Míg a bolygóképződés anyagát adó anyagkorongok rendszerint egy síkban vannak csillaguk egyenlítőjével, az újonnan felfedezett rendszerben nem ez a helyzet: a porból és gázból álló korong a csillagok pólusait keríti körbe, így a csillagok úgy mozognak a korongon belül, mint egy hatalmas óriáskerék fülkéi. A szakértők véleménye szerint a hasonló rendszerekben akár élet is kialakulhat, bár poláris pályán formálódó csillagokon a földitől rendkívüli módon eltérő, komplikált évszakok tapasztalhatók.

A csillagok por- és gázfelhőkben formálódnak, és az az anyag, amely a központi égitestből (vagy égitestekből) kimaradt, idővel egy lapos korongba rendeződik a csillag körül. Ahogy már említettük, a legtöbb ilyen korong a csillag egyenlítői síkjában képződik, és a központi égitesttel egy irányba forog, így a benne képződő bolygók is hasonló utakat járnak be később. Néha azonban nem ez a helyzet. Az észlelések és a számítógépes szimulációk is megerősítették, hogy a protoplanetáris korongok időnként kibillenhetnek megszokott helyükről. Például azért, mert miközben formálódnak, és magukba gyűjtik az anyagot, egy méretes porfelhő kívül esik a szokásos síkon. De szokatlan gravitációs interakciók is eredményezhetnek ilyen kimozdulást.

Grant Kennedy, Warwick Egyetem csillagásza kollégáival olyan bolygókat kutat, amelyek kettős csillagrendszerekben keringenek, mégpedig nem egyetlen égitest körül, hanem a központi kettős mindkét tagját megkerülve. Ezekről az úgynevezett cirkumbináris planétákról a szakértők régóta sejtik, hogy a csillagok gravitációs kölcsönhatásai nyomán szokatlan pályákon köthetnek ki. Kennedy csapata most pedig megtalálta az első olyan rendszert, amelyben az várhatóan szintén kibillent bolygópályák a protoplanetáris korong furcsa orientációjából erednek.

A HD 98800 egy négyes csillagrendszer 146 fényévre a Földtől. A rendszer tehát már önmagában is nagyon izgalmas, hiszen az itt formálódó bolygók egyszerre négy nappal rendelkeznek. A chilei ALMA távcsővel a kutatók nagyfelbontású felvételeket készítettek az egyik kettőscsillag körüli porkorongról, amely nagyjából olyan széles, mint a Naprendszerben a Kisbolygóöv. (A másik két csillag a korongon kívül található, és egymás körül keringve kerülik meg a központi duót.)

A vizsgálatokból kiderült, hogy a protoplanetáris korong poláris pályán található, vagyis merőleges a központi csillagok egyenlítői és keringési síkjára. Ha a korongban bolygók alakulnak ki a jövőben, azokon nagyon furcsák lesz az égbolt és az évszakok is. A korong maradéka vastag, merőleges sávként tűnne fel a horizonton, miközben az égbolton nappal hol egy, hol két közeli csillag tűnne fel, hol magasabb, hol alacsonyabb pályákon, rendkívül bonyolult évszakrendszert hívva életre, mondja Kennedy.