Lassan hét éve már, hogy a Nintendo berúgta az ajtót hordozható konzoljával, mely töretlen népszerűségével a legkülönbözőbb gyártókat kezdte el hasonló termékek kiadására sarkallni. Bár a Switch indulása óta, kisebb cégek számos hasonló eszközzel álltak elő, ezek többsége vagy a retro címek szerelmeseinek volt érdekes, vagy pusztán túl drágák és/vagy kiforratlanok voltak ahhoz, hogy tömegek nyissák meg miattuk a pénztárcájukat. Itt lépett a képbe a Valve a Steam Deck-kel, mely egy beépített kijelzős mini PC-vel igyekezett hasonló élményt biztosítani az érdeklődőknek. Természetesen a hivatalos Nintendo játékok nélkül, viszont olyan funkciókkal és lehetőségekkel, melyek együttese mégis egy izgalmas és szerethető termékké tette.

A barátságos áron beszerezhető Deck olyan érdeklődést generált, melynek több ismert gyártó sem tudott ellenállni, így készült el a ROG Ally az Asus jóvoltából, nemrég bejelentették az MSI Claw A1M-et, de már kapható a laptopok és kijelzők terén nagy tapasztalattal rendelkező Lenovo újdonsága is, a Legion Go, melyet nekem is volt alkalmam kipróbálni. Bár az érintett cégek mindegyike igyekszik meglovagolni az aktuális hullámot, a Nintendo-val és a Switch készülékkel ellentétben nem kifejezetten játékkonzolokról van szó – arra fejlesztett és optimalizált játékokkal –, inkább kompakt PC-kről, melyek a dizájn terén mutatnak kísérteties hasonlóságot a japánok sikertermékével.

Annyi biztos, hogy a hétéves mobilhardverre épülő Switch nyers teljesítményét ma már nem nehéz megugrani, főleg mióta elérhető az AMD Ryzen Z1 Extreme APU. De vajon elegendő-e a nagyobb számítási kapacitás a maradéktalan játékélmény eléréséhez? A gyártók láthatóan igyekeznek saját megközelítést alkalmazni, hogy elkülönbözzenek a vetélytársaktól, de vajon az azonos hardveres alapra épülő ROG Ally után mit nyújt a Lenovo újdonsága? Kiforrottabb, kényelmesebb, érdekesebb az Asus hasonló termékénél, esetleg megéri erre költeni a Steam Deck olcsóbb és kompaktabb megoldása helyett?

Külsőségek, anyaghasználat és specifikációk

A doboz egy masszív karton, enyhén matt alapon fényes fekete betűkkel megfestet burkolattal. Fiatalos és játékos jegyek nincsenek, leginkább komolyságot és a gyártóra jellemző letisztult stílusvilágot tükrözi vissza, illetve némileg az ujjlenyomatainkat. A csomagolás oldalai kellően informatívak, leleplezik például a meglepően nagy képátlóval és felbontással megáldott kijelzőt, ahogy azt is, hogy egy 10 pontos érintőpanelről van szó. OLED feliratot sehol sem látni, de a termék azért így sem kifejezetten olcsó, így ez nem olyan meglepő hiányosság. Ami felkeltheti az érdeklődést, az a "multi modes" felirat, mely előre vetíti a lecsatolható TrueStrike kontrollereket, továbbá kiderül még, hogy 49.2 Whr-s az akku és hogy microSD támogatás is van. Mint említettem, az SoC ezúttal is az AMD Z1-es szériájából érkezik, míg a szoftveres háttérért a Windows 11 felel, ha tetszik, ha nem. 

Felnyitást követően egy további kartonfeknivel körbeölelve a termék hordtáskája fogad minket, benne a géppel. A maradék helyen, egy kis dobozban a töltő várakozik, ezen felül más kiegészítőt nem érdemes keresni. A lényeg magában a keményfedelű, cipzárral zárható tokban kapott helyet, ahol egy extra műanyag tasakban fekszik maga a gép egy apró extrával, amiről később ejtek szót. Az ajándék tok nem elhanyagolható meglepetés, a Nintendo pl. szinte minden kiegészítőt külön értékesít, de az ASUS sem ad alapból hasonlót a saját kütyüjéhez. A táska kifejezetten igényes, kívül kellemes tapintású műszövettel borítva, belül a készülék formáját követő, párnázott béléssel. A védelem ezzel nagyjából garantált, szinte biztos, hogy egy-két méteres magasságból megóvja majd a Go-t a sérülésektől. Sajnos a töltő nem fér el benne, de talán a hátizsákunkban találunk neki még szabad helyet, a védőtokot amúgy sem sokan fogják a hónuk alatt vagy a kezükben, aktatáskaként hurcolászni.

