A Naprendszer minden égitestje forrón kezdte meg létezését, a köszönhetően a gravitációs összeomlás nyomán felszabadult energiának, a rendszerünk korai időszakát jellemző gyakori becsapódásoknak és a radioaktív bomlásnak. Egyes esetekben, például a Földnél ez az energia máig kitartott, lehetővé téve a lemeztektonika fenntartását. Más, kisebb égitestek, a Mars és a Hold viszont lehűltek, és geológiailag inaktívvá váltak. Ebből kiindulva a szakértők azt hitték, hogy a törpebolygók is ez utóbbi utat követték, vagyis ezek napjainkban már hideg, halott objektumok.
Elsőként a Pluto cáfolt rá ezekre a várakozásokra: példáján kiderült, hogy a víz- és a nitrogénjegek esetében sokkal kevesebb energia is elég lehet a geológiai aktivitás fenntartásához. Ezt a kis energiát pedig úgy tűnik, hogy a radioaktív bomlásból és a becsapódásokból is lehetséges fedezni. És a jelek szerint ugyanez a helyzet a Ceres esetében is.
A Kisbolygóöv legnagyobb égitestjét vizsgáló Dawn űrszonda már a törpebolygó megközelítése során észlelte, hogy valami furcsaság látható annak felszínén. Az űreszköz egy fényes pontot látott, amelyről később kiderült, hogy egy óriási 4–5 kilométer magas hegy, amely a szakértők jelenlegi véleménye szerint egy magából vízjeget okádó kriovulkán. De lehet elég energia a Ceresen egy vulkán működtetéséhez? Egy friss tanulmány szerint igen, sőt: a szakértők szerint több mint két tucat hasonló jégvulkán is létezhetett az égitest felszínén, amelyeket azonban azért nem látunk, mert a geológiai folyamatok nem merülnek ki ezek kitörésében.
A Ceres kapcsán sűrűsége alapján egyértelműnek tűnt, hogy vízben gazdag égitestről van szó, és mivel a felszíni hőmérsékleti és nyomásviszonyok közt a vízjég a gleccserekhez hasonlóan folyik, a szakértők azt várták, hogy a felszíni képződmények, például a friss kráterek és hegyek lassacskán szétterülnek. A Dawn azonban azt tapasztalta, hogy a törpebolygó felszíne tele van nagy, ősi felszíni formákkal, ami azt sugallta, hogy a jeges kéreg merevebb a vártnál.
A kriovulkánok azonban minden valószínűség szerint így is szétfolynak az idők során, legalábbis ezt feltételezte egy amerikai kutatócsoport. A szakértők megvizsgálták a gigantikus hegycsúcs, az Ahona Mons alakját, és modellezték, az várhatóan hogyan fog deformálódni a jövőben. Majd megnézték a Dawn által készített felvételeket, hasonló felszíni formák után kutatva.
És sikerült is azonosítaniuk 32 lehetséges egykori kriovulkánt. Bár a felvételek egy része nem volt elég részletes a komolyabb következtetések levonásához, 22 kupolás képződménnyel kapcsolatban meglehetős bizonyossággal sejtik a kutatók, hogy azok egykor jégvulkánok lehettek. A modellek alapján ezek a kriovulkánok egykor 4,4 kilométeres magasságig emelkedhettek, átmérőjük pedig 15–85 kilométer között volt. A vulkánmaradványok kora deformálódásuk alapján több százmilliótól több milliárd évig terjed. A szakértők megítélése szerint nagyjából 50 millió évente formálódhatott egy új kriovulkán a Ceresen, legalábbis ami az utóbbi 1–2 milliárd évet illeti.
Mivel a vizsgálatok szerint a vulkánok helye és a kéreg vastagsága között nem látszik összefüggés, a szakértők úgy vélik, hogy a vulkanizmus a törpebolygón nem a köpenyből ered, ahogy a Földön, hanem a kéregből, bár hogy ez hogyan történhet, azt egyelőre nem tudják. Egy biztos, a rendelkezésre álló adatok szerint a Ceres geológiailag ma is aktív, és ráadásul egészen másképp, mint a Pluto, ahol nem a vízjég dominál a zajló folyamatokban, vagy az Ió, amelynek vulkanizmusát a Jupiter gravitációja „vezérli”.
