2021-ben Délkelet-Anatóliában, a Gre Filla nevű ősi lelőhelyen dolgozó régészek egy amorf, üvegszerű, zöldessárga fényű, vöröses aljú rézdarabot tártak fel. A körülbelül fél kilogramm súlyú lelet úgy nézett ki, mintha az egyik oldalán megolvadt volna. A kutatók részben megolvadt réz és talaj együtteseként azonosították a rögöt.

A régióról régóta ismert, hogy a korai fémmegmunkálás egyik fontos központja lehetett az i. e. hatodik évezred környékén, az első települések megjelenése után. A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban nemrégiben leírt rögöt azonban egy olyan üledékrétegben találták, amely akár 10 800 éves is lehet. Ez rendkívül korainak tűnik. Ha a további kutatások megerősítik, hogy a fémet olvasztották, vagyis annak a hőkezelési eljárásnak vetették alá, amellyel a fémeket kivonják az ércből, az azt jelentené, hogy az ottani vadászó-gyűjtögetők több ezer évvel korábban kísérleteztek a kohászattal, mint korábban gondolták a szakértők.

Bár a szerzők nem bizonyították egyértelműen, hogy a lelőhelyen talált rezet szándékosan olvasztották, az eredmények „fontos előrelépést jelenthetnek a korai kohászat megértésében”, mondja David Pompeani, a Hawaii Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásban.

Európában a kohászat legrégebbi megerősített bizonyítéka i. e. 5000 körülről Szerbiából származik, de az elmúlt években a szakértők még korábbi kohászati kísérletekre utaló, izgalmas bizonyítékokat is találtak. A 2018 és 2023 között Gre Fillánál végzett ásatások során az i. e. 9300 és i. e. 5200 közötti időszakból származó üledékrétegeket tártak fel, amelyekben rézalapú gyöngyöket és más leleteket találtak. A régészek több kisebb tűzrakó gödör maradványait is azonosították, egy közelben fellelt mozsár pedig azt sugallta, hogy különböző anyagokat őröltek és kevertek össze az itt élők.

2020 szeptemberében a Kocaeli Egyetem Üftade Muşkara vezette régészcsoportja egy 3,4 centiméter hosszú rézrudat talált egy i. e. 8800 és i. e. 7500 közé datált rétegben, majd néhány hónappal később ugyanebben a rétegben lelték fel a már említett rezes talajdarabot is. A lelet az egyik oldalán megolvadt, a másikon pedig mélyedések voltak, amelyek a kutatók szerint egy kemence falához nyomódva keletkezhettek.

A kérdéses időszakban az itt élők elsősorban vadászok és halászok voltak, akik kőeszközöket használtak, és kezdetleges földműveléssel és pásztorkodással is foglalkoztak. Az a lehetőség, hogy fémmegmunkálással kísérleteztek, meglepetésként érte a kutatókat is.

Hogy többet tudjanak meg arról a hőkezelési folyamatról, amelynek a rézrúd és a talajdarab ki lett téve, Muşkara és kollégái elemezték ezek kémiai összetételét. A rögben mikroszkopikus méretű réz-, vasoxid- és krómcseppeket találtak, amelyek általában a magas hőmérsékletnek kitett rézércben képződnek. Egy másik ásvány, a tridimit jelenléte arra utalt, hogy az érc tartós vagy ismételt, 850 °C feletti hőmérsékleten történő hevítésen ment keresztül. A kalcitkristályok azt jelzik, hogy a réz gyorsan hűlt le. Mikroszkóp alatt a kutatók pórusokat láttak a rézrúdban, ami arra utal, hogy az olvadt réz a gyors lehűlés során légbuborékokat zárt magába. A szerzők szerint ezek a jellemzők együttesen azt sugallják, hogy a vadászó-gyűjtögetők mintegy 10 800 évvel ezelőtt kísérletképpen valóban rézércet olvasztottak.

Más kutatók szerint azonban egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy az anatóliai vadászó-gyűjtögetők valóban olvasztottak rezet. A helyszínen nem találtak salakot, a fémfeldolgozás árulkodó melléktermékét, és nem találták meg a kohó maradványait sem. Vincent Pigott és Joyce White, a Pennsylvaniai Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának régészei, akik nem vettek részt a munkában, szerint a szándékos olvasztás az egyik lehetőség, de az is elképzelhető, hogy a vadászó-gyűjtögetők csak véletlenül túl közel helyezték az ércet a tűzhöz, ami megolvasztotta azt.

Pigott hozzáteszi, hogy a rézrudat termésréz megolvasztásával és öntésével készíthették, ami az ásvány egy olyan, a természetben előforduló formája, amely megmunkálása nem igényel olvasztást. Bármi is az eredete, Muşkara szerint az ősi rézleletek arra utalnak, hogy a kohászat eredete sokkal fokozatosabb és kísérletekkel tarkítottabb lehetett, mint azt korábban hitték. Minden azt mutatja, hogy a technológiai kíváncsiság már a mezőgazdaság és az urbanizáció előtt is létezett, mondja a kutató.