésű is,  még az egyértelmű iPhone-majmolás ellenére is. Találunk komolyabb vagy erősebb telefont ebben a kategóriában? Valószínűleg. Szenvedünk bármilyen hátrányt, ha általános használatra, olykor egy kis játékra keresünk megbízható és szemet gyönyörködtető készüléket? Nem hinném.

A szintetikus tesztekben talán nem veri a mezőnyt, de általános felhasználóként én tökéletesen elégedett voltam vele, a 8+ Gen 1-es chipben bőven van erő. A kamerarendszer leginkább korrekt, mint sem kiemelkedő, de ez már az a kategória, amivel az események többségét vállalható módon tudtam megörökíteni. Nem forrósodik és az üzemidőt is jól menedzseli, korrekt sebességgel is tölt, összességében jól bánik az akkumulátorral. A felhasználói élmény sima és akadásmentes, szóval aki egy öregedő modellt vált erre, esetleg ez lesz az első készüléke, az üdítően sima menetre számíthat. Egyedi készülék, igényes tálalásban, jópofa extrákkal, kevés szoftveres sallanggal, ráadásul az egyik legszebb okostelefon, ami jelenleg kapható, pláne a középkategóriában. Részemről bőven megfontolandó ajánlat.