1. oldal

A tüdő daganatos megbetegedéseinek egyik nemrégiben azonosítottjellemzője, hogy a rák akár évtizedekig is képes észrevétlenül megbújni a hörgőkben, mielőtt gyorsan terjedni kezdene a légzőrendszerben, illetve megjelenne a szervezet más pontjain. Az ezt felfedező brit kutatócsoport úgy véli, hogy pontosan ez lehet az óriási halálozási arányú betegség gyenge pontja, amelynek kiaknázása révén korai diagnosztizálás és megelőző kezelések válhatnak megvalósíthatóvá.

A tüdőrák a legelterjedtebb és leghalálosabb daganatos megbetegedések egyike, ennek ellenére viszonylag kevés kutatás foglalkozik kifejezetten ennek az esetleges gyógyításával. Az ok egyszerű: a legtöbb beteget akkor diagnosztizálják, amikor a kór elkezd felbukkanni a szervezet más pontjain is, és a páciensek kevesebb mint egyharmada éli túl a következő évet.

Pedig valószínűleg éppen a rák ezen fajtájának kialakulása hordozhatja a kulcsot gyógyításához is. A Cancer Research UK nevű, daganatos betegségek kutatását támogató alapítvány szakértői úgy gondolják ugyanis, hogy a rák eleinte tétlenül megbúvó genetikai csírái még azelőtt detektálhatók lehetnek a tüdőben, hogy komolyabb gondokat okoznának a betegeknek. A tüdőrák korai fejlődésének tanulmányozása egyben arra is választ adhat, hogyan tesz szert a betegség elképesztő genetikai sokféleségére, vagyis hogyan képes egyik pillanatról a másikra egyszerre több különböző kórrá alakulni.

„Ha időben nyakon csípjük a betegséget, és kezelni kezdjük, mielőtt elkezdene különféle irányokba fejlődni, igazi változást hozhatnánk a tüdőrák gyógyításában” – mondja Nic Jones, az alapítvány vezető kutatója. A londoni szakértők hét olyan beteg daganatait vizsgálták meg, akik a tüdőrák leggyakoribb formájában, az úgynevezett nem-kissejtes karcinómában szenvedtek. A kutatók minden tumor több részéből is sejtmintákat vettek, majd szekvenálták ezek genomját, és az eredmények alapján felvázolták a betegség evolúciós térképét. Megnézték, mely mutációk vannak jelen valamennyi sejtben, és melyek azok, amelyek csak elvétve bukkannak fel, és az információk alapján képesek voltak megállapítani, hogy milyen sejtekből indulhatott ki a betegség, és hogyan alakultak ki a különféle tumorsejtek.

Különösen érdekesnek bizonyultak azon két páciens daganatos sejtjei, akik évekkel korábban leszoktak a dohányzásról. Esetükben pontosan követhető volt például, hogy mely mutációk köthetők a dohányzáshoz, és melyek más faktorokhoz. A vizsgálatokból kiderült, hogy a rák megjelenéséhez vezető legfontosabb mutációk több mint 20 évvel korábban alakultak ki a tüdő sejtjeiben.

Azt persze lehetetlen megállapítani, hogy pontosan mi történt ebben az időszakban a betegek testében. Nem tudni, hogy a mutációk rögtön egy rákos sejtcsomó kialakulásához vezettek, vagy a genetikai változások csak később manifesztálódtak kóros sejtszaporulatok formájában. Annyi azonban bizonyosan kiderült a vizsgálatokból, hogy a rák genetikai jegyei már évekkel az első tünetek megjelenése előtt ott voltak a tüdő bizonyos sejtjeiben.

A szakértők a sejtek fejlődésének további lépéseit is megvizsgálták. Ennek során kiderült, hogy néhány rákkal összefüggésbe hozott mutáció csak a tumorok egy-egy régiójában bukkan fel, és míg ezeken a részeken minden sejtben megjelenik, a daganat többi részén nem látni nyomát. Ez azért érdekes és fontos tény, mert nagyon megnehezíti az optimális kezelési mód megtalálását. Ha a diagnózis során csak a tumor egyik részéből vesznek mintát, és az abban található rákos sejteket állnak neki kezelni, elképzelhető, hogy az semmilyen hatással nem lesz a daganat másik régióiban található sejtekre, amelyek szabadon osztódhatnak tovább.