A körítés tehát egészen pozitív, lássuk hát a készüléket. Amit egészen biztosan mindenki elsőként konstatál majd, az a kijelző, illetve általa a gép mérete. A maga 8.8 hüvelykes képátlójával egyértelműen ez a legnagyobb képernyővel felszerelt a hasonló eszközök sorában, így maga a Go is jóval méretesebbre sikerült a konkurens megoldásoknál. Aki tehát a kifejezetten kompakt gépek híve, annak ez lehet, hogy inkább "no go", de azért nem érdemes máris elásni, hiszen használat közben derül ki, hogy megéri-e áldozatot hozni az elvárt kényelem oltárán. De ha már kijelző, akkor nem csak a legnagyobb képátlóval, de a legkomolyabb felbontással rendelkező darabról is van szó, a 2560x1200 pixel mellé ráadásul 144Hz-es, maximális képfrissítés is társul.

Ez a handheld gépek esetében szokatlanul nagy felbontás talán túlzásnak tűnhet, főleg a Z1 APU-k gaming teljesítményének ismeretében, szimpla tartalomfogyasztáskor viszont sokak számára előnyt jelenthet. Utóbbi érv azonban nem áll olyan erős lábakon, mivel egy alig 9 colos kijelzőhöz talán feleslegesnek tűnhet ekkora felbontást társítani, sok játékot pedig nem lesz érdemes ilyen magasra húzni, ha a szép nagy képernyőn nem diavetítést szeretnénk nézni. Ez egy véleményes dolog, mert szerintem a választás lehetősége mindig pozitívum, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy ehelyett nem fért volna-e bele egy komolyabb akkumulátor vagy egy profibb hűtés, de ez nyilván nem ilyen egyszerű.

A Lenovo tehát ezzel egyértelműen kitűnni igyekezett a mezőnyből és a magam részéről nem is bántam, hogy szövegek olvasásakor kevésbé kellett meresztgetni a szemem, akár játékokról, akár filmekről vagy más digitális tartalmakról van szó. Játékok alatt pedig tetszőlegesen módosíthatjuk a felbontást (8-30W) és a képfrissítést, így teljesítmény és fogyasztás szempontjából kellő mozgásterünk lesz az élmény testreszabásához. Ezen a közel 9 colos panelen szerencsére még a 800p-s felbontás mellett sem volt rossz játszani, szóval részemről én pozitívumnak könyveltem el, bár valószínűleg akkor sem érhetné sok panasz, ha 1080p lenne a plafon 1600p helyett. Ami hiányozhat, az az OLED és a tökéletes feketék, de ettől eltekintve a Lenovo által beépített IPS panel a kategóriáján belül egy jól kiválasztott darab.

A fényereje beltéren és átlagos kültéri fényviszonyok esetén teljesen jó volt, de sötétebb képivilágú játékokat, pl. horrort inkább ne játszunk napsütésben, mert a nagyjából 500-nites maximum mellett nem sokat fogunk látni a történésekből. Amellett nehéz lenne elmenni, hogy a kijelző felülete ujjlenyomatmágnes és mivel ez egy érintőpanel, a zsírosodást nem is nagyon tudjuk majd elkerülni. Emellett semmilyen matt felületkezelést nem kapott, szóval a tükröződéssel is meg kell barátkoznunk, ahogy az némelyik mellékelt fotón is látható. A karcállóságról a Gorilla Glass 5-ös számú verziója gondoskodik, mely nem a legújabb kiadás, az óvatosabb vásárlóknak pedig ott a 9H keménységű "üvegfólia", mely további 5000 Ft-os kiadást jelent, bár nálunk most pont ajándékba jár a Go mellé. Érdekes, hogy a készülékház ugyan nem zongoralakk, a zsírfoltok mégis feltűnően hamar ellepik. A finom textúrájú burkolat cserébe kellemes tapintású és jól is néz ki, legfeljebb néha át kell törölgetnünk egy erre alkalmas kendővel. 

A Legion Go tehát meglepően széles és magas, nagyobb bármilyen hasonló készüléknél. A súlya pedig már-már határeset, hiszen eddig még egyik ilyen gép sem járt ennyire közel az egy kilogrammhoz. Első látásra nehezebbnek gondoltam, de hosszabb játékmaratonok esetén időnként érdemes lehet pozíciót váltani, mert bár így sem vészes, a Deck és a ROG Ally is jóval könnyebbek nála. Én alapvetően kényelmesen elvoltam vele, de néha én is a lábamnak támasztottam, vagy éltem a hátoldalából kihajtható támaszték lehetőségével. Ez a Swich-hez hasonló megoldás kellően stabil támaszt nyújtott neki, játékhoz és filmezéshez is hasznos extra, mely észrevétlenül simul bele a hátlapba.

A beépített SSD kissé macerásan, de cserélhető, szóval előbb próbálkozhatunk legfeljebb 2 TB-os microSD-kártyával, mely a felső peremen lévő rekeszbe illeszthető, nem messze a 3.5 mm-es fejhallgató kimenettől. Végül kiemelném még a két fullos Type-C portot, melyekből lent és fent is találunk egyet. A 4.0-s szabványnak köszönhetően DisplayPort 1.4 és Power Delivery 3.0 gondoskodnak a kényelmünkről, pl. külső kijelzővel gond nélkül együttműködött. Egy megfelelő USB hub-ra pedig úgy köthettem rá egyszerre egy HDMI-t, egy billentyűzetet és egy egeret, hogy még a gyári töltő által küldött energiát is ez a rákötött kiegészítő továbbította, tehát rugalmasságból nincs hiány. Sőt, igény – és persze megfelelő anyagi tőke – esetén, külső videokártya is csatlakoztatható, tehát ezen a téren sem marad le semmiben az ASUS ROG Ally-tól.

Nem a támaszték az egyetlen ötlet, amit a japánoktól vagy más vetélytársaktól kölcsönöztek és szintén jó döntés volt a koncepcióba illeszteni. A Legion Go ugyanis több olyan elemet is felvonultat, mellyel többet próbál nyújtani egy széthúzott kontrollerbe ágyazott kijelzőnél. Ilyen például a lecsatolható kontrollerek ötlete, mely egyértelműen a Switch dizájnját emeli át, ráadásul meglepően ügyesen. A gép ugyanis minden ízében igényes, jól megmunkált és aprólékosan kialakított, prémium érzetű darab, mely nem érződik sem olcsónak sem átgondolatlannak.

A rengeteg gomb láttán talán felvetődhet, hogy sokat akartak markolni, de ha valami jól működik, akkor ezt kár lenne felróni nekik. A kontrollerek hátoldalán a megfelelő gomb lenyomását követően, a sínek mentén lefelé csúsztatva leszedhetők és a továbbiakban Bluetooth-on keresztül kommunikálnak a géppel. Ilyenkor érdemes bevetni a támaszt és hátra dőlve játszani. Sajnos csuklópánt nincs, de mivel giroszkóp csak a kijelző mögött dolgozik, így hadonászni se nagyon fogunk velük. 

A bőséges mennyiségű fizikai gomb mellett további hasznos kiegészítő a kis touchpad, mely már a Deck-ben is jó szolgálatot tett és itt is szuperül működik. Na most, ha ez nem lenne elég, további szabadságot a jobboldali controllerbe épített optikai szenzor biztosíthat, mellyel lényegében egeret varázsolhatunk a lecsatolható elemből. A hordtáskába rejtve ugyanis egy apró műanyag gyűrű is helyet kapott, mely mágnessel kapaszkodik a kontrollerbe, szóval nem kell a széthullástól tartanunk, ha megemelnénk a joystickre emlékeztető, ergonomikus kéztartást biztosító perifériát. Counter-Strike-ozni talán nem ezzel fogunk, de ha megszoktuk, akkor egy jól használható extra, mely növeli a készülék sokrétűségét. 