2. oldal

Ez a diverzitás még fontosabbá teszi, hogy kiaknázzuk a rák lappangási időszaka által biztosított lehetőségeket, mondja Charles Swanton, a kutatás vezetője. A tüdőrákos betegek túlnyomó többségét előrehaladott állapotban diagnosztizálják, amikor a daganatos sejtek már annyira sokfélék, hogy szinte lehetetlen megfelelő kezelési módot találni mindannyiuk megállítására. A korai diagnózis tehát óriási jelentőségű ebben az esetben, hiszen alapvetően megváltoztathatja a végkimenetelt, folytatja a kutató.

Az egyik megoldást a rendszeres szűrővizsgálatok jelenthetik, amelyeken minden dohányosnak és volt dohányosnak ajánlatos megjelenni bizonyos életkor fölött. A legújabb felmérésekalapján évi rendszerességű CT-vizsgálatokkal viszonylag korán detektálhatók a tüdőrák jelei a leginkább veszélyben lévők csoportjában. Swanton azonban úgy véli, hogy mindez csak a kezdet, és vértesztek révén ennél sokkal korábban is felfedezhetők lehetnek a tüdő daganatos megbetegedésének a jelei. Az ilyen vizsgálatok célpontjai olyan DNS-darabok lennének, amelyeket a sejtek időről időre a vérbe engednek.

Több cég is foglalkozik azzal, hogyan lehetne molekuláris szinten vizsgálni ezeket a szabad DNS-eket, így előbb-utóbb egy olyan vérteszt is kidolgozásra kerülhet, amely kifejezetten a tüdőrákhoz kapcsolható mutációk után kutat a molekulákon, mondja Swanton. Egy átfogó szűrőprogram bevezetésekor persze mindig fontos faktort jelentenek az anyagiak is, de tekintve, hogy a rákos betegek gondozása során a legtöbb pénzt a halált megelőző két hetes időszak emészti fel, hosszú távon mindenképpen meg fogja érni a korai szűrés, hiszen lehetőséget ad halálesetek számának csökkentésére.

A vérteszt még kevésbé precíz változatában is hasznos lehet, mondja David Thomas az ausztráliai Garvan Intézet kutatója, hiszen arra valószínűleg rövidesen alkalmas lesz, hogy kiszűrje azon betegeket, akiknél magas a tüdődaganat megjelenésének kockázata. Így egy egyszerű vérvizsgálat is választ adhat arra, hogy a betegnek szüksége van-e rendszeres CT-vizsgálatokra.

Azt egyelőre nem tudni, hogy milyen hatásra indul meg a lappangó rák fejlődése, vagyis hogy milyen faktorok játszhatnak szerepet abban, hogy az évek óta meglévő genetikai változások egyszer csak tüneteket kezdenek okozni. Swanton és kollégái jelenleg még csak találgatnak ezzel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy egyetlen újabb mutáció megjelenése indítja be a rosszindulatú folyamatokat, de az is lehetséges, hogy az immunrendszer veszíti el korábbi hatékonyságát az életkor előrehaladtával, és ez elég ahhoz, hogy rákos sejtek kontrollálhatatlanná váljanak. Immunrendszerünk hatékonyan avatkozik be egyes mutációk megjelenésekor, a sikeres daganatos sejtek azonban képessé válnak elbújni előle. Ahogy szervezet idősödik, erre egyre jobbak az esélyeik.

Mindkét elképzelésnek van némi alapja, de az is lehet, hogy egészen más áll a tüdőrák elterjedésének hátterében. A legvalószínűbb, hogy több dolog együttes megjelenése indítja be a daganatos sejtek elszaporodását és sokfélévé válását. Ha azonban az idősödő immunrendszer valóban szerepet játszik a folyamatokban, új kezelési utak nyílhatnak meg a tüdőrák kezelésében és megelőzésében is. A magas kockázatú betegcsoportokban immunoterápiával fel lehetne turbózni az immunrendszert, mielőtt a tumorokban túl nagyra nőne a genetikai diverzitás. Swanton már konkrét kísérletekben gondolkodik: erős dohányosokat kezelne hat hónapon keresztül fokozott T-sejt aktivitást kiváltó terápiával, majd megvizsgálná, hogy ez csökkenti-e bennük a tüdőrák fejlődésének ütemét.

Thomas hasonló megelőző terápiákat tervez. „Elviekben elképzelhető, hogy valamiféle preventív kemoterápia is működhet” – mondja a kutató. Ha a kóros folyamat a legelején megállítható lehet, érdemes lenne a magas kockázati csoportban megelőző csapást mérni a betegségre. Ez a stratégia persze szintén rizikós, hiszen olyan emberek immunrendszerét manipulálnák a szakértők, akiket még nem diagnosztizáltak rákkal, ugyanakkor a tüdődaganatok túlélési esélyeit tekintve könnyen lehetséges, hogy a kezelés megéri a kockázatot.