A rendszer rabja vagy! 

A rendszer pedig nem más, mint a Windows 11, a Lenovo saját kiegészítő felületei már erre épülnek. Mivel lényegében egy aprócska PC-ről van szó, nem meglepő, hogy a Microsoft aktuális oprendszere szolgáltatja a szoftveres alapokat, így pl. az AMD friss drivereit is a szokásos módon frissíthetjük. Ez egyfelől lehet pozitívum, hiszen a jól ismert testreszabhatóság és szabadság ugyanúgy adott, mint bármilyen hagyományos PC esetében, ráadásul a Go így teljesértékű Windows tabletként is funkcionál. Másfelől lehet negatívum, ismerve a Windows 11 felemás tulajdonságait. Először is első indításkor esélyünk sincs rá, hogy Microsoft account és online bejelentkezés nélkül vegyük használatba, ahogy a különféle adatszolgáltatási folyamatokat sem kerülhetjük meg. Csodás.

Persze a haladó felhasználók zöme ismeri vagy felkutatja majd a különféle trükköket a beépített csapdák átugrására vagy kiiktatására, ez viszont alapból nem a legjobb indítás. Az átlag vásárlók, illetve a fiatalabb korosztály például megszenvedi majd ezeket az hátrányokat. És ha már hátrány, a rendszerre jellemző akadékoskodás, felugró ablakok és egyéb irritáló jelenségek mellett a 11-es számú rendszer továbbra is többet eszik meg a rendelkezésére álló hardverekből, mint az indokolt lenne. A folyamatok érezhetően lassúak tudnak lenni, az alkalmazások olykor nem elég reszponzívak és lassan nyílnak meg, pedig a Z1 Extreme-et ennél bizonyosan fickósabbnak gondolnánk, még ha nem is egyenértékű egy kétszeres fogyasztású asztali CPU-val.

Pozitív csalódás viszont a Legion Space, mely a Lenovo saját szoftveres felülete. Bár a megjelenést követő időszakban ez is megkapta a magáét, nálam meglehetősen jól viselkedett és lényegesen jobban, mint a ROG Ally házi megoldása. A működésük amúgy meglehetősen hasonló, gondolva itt a képernyő két oldalán elhelyezett fizikai gombokra és a szoftveres funkciókra. A bal felső gomb megnyomására a Space jön elő, némi töltögetést követően. Ezt egyfajta keretprogramként foghatjuk fel, mely a Steam OS stabilitását és sokéves múltra visszavezethető optimalizáltságát ugyan nem fogja megközelíteni, de nem is feladata, hiszen ez csak egy segédprogram és nem egy önálló operációs rendszer.

Itt nagyjából mindent beállíthatunk, az analóg karok mögött világító LED-ek fényerejét és színeit is beleértve, de külön menüpontot kaptak a Launcherek is, így nem csak a Steam, de az Epic Games és az Xbox felülete is egyetlen közös platformról indítható, de a telepített játékok is felsorakoztathatók. A legfontosabb beállításokért tehát érdemes lehet idejönni a Windows menürendszerében való kutakodás helyett.

Emellett a jobb oldali gomb a ROG Ally-hoz hasonlóan egy gyorsmenüt hoz fel, mely első körben a teljesítményopciókat teszi könnyen elérhetővé. Természetesen itt is számos beállítást találunk, pl. néhány mozdulattal változtathatunk a felbontáson és a képfrissítés gyakoriságán, a kijelző fényerején, a hangerőn, de a gamepad és a gombok funkciói is testreszabhatók. A legtöbb beállítás számára egyedi profil is létrehozható, szóval mindenki a maga kényelméhez és ízléséhez szabhatja a felhasználói élményét.

Ezek a menük hasznosak, mert letisztult felületeken közvetítik a legfontosabb részleteket és a drivereket vagy akár a BIOS-t is frissíthetjük innen. Nálam egyszer sem fagyott ki, használat közben nem akadozott, de olyan talán előfordult, hogy lassan töltött be vagy nem nyílt meg azonnal. Ezek egyike sem frusztrált komolyabban és a ROG Ally, illetve az Armoury Crate után jóval stabilabbnak érződött. 

Teljesítmény 

Mivel az említett Ryzen Z1 Extreme került a fedél alá, nagyjából sejthetjük, hogy mire számíthatunk. A felbontásokból fakadó eltérések persze megkavarják a levest, de alapvetően nem lesz sok a különbség. A Lenovo Go lényegében ugyanazokkal a pozitívumokkal és negatívumokkal szolgál az általános teljesítmény szempontjából, mint az Asus masinája. Maximális teljesítményen és adapterre kötve a legjobb, töltő nélkül kicsit lassabb és gyorsan merül. A takarékos üzemmód viszont visszafogja annyira a komolyabb játékokat, hogy út közben inkább kisebb indie, vagy régebbi és alacsonyabb igényű játékok tovább belünk lehessenek.

Sajnos azt kell mondjam, hogy az én tapasztalataim sem térnek el az átlagtól, tehát nagyjából 2 órás átlag játékidőt tudunk kisajtolni belőle. Ez persze nagyban függ a felbontástól, a képfrissítéstől és a grafikai beállításoktól, ez pl. Performance üzemmód esetében érvényes, cserébe a viszonylag modernebb címek közül is válogathatunk. Ez akkor lényeges, ha a vásárló kifejezetten egy ilyen, többfunkciós eszközre vágyik, melynél a mobilitás és játék a prioritás. Olyanoknak igazán érdekes, akiknek nem feltétlenül van asztali konzolja vagy PC-je, mellyel otthon kiválthatná a Legion Go-t.

Ha van erősebb vas is a házban, akkor valószínűleg ritkábban kínoznám a Control-hoz hasonló címekkel, így viszont meglepően jól eljátszottam vele és ekkora kijelzőn a feliratok is sokkal jobban olvashatók. Egyszerűen időnként el kell engedni a magas felbontást és az ütősebb grafikai beállításokat, a fogyasztási limitet pedig lejjebb kell csavarni, az ideális érték viszont játékonként eltérő lehet, így némi időt kell szánni a kísérletezésre. Ez egy PC, még ha sokan szeretnek is kézi konzolként hivatkozni rá

A melegedés elviselhető, amit főleg a készülék hátlapjának bal oldalának tapogatásakor fogunk érezni, a hűtés pedig érthető okokból hangos tud lenni, bár hallottam már nem egy rosszabbat. A friss levegőt a hátoldali réseken szívja be, a forrót pedig a felső peremen kialakított nyílásokon keresztül száműzi. Ha csak filmezünk, zenét hallgatunk vagy más, kevéssé megterhelő folyamatot végzünk, a takarékos üzemmód bekapcsolásával vagy a ventik manuális szabályozásával csendre inthetjük. Terhelés alatt viszont jobb, ha mások pont nem mellettünk próbálnak meg relaxálni, mert őket vélhetőleg zavarni fogjuk. Fejhallgatóval a fejemen már jóval kevésbé tűnt fel a dolog, de amíg nem születik hatékonyabb megoldás a kompakt játékgépek hűtésére, addig a zúgás elől nem menekülünk.

Benchmark

Játék

Kezelhetőség és általános felhasználói élmény

Az a helyzet, hogy kényelem szempontjából maximálisan elégedett voltam a Lenovo gépével. Már említettem, hogy milyen igényesen megmunkált darabról van szó, mely a maga minimalista formavilágát és komor színét hasznos és jól is működő megoldásokkal dobja fel. A kontroller a helyén és leakasztva is hibátlanul működik, a Bluetooth kapcsolat miatt egyszer sem éreztem, hogy lassabban vagy akadozva reagálna. A touchpad és a beépített egér, mint kiegészítő funkciók jól működtek és a magam részéről szeretem, ha többet kapok a pénzemért, főleg, ha nem csak odavetik, de ki is dolgozzák az extra opciókat.

Az analóg karok jövőjéről nem tudok nyilatkozni, hiszen a kopás sok kontroller esetében vezet pontatlansághoz vagy drifteléshez, de jelen formájában hibátlanul működnek. Mint kiderült, mágneses Hall effekt analóg karokat alkalmaztak, melyek nem csak kellemesen tartanak ellent az elmozdításnak, de jó eséllyel az idegesítő driftelés sem fenyegeti őket. A kezelésük kellemes, ahogy a gombok nyomáspontjával és stabilitásával is elégedett voltam.

A sok gomb miatt néha úgy éreztem, hogy egyikre-másikra akaratlanul is "rátenyerelek", de némi megszokás után ez is megoldódott, játék közben pedig úgy éreztem, hogy minden kézre állt. Egyedül a kijelzőn felugró digitális billentyűzet, illetve a gépelés okozott kényelmetlenséget, ilyen távolságok mellett egyszerűen nem lehet kényelmesen fogni és szöveget is bevinni vele. A Lenovo egészen meglepett azzal, hogy a Go milyen igényes termék, lett és ebben a tekintetben szerintem az Asus-t is felülmúlta, így, ha választhatok, akkor egyértelműen a Go-ra szavazok. 

Kell ez nekem? 

Mit mondhatnék, jelenleg a Legion Go tűnik a legjobb kombinációnak ha hordozható játékgépet keresünk. Egy egyszerű USB hub bevetésével teljesértékű asztali PC válik belőle, a leszedhető kontroller, az egérfunkció, a beépített támasz, az érintőkijelző és a touchpad mind-mind a kényelmünket szolgálják és a gép sokoldalúságát bizonyítják. Benne van a pakliban, hogy ha ennyi mindent pakolnak egymásra, akkor valahol elvérzik a dolog, de a Lenovo jól bánt az arányokkal. Talán a Go fizikai kiterjedését leszámítva, mely látványosan nagyobbá teszi a konkurens modelleknél, de nekem így tetszett, szóval ez már a vásárlók ízlésén múlik. Aki kompaktabbra vágyik, továbbra is erős hardverrel, annak a ROG Ally lehet a jó választás, aki valamivel többet akar a pénzéért, annak pedig a Legion Go lehet izgalmas. Bár az üzemidő sajnos itt sem hozza el a gamerek számára az új világot, kompromisszumkész felhasználók jól fogják érezni magukat a Lenovo újdonságával.

Míg az MSI hasonló gépét még nem láthatjuk akcióban, addig a Lenovo ajánlata egyértelműen a legkreatívabban összeállított csomag, ami jelenleg elérhető, mely igényességével kivívta az egyedi dizájnért járó díjat. Az elsőre visszafogottnak tűnő stílus kreatív, de legalábbis ügyesen összeválogatott megoldásokat és egy igényesen kivitelezett terméket takar. Ha nem vágyunk asztali gépekkel konkuráló teljesítményre, a Legion Go egy egészen sokoldalú eszköz, mely tablet és PC is egyben, miközben semmi más nem kell hozzá, hogy szórakoztató játékgép is legyen. Ráadásul lényegében azonos áron elérhető, mint az ASUS ROG Ally, több lehetőséggel, két mindenre is alkalmas Type-C csatlakozóval és egy ajándék keménytokkal. Tehát ha a nagyobb kijelző miatt megnyúlt készülékház számunkra nem akadály, akkor nem kérdés, hogy a kettő közül melyik a jobb ajánlat.

Bár a ROG Ally-tól már nem vehetem el a díját, a kettőt összevetve a Legion Go most jobb ár-érték arányt mutat. Ahogy leírtam, az Asus ROG Ally továbbra is egy jó készülék, de aki az itt felsorolt extra funkciókat hasznosnak találja, az valószínűleg jobb helyre teszi a pénzét, ha a Lenovo kasszáját gazdagítja vele. Cserébe a gyártó egy még kiforrottabbnak tűnő készüléket ad át számára, két mindenre is alkalmas Type-C portja még nagyobb kényelmet, a jobb kijelzője jobb szórakozást tesz lehetővé. Mint táblagép is jól megállja a helyét, PC-ként pedig a legtöbb alapszolgáltatást megkapjuk tőle, a tapasztalataimat és a cikk zömét például a képernyőjét bámulva rögzítettem. Éppen ezért jogosnak érzem az ár-érték arányért járó díj ismételt kiosztását, mondjuk amiatt kicsit izzadok, hogy az MSI mivel lep majd meg bennünket